|
3: Egyöntetű negatívum
- De hát nem úgy volt, hogy a Minisztérium teljes körűen kivonja magát a Roxfort oktatási rendszeréből? – húzta fel tanácstalanul a szemöldökét Ron.
- De, és azt is mondták, hogy, a Roxfort további működését illetően a teljes döntéshozatali jogot és felelőséget visszaadják Dumbledore professzornak! – heveskedett Harry is.
- Ugyan már! – csattant fel a mindezidáig némán ballagó Hermione – Nem lehettek ennyire naivak! Amit az előbb mondtatok, az a lehető legnagyobb képtelenség. Gondoljátok, hogy a pénzes miniszterek, akik pusztán az imázsuk fényezése, no meg az aktákon feltűntetett piros pontok miatt támogatják a sulit, egyszerűen beletörődnek a nélkülözésükbe? Ha nekik személyszerint nem is áll érdekükben, Caramelnek ez az utolsó és legbiztosabb kapaszkodója. Ily módon zsarolni vagy befolyásolni próbálni Dumbledore-t tökéletesen etikátlan, mindazonáltal ha nem ilyen mocskos dologról lenne szó, nem is Caramelről beszélnénk. Így – még ha közvetve is ugyan, de – bele tud nyúlni a suli dolgaiba.
- Mondasz valamit, sajnos – helyeselt Weasley.
- És hány ilyen ’előadás’ – kérdezte rosszat sejtvén Harry.
- Három, plusz a „játékok”.
- Miféle „játékok”? – fintorodott el a vörös fiú.
- Csapatokra leszünk osztva és valamiféle „reform akció” lesz, amivel segítjük a project sikeres előrehaladtát.
*
- Ne! – tátotta el a száját Blaise! – És nem is mondta, hogy miről lesz szó pontosan? – kérdezte, ám a válaszra nem figyelt, hisz mióta meghallotta a „reform akció” szókapcsolat kötötte le: kisebb-nagyobb időközönként felröhögött.
- Nem – rázta a fejét Draco – Csak, hogy hatalmas újítás lesz!
- Lefogadom, hogy Umbridge keze van a dologban… - tért magához Zambini.
- Áh… - legyintett Malfoy – azt már rég lerágta egy Kentaur – vigyorgott gúnyosan a szőke fiú.
- Na nem mintha, nem te lettél volna a fő-főinspektor… - nevetett újult erővel a srác.
- Na nem mintha, nem tudnád, hogy miért tettem – kontrázott Malfoy, majd befordultak a sarkon – Amúgy a Minisztériumnak van köze a dologhoz.
- Ki gondolta volna… - tekintett színpadiasan az égre Blaise. – Ezúttal milyet küldenek? Citromsárgát?
- Hülye! – vigyorgott Draco.
- De ugye csak előadásra kell beülni? És ugye azokon lehet aludni?
- Nem-nem – rázta a fejét kajánul – Lesznek úgynevezett „játékok” is.
- A „Ki-nevet-a-végén”-ből már az állam pelyhedzése előtt kinőttem… Mit akarnak ezek velünk játszatni? – hevült be Zambini – Az égszerelmére! Ez nem nyári tábor, hanem iskola, ahol elvileg tanítanak.
- Oké haver, nyugi – csitította barátját mosolyogva Draco – Asszed’ nekem van kedvem ehhez a bohóckodáshoz?
- Komolyan mondom, Dumbledore-t az ötletbörzéjével együtt kéne megsemmisíteni!
- Grangerék biztos örülnek! Legalább szocializálódhatnak… - röhögtek fel mindketten, majd a vállukra kapva jókedvüket leültek a Mardekár asztalához.
*
- Remélem senki nem feltételezi, hogy azért mert hatodikban nincsenek vizsgák a tanulást hanyagolni lehet! Felhívnám szíves figyelmüket, hogy nem hogy nem lehetséges az ilyes fajta hanyagság, de egyenesen kötelező idén is legalább olyan hatásfokkal dolgozni, mint az elmúlt években, hisz a RAVASZ vizsgákra való felkészülést nem lehet idejében elkezdeni…
- Oké… a vénasszony idén is kitett magáért – súgta Blaise barátainak, ám míg Andrew lelkesen kapkodta a fejét a forradalmian új, tanárok között alkalmazott levelező rendszeren (hasonló a Minisztériumban megismertekhez), addig Draco bőszen hallgatott, kifürkészhetetlen tekintettel meredt előre.
Blaise-ben épp hogy csak egy pillanatra merült fel a feltevés, miszerint barátja figyel, mert érdekli a Griffendél házvezető tanárának soha véget-nemérő frázis áradata. Egy idő után azonban Draco olyan szokatlanul hallgatag volt, hogy Blaise megbűvölt egy cetlit és válaszra várva odatolta azt a fiúnak.
Mi ez a némaság? Megrémítesz: )…B
A szőkeség elvette a lapot, majd ügyelve arra, hogy Minerva figyelmét még véletlenül se keltse fel, replikát firkantott Zambininek. Az említett mardekáros vigyorogva vette tudomásul, hogy a percekig tartó körmölésnek hála, végre valami le fogja kötni a figyelmét átváltozástan órán.
Egyszerűen érzem, hogy ki van hegyezve rám ez a boszorka. Abba pedig belehalnék, ha még egy évet le kéne húznom mugliismereten. „Az ember az evolúció csúcsa.” Bezzeg a varázslókról szó sem esik, pedig félelem helyett inkább tiszteletet kéne, hogy ébresszünk a söpredékben…D
Draco áttolta a lapot és magában erősen fohászkodott, hogy szólaljon meg a csengő, mert minden pillanatban érezte magán McGalagony kutató pillantását, és tudta, hogy legalább olyan nagy veszélyben van, mint Potterék Piton óráján.
- Drága barátom, amiről te beszélsz azt színtiszta paranoiának hívják… - rázta a fejét Blaise, mikor az áhított berregő jelezte a megváltást.
- Basszus Blaise! Tavaly minden héten háromszor be kellett ülnöm mugliismeretre és azt hallgattam, hogy – kezdte majd hangja tudományos-fantasztikus álarcot öltött – „A bicikli primitív változata a morotnak. A mugli társadalom több tucat személye gazdagodott meg a kétkerekű járművekből.”
- Motor, Draco, Motor! – vigyorodott el Andrew, aki a kiselőadás közben érte utol barátait.
- Te aztán otthon vagy a témában! – mondta Blaise, s mielőtt Dracóból újra előtört volna az „engem mindenki utál” monológ, berángatta őket a nagyterembe ebédelni.
*
- Hermione eljössz a válogatásra? – futott a boszorka után Ginny.
- Ron is indul, igaz? És Harry a csapatkapitány… Ez alól nem tudok kibújni ugye? – somolygott Granger.
- Nem – rázta a fejét a szeplős szépség, majd a lánnyal karöltve kiindultak a kvidicspályára.
- Ms Granger! – szólt utána McGalagony – Kérem keresse meg Mr Malfoyt és fél óra múlva jelenjenek meg az irodámban.
Hermionénak esélye se volt kirakni arca kirakatába a véleményét, mire kifújta a levegőt McGalagony már el is tűnt.
- Ez nem igaz! – szontyolodott el Ginny, s miután elköszönt barátnőjétől egy kisebb a meghallgatásra igyekvő szurkolótáborhoz csapódva kisétált a pályára.
Granger tanácstalanul körbefordult, beletúrt hajába és ugyanolyan ötlettelenül a szőkeség keresésére indult, előre felvértezve magát, a szőkeség arroganciája által szült kellemetlenségek ellen.
A könyvtár, mint lehetőség tökéletesen alkalmatlannak bizonyult, s hiába kereste mindenhol, valahol már sejtette, hogy ebből a pincehelység szolidan elkövetett felkeresése lesz.
Miközben lefelé sétált számbavette az esetleges „ismerősöket”, akik ha valami isteni csoda folytán szembejönnének vele a folyosón nem átkoznák meg, hanem talán még segítenének is neki. Hát… három ujj bőven elég volt…
Azonban hirtelen tudatosult benne, hogy ő bizony egy hatodikos, iskola első, prefektus, és bár sosem szeretett visszaélni a hatalmával, ezúttal mégis szüksége volt egy kisemberre.
- Ne haragudj! – szólt egy elsős kislány után.
- Ig-ig-igen? – fordult meg a nyárfalevéllé átlényegült boszorka.
- Ismered… - kezdte kedvesen, ám a felsőbbrendűség mámorító érzése pillanatok alatt döntötte hanyatt tudatát, így a kezdeti udvariasságot, némi rásegítéssel, no meg az évek során a mardekárosok által elkövetett aljasságok segítségével sikeresen eltolta, s előtérbe léphetett, Percy Weasley első reinkarnációja. – Keresd meg Draco Malfoyt, és mond meg neki, hogy egy prefektus társa keresi!
- Ok-ok-oké – mondta csuklós busz formátumban a lány és futólépésben visszasietett a portrén.
Hermione elégedett vigyorral végig simított jelvényén, majd lehajtott fejjel, és összeszűkített szájjal várta a katasztrófát, mely bizonyos előrejelzések szerint szőke hajkoronával volt várható.
A srác hamarosan felbukkant, s amint bezárta maga mögött a portré ajtót, fölényes vigyorral zsebre vágta kezeit és vontatott lépésekkel Hermionéhoz sétált.
- Na mi van Granger?
- Történetesen a lábamon állsz… - kezdte, mire Malfoy arca pillanatok alatt lesápadt – Gyere utánam, McGalagony hívatott minket.
- Remek… most már publikum előtt szégyenít meg… - morgott magában a szőkeség és követte a boszorkát.
- Hogy hogy McGalagony le mert téged küldeni hozzánk? – érte be a griffendélest és fensőbbséges mosollyal, szinte közvetlenül kérdezni kezdte.
- Miért, mi van nálatok, amitől félnem kellene? – torpant meg a lány – Szájhős tizenévesek, akiket a gazdag apucik beoltanak ellenünk? – húzta fel szemöldökét és újra sietni kezdett.
- Milyen határozott a véleményed valamiről, amiben nem is vagy otthon.
- Te talán otthon vagy a fodrászon, és a szórakozásból történő megalázásokon kívül másban is? – vágott egy undorodó fintort Hermione és bekopogott McGalagony professzorhoz.
Draco összeszűkített szemekkel követte a konkurens ház, ellenzéki diákját, akinek a határozott véleménye sajátosan impozáns volt, a sok-sok sablonos életvitelű és gondolkodású lány után.
- Jöjjenek! – invitálta őket Minerva – Nos azért hívtam ide önöket, mert iskola elsők lévén, önök egy kicsivel több részt fognak vállalni a „reform akcióból”.
- Professzor asszony! Meg tudhatjuk, hogy mit is takar, ez a… magasztos fantázianév? – érdeklődött Hermione.
- Ó, hogyne! – rándult meg McGalagony szája – A Minisztérium megkért minket, hogy foglalkozzunk egy kicsivel többet diákjaink egészségével. A három előadás során értesülni fognak a dohányzás, alkohol és egyéb káros szenvedélyek hatásairól.
- Pff… - horkant fel Draco, mire Granger lehajtotta a fejét és csak sejteni lehet; szélesen elvigyorodott.
- Valami baj van, Mr Malfoy? – húzta fel az orrát Minerva.
- Semmi… csak…. Már elnézést, hogy ezt mondom, de 15-17 éves kamaszokat akarnak ledumálni a cigiről és alkoholról? Ez… ez non szensz – nevetett fel kényszeredetten Draco.
- Azt hiszem Mr. Malfoy – kezdte, és Dracoban megállt az ütő – ez az első dolog, amiben egyezik a véleményünk – folytatta, mire Hermione meglepetten felkapta a fejét. – Azonban az iskola támogatói ragaszkodnak ehhez, és tekintve, hogy az igazgató úr sem talál ebben kivetni valót, hisz maga is fontosnak tartja a diákok kifogástalan egészségi állapotát… végig visszük a programot.
A megbeszélés további része kicsit groteszk módon lett elkövetve, ugyanis három főből kettő és fél tartotta tökéletesen értelmetlennek a programot. Draco csak nagy nehezen bírta visszafojtani a röhögést pláne mikor reklám szlogeneket olvasott fel nekik McGalagony. A cérna azonban nem ekkor szakadt el; Minerva lapján szerepelt egy javaslat, miszerint cigirágót kellene osztogatni. Ezen Draco olyan jót derült, hogy a megbeszélés el is lett odázva, hisz egy könnyező, dülöngélő prefektussal nem lett volna érdemes folytatni az értekezést.
- Csak utánad Granger – morogta vigyorogva és előre engedte a griffendélest – Te nem tartod ezt vicces…? – kezdte ám mikor tudatosult benne, hogy kivel állt le cseverészni elharapta a mondatot.
- Nem unod még Malfoy? – kérdezte fáradtan Hermione és a felhúzott orrú fiú felé nézett.
- Ugyan mit? – kérdezett vissza dacosan.
- Azt, hogy már lassan posztereken és háromdimenziós kártyákon hirdetitek a haverjaiddal, hogy milyen „nagyfiúk” vagytok, és még mindig képtelenek vagytok túl lépni azon, hogy léteznek olyan mágusok, akiknek a szülei muglik.
- Miért kéne „túl lépnünk”?
- Erre neked kéne rájönni…Malfoy – mondta halkan, megfordult és a klubhelyiség felé vette az irányt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
