A víztől villámcsapásként józanodtam ki, és elkezdtem úszni a felszínre. Felértem, hátracsaptam a hajam, majd dühösen a part felé néztem. A többiek megkövülve álltak, és, mikor látták, hogy semmi bajom, elkezdte őket fojtogatni a röhögés. Elkezdtem kifelé úszni, majd, mikor már a lábam érte a földet, mérgesen trappoltam Rocky felé.

- Rocky Scott! – kiabáltam mérgesen, és üldözőbe vettem.
- Ajaj – nyögte ki, majd elkezdett menekülni. A többiek már hangosan röhögtek, én pedig utolértem azt a tökkelütött idiótát, ledöntöttem a földre, a hátára ültem, és rászegeztem a pálcámat.
- Érezd magad fenyegetve – sziszegtem a fülébe.
- Jeny, beszív, kifúj – makogta a háttérből Alice. – Nyugodj meg...
- Nyugodt vagyok! – ordítottam hátra, majd visszafordultam Rockyhoz. – Na, ide figyelj, aranyom: ha még egyszer a közelembe jössz, eltemetlek a családoddal együtt. Világos voltam? – mondtam vészjóslóan nyugodtan, majd egy mordulással lefordultam róla.

Feltápászkodtam, majd fújtatva elindultam a kviddicstaláromhoz. A fenébe, nem gondoltam volna, hogy ilyen hideg van... És különben is, ezeknek nem kellene már a pályán legyenek, ahelyett, hogy rajtam szórakoznak? Aztán valaki hátulról átölelt, én pedig meglepetten néztem fel. Azt hittem ott kapok szívinfarktust. Ez meg mikor jött ide? A hátam mögött ott állt Simon, és lazán megszólalt:

- Remegsz. – Aztán intett egyet a pálcájával, amitől megszáradtak a ruháim, én pedig átmelegedtem. Nem kell rosszra gondolni!
- Köszi – mondtam, majd, miközben felvettem a taláromat, megkérdeztem. – Mit keresel te itt?
- A kviddicsválogatásra indultam – vigyorgott.
- De te hollóhátas vagy. – Ez nekem magas.
- Fiúk, lányok, azt hiszem, most már eleget késtünk – szólt közbe Potter. – White, gyere már, jó játékos vagy, de attól ugyanúgy részt kell vegyél a válogatáson.
- Jól van, na, megyek már – morogtam. – Nem én kértem, hogy álljunk meg egyet fürdeni...
- De nélküle aligha képes lettél volna seprűre ülni – kotyogott közbe Lily.
- Te hibád – vetettem oda vigyorogva. – Nincs érzéketek a reggelekhez.
- White! – kiabált hátra Potter és Black.
- Megyek már – vettem fel egy gyorsabb tempót.

Öt perc után már a pályán álltam, a hajtójelöltek között, és hallgattam Potter utasítgatásait. Hármas csapatokba szálltunk fel, és a feladatunk az volt, hogy meg kell szerezni a kvaffot, és legalább három gólt kell dobni. Én egy magas, nyakigláb, halványbarna hajú fiúval, és egy halványszőke, szürke szemű cicababával kerültem egy csapatba. Ahogy elnéztem az utóbbit, az sem a kviddicsért jelentkezett... Ugyanis végig Pottert és Blacket bámulta. Egyáltalán nem úgy, mintha valamit akarna tőlük, á, nem. Csupán a tehetségükre volt kíváncsi, mindenképpen.

Mi az utolsó csapat voltunk, úgyhogy igazán nem értem, miért kellett ezért ennyire sietni. Mondjuk szórakoztató volt nézni, hogy Potter már a haját tépné idegességében, mert a jelöltek fele még azt sem tudja, mi a kvaff. Frank, meg Black, na, azok aztán a másik véglet. Még véletlenül sem engedték volna a közelükbe az újakat, akik legalább fel tudtak szállni helyesen a seprűjükre. Másfél óra múlva megelégelték, és szünetet tartottak. Nem kellett volna. Ugyanis az a lány, aki velem volt egy csapatban, fogta magát, odatipegett Potterhez meg Blackhez, és elkezdte járatni a száját:

- Szia, Sirius, szia, James! – Elhányom magam... – Ugye milyen gyengék a jelöltek? Nem is tudom, hogy gondolhatták, hogy bekerülnek a csapatba. Én Nicole Smith vagyok, lehet, hogy még nem ismertek, de hadd mondjam el, hogy én már rég kviddicsezek – egy nap, két nap, rég... -, és örülök, hogy a csapatotok tagja fogok lenni! – Itt kapott el egy köhögő roham. Az még rendben, hogy azt hiszi, ő az iskola első számú szépségkirálynője, de, hogy tényleg úgy gondolja, hogy bekerül a csapatba... Abba a csapatba, amibe csak egy hely van, és én is jelentkeztem... Ráadásul úgy beszél a többiről, mintha mocsok lenne a cipője talpán. Persze, nem a legjobb játékosok, és lehet kacagni az esetlenségükön, de ilyen tiszta lenézéssel beszélni róluk, ahhoz már pofa kell...

- Igazán? – sandított rám Black, miközben elővette a csajozós mosolyát. – Biztos igazad van.
- Meglátjátok, nagyon jó csapat leszünk – folytatta. – Nem kell majd lealacsonyodjatok azokhoz a gyenge játékosokhoz.
- Édeském, kit nevezel te gyenge játékosnak? – fortyantam fel.
- Szia, ismerlek? – váltott át egy „milyen alapon van képed hozzám szólni, te kis senki, amikor épp a suli legmenőbb srácaival beszélek” hangra. – Még nem láttalak. – Szemészet nyitva péntekenként háromtól... Végig itt álltam.

- Megeshet. Tudod, én vagyok veled egy csapatban a jelölteknél – vettem fel a jól ismert Barbie stílust.
- Igen, mintha tényleg egy ilyen lány lett volna ott. – Ezt a felfedezést... – De gondolom te csak Jamesért és Siriusért jelentkeztél, ugye? Persze, én megértelek, és remélem nincs harag, hogy nem te kerülsz be velük egy csapatba. De hát, ha ők engem választottak – küldött feléjük egy angyali mosolyt. Köpni-nyelni nem tudtam. De a többiek se. Aztán még karattyolt valamit, és elhúzott valamerre. Megráztam a fejem, és gúnyosan elmosolyodtam.

- Na, fiúk, meg vagytok áldva. Gratulálok, Potter, ez a szépség kiemelkedő tagja lesz a csapatodnak.
- Ha annyi tehetsége is lenne, mint, amilyen csinos, biztos bekerülne – nézett utána Potter.
- Nem félsz, hogy beköplek Lilynél? – vigyorogtam gonoszul.
- Nem tennéd meg.
- Dehogyisnem.
- Inkább nem próbálom ki. Azt viszont megnézem, Nicole jobb-e, mint te – mért végig Potter.
- Ne provokálj, Potter! – néztem rá vészjóslóan. – A reggeli hidegvíz után jobb, ha hallgatsz.
- Nem az én hibám, hogy csak úgy lehet téged magadhoz téríteni, ha meglátogatod az óriáspolipot. De most vissza a helyedre White, mindjárt te jössz – fújta meg a sípját Potter.

Én pedig visszasétáltam a helyemre, és elgyönyörködtem a kezdők ügyetlenkedésein. Egy idő után megérkezett az önjelölt kviddicssztárkám, és elkezdett velem beszélgetni.

- Nézd, ugye, milyen jól repül Sirius? Olyan ügyes!
- Aha, Black tényleg jól repül – mondtam unottan.
- És James is milyen jó kapitánynak! Ugye, milyen jól csinálja? Biztos jó lehet valamelyikük barátnőjének lenni. – Ha ezt még sokáig kell hallgassam, esküszöm, hogy keresek egy szimpatikus falat, és nekimegyek. Hahó! Én nem vagyok az, az ész nélküli barátnőd, akinek kibeszéled, milyen körömlakkmárkát használsz. Nem veszed észre? Nem? Majd segítek rajta.
- Szerintem nem olyan nagy szám – mondtam, miközben a körmeimet nézegettem.
- Mi van? – nézett rám gyűlölködve, majd észbe kapott, és tovább nyávogott. – Ja, tényleg, neked Rocky Scott tetszik ugye? Ö sem rossz, de szerintem James és Sirius sokkal menőbb. Különben meg, neked természetesen ilyen színű a hajad?

Ne már... A két téma, hogy jön össze? Mi köze van ahhoz, hogy Rocky tetszik-e nekem, ahhoz, hogy eredeti szőkésbarna-e a hajam? Jó, hogy nem ajánlja rögtön, hogy hordjak kék kontaktlencsét, mert fekete a szemem...
- Rocky csak a barátom – fintorogtam. – És igen, tényleg ilyen színű a hajam.
- Aha. Értem. Akkor használj kamillás sampont, mert így még jobban bebarnul a hajad. Pedig szerintem kár lenne, ha hagynád.
Merlin, ez tényleg ilyen, vagy csak teszi magát?

- Mondd, te ugye aranyvérű vagy? – kérdezte felém sem fordulva. Na várjunk csak... Ha ez a lány aranyvérű, és Smith a neve, akkor... Kirobbant belőlem a gonosz nevetés. A körülöttem állók csodálkozva felénk fordultak, én pedig a könnyeimet törölgetve megszólaltam:
- Az vagyok, aranyom – vigyorogtam a képébe. – Nem igaz, hogy elfelejtettél. Nem rémlik valami? Nyár, buli, visítozva rohansz kifele...
Nicole arcán láttam a felismerést, annak a helyét meg olyan erejű düh követte, hogy attól még elégedettebbnek éreztem magam. A következő pillanatban pedig körömmel nekem esett, és fülsüketítően visítozott:

- Te kis nagyképű, utolsó, idegesítő, egoista fruska! – Nem azért, de ezek inkább rá illenek. – Te tetted tönkre a nyaramat! Ha te nem vagy, Paulo biztosan engem választ! Mit keresel te itt? Te kis...
- Szállj már le rólam! – kiáltottam rá, mivel ledöntött a földre, és elkezdte tépni a hajamat. Nekem aztán ne mondják, hogy én kezdtem... Kiszabadítottam a jobb kezemet a szorításából, és bemutattam egy szép jobbegyenest. Vinnyogva lefordult rólam, én pedig szitkozódva feltápászkodtam.
- Liba – néztem végig rajta.

Potter sípolt a levegőben, ami azt jelentette, hogy mi jövünk. Felkaptam a seprűmet, és felszálltam. Egy biztos: ha a fene fenét eszik is, de ez a Barbie baba nem fog bekerülni a csapatba. Megálltam Black és Frank mellett, és vártam, hogy Potter elmondja, mit kell csinálni. Egy idő után befutott Nicole és az a másik srác. Az előbbivel kölcsönösen kívántunk a másiknak kéz- és lábtörést, szó szerint. Aztán végre elkezdődött a mi körünk, és elsőként húztam el Black után, akit kellett szerelni, meg minden. Azt hiszem, a többiek sem nagyon akarták bevenni Nicole-t a csapatba, ugyanis Frank és Black a közelébe se engedték a labdának, ahelyett passzoltak nekem, én pedig vissza nekik, és néha a karikák felé is dobtuk Tizenöt perc cicázás után Potter lefújta az egészet, és leszálltunk a pálya szélére.
Nicole megint felvette az „én vagyok a legártatlanabb kislány, akit hátán hordott a föld” stílusát, és úgy nézett rám, mintha azt akarná mondani, hogy „két perc múlva már a csapat tagja leszek, de te nem, hehehe”.

- Hát, azt hiszem, nyilvánvaló, hogy ki lesz a harmadik hajtó – nézett negédesen Potter Nicole-ra. Az kihúzta magát, és megindult a csapat tagjai mellé, de Potter hangjára megállt. – Jeny White.
- Parancsolsz? – nézett rá Nicole értetlenül. Én egy diadalmas mosollyal elsétáltam mellette, és vágtam neki egy grimaszt.
- Mit nem értesz, kicsim? – pislogott Black arra a cicababára.
- Hogy lehet ő a harmadik? – visította Nicole, miközben rám mutatott. – Hisz nem is tud játszani!
- Nálad csak jobban, Smith – forgattam a szemem.
- Te kis liba! – nézett rám vérben forgó szemekkel. – Nem fogod tönkre tenni az életemet! Sokkal, de sokkal jobb vagyok, mint te, és ezt be is fogom bizonyítani! Nem fogom tűrni, hogy mindig elveszed, ami nekem jár! – mondta, majd elviharzott.
- Balfasz - reagáltam le.
- Hát igen... – nézett rám Black egy olyan mosollyal, hogy egyből rosszat éreztem. – Tény, hogy valahogy már keresztbe tettél neki, és most se örültetek egymásnak, de a nagy versengésben elfelejtettél valamit.

- Na, ne mond – motyogtam, miközben próbáltam megkapni a tömegben Lilyéket.
- Bizony – sóhajtott egy nagyot színpadiasan Black. – A mai válogatáson te nyolc gólt dobtál, én viszont tizenegyet.
Megfagyott a vér az ereimben. Erről teljesen megfeledkeztem! Lassan megfordultam, és farkasszemet néztem az elégedettem mosolygó Blackkel.