Nevetve támolyogtunk fel a klubhelyiségbe. Potter még mindig cukkolta Blacket, aki ahelyett, hogy megsértődne, ódákat kezdett zengeni a tehetségemről, ami fura, tekintve, hogy most kapott ki életében először. Mindenesetre már úgy kezeltek, mintha csapattag lennék. De jó nekem. Még a lányok is szóba álltak a tekergőkkel, amitől Potter a mennyben érezte magát. Egész este Lilyt próbálta rávenni, hogy jöjjön le másnap is megnézni ahogy ÉN gyakorlok. Magyarul, nézze meg, ahogy Ő játszik. Végül aztán Lily nem tudom hogy, de beleegyezett. Remus és Kira elvoltak ott az egyik sarokban. Alice csak csendben figyelt, én, Potter meg Black még minidg a kviddicsen lovagoltunk. Ugyanis Potter belekezdett az edzésterv elemzésébe. Valaki állítsa le! Szadista a kicsikém... (Mióta becézgetem én Pottert?! ) Nem gondolja,hogy mi csak azért fel fogunk kelni minden szombat hajnali 4-kor, hogy ő aztán este 10-ig kínozzon... A Durmstrangban is kemény edzések voltak, de azért ahogy elnézem, Potter mellett az mind semmi. Még Black is ellene volt.
- Hajnali 4 még tőled is túlzás, Ágas!
- Dehogyis! Először éjszakai edzésre gondoltam, aztán eszembe jutott, hogy McGalagony nem rajongana az ötletért...
- Mi sem - szóltam közbe.
- Igy maradt a hajnal...
- Hülye.
- Tessék?
- Semmi.
- Abbahaggyjátok? - fordult felénk Lily.
- Nem.
- De igen.
- Miért is?
- Mert azt mondom.
- Szabad országban élünk.
- De ha jól tudom a házidat tőlem másolod.
- Milyen meggyőző tudsz lenni aranyom!
- Ez a mondat olyan Potteres volt.
- Hé!
- De hát ha igaz.
- Megyünk lefeküdni? - szólalt meg Alice. - Nem azért, de már 2 óra is elmúlt. Reggel nem fogtok tudni felkelni.
- Mondja ezt az, aki ha Frank nincs mellette ébren álmodik.
- Mi van? - fordult felém hirtelen Black. Közben Alice valami okból fogva elvörösödött.
- Semmi. Lányok, menjünk... - nézett ránk könyörgően Alice.
- Rendben.
Teltápászkodtunk és indultunk volna a lépcső felé, de valami kopogott az ablakon. Lupin, mivel ő volt a legközelebb, odament és kinyitotta.
- Ki az a hülye, aki ilyenkor ír levelet? - minő csoda, ez a megjegyzés Blacktől jött.
Én viszont amint megláttam a baglyot, csapot-papot ott hagyva rohantam vissza. Kitéptem a levelet Lupin kezéből és megnéztem az írást rajta:

Jeny White, Roxfort

Ezt macskakaparást ezer közül is felismerném. Hirtelen olyan boldog lettem, hogy örömömben a hozzám legközelebb álló nyakába vetettem magam, aki mellesleg Potter volt... Valahogy nem érdekelt semmi. Hiszen írtak nekem! Ők! Pillanatnyi elmezavaromban össze vissza pusziltam Pottert. Ráadásul végig nevettem. Csak akkor tértem magamhoz, amikor a rettentő dühös Lily és Black lerángatott szerencsétlenről. Vigyorogva téptem fel a borítékot. Még érzékeltem egy annyit, hogy Potter értetlenül néz rám, Black arcán valami furcsa hullám fut végig, és Remus megkérdi:
- Ebbe meg mi ütött?
Innen kikapcsoltam. Ránéztem hőn szeretett Durmstrangosaim írására, aztán igyekeztem rájönni mit is akar az a sok krix-krax jelenteni.

Drága Jeny-chan!

Megölöm Davist... amióta tudja, hogy szeretem Japánt, mindig ezzel szekál.

Úgy gondoltam... Gondoltuk, te! Ja, igen, úgy gondoltuk, hogy nehogy elfelejtsél minket... Hülyeségeket írsz! Minket nem lehet elfelejteni, ugye Jeny?

Na igen, ez rájuk jellemző... 9-en írnak egy levelet. Nick meg az ő egója... hogy is gondoltam, hogy kimarad? Merlin, de szeretem ezeket a hülyéket...

Na szóval a lényeg, gondoltuk feldobjuk az unalmas roxforti napjaidat, és elmeséljük, hogy David hány barátnőt dobott eddig... Kuss Tom! ...meg, hogy Roger meg a drága bandája még minig ünnepel, hogy békén hagyod őket... Ne aggódj, hugi, mi attól nem!... Most én írok, Matt! A tanároknak már hiányzol. Drága jó vezető tanárunk még minidg áldja a szüleid főnökét. De a háromnegyed Durmstrang még mindig sirat. A búcsúbuli óta már senki nem az igazi.... Hiányzol Jenifer!!! Megdöglünk nélküled!!!... Ne érzelgősködj annyit Dean! De igaz! Én is tudom! reméljük rendesek veled azok a roxfortosok! Ha valamelyik felbassza az idegeidet, írj, és elmegyünk! Aztán dobd le azt a kicsi csinos seggedet és írj nekünk! Mindent! Értve vagyok? Reméljük nem költöttünk fel! Viccelsz Eric? Ez még valamelyik új pasijával romantikázik... Áú! Ezt most miért kaptam? Na, jó éjszakát Jeny! Álmodj velünk!

Puszi, csók, ölelés: Davis, Nick, Matt, Eric, David, Daniel, Tom, Dean, Rupert

Nem feltétlen ebbe a sorrenbe!

Na, elmondhatom, hogy nekem vannak a legjobb haverjaim. De azért Daniel még fog kapni a nyáron. Majd, ha megint eggyüt leszünk... Mélázásomból egy előttem integető kéz zökkentett ki. Felnéztm, és csak akkor tudatosult bennem, hogy vigyorogva bámulok a levélre, és hangosan gondolkozok Daniel kínhalálán. Mindenki rám nézett, én pedig, aki hülye az az is marad alapon, szájonpusziltam a felém hajoló Remust. Aztán mindenki pillantását kisérve, felszökdécseltem a lányok hálójába. Közben végig nevettem és a nagy boldogságomban a levelemet is lent felejtettem. No problem. Átöltöztem pizsomába, és csak azután szökdécseltem vissza a klubhelyiségbe. Kicsit fura volt a kép, ami fogadott. Black (,,Kicsi csinos seggedet?!”), Potter és Lily egymás melett próbálták elolvasni a levelemet, Remus Kirának dadogott valamit, Alice pedig engem nézett. Aztán amint fel is fogta, hogy visszajöttem, oldalba bökte Blacket.
- Áú! Most mi van? - nézett fel az említett. Aztán amint észrevett, ő is megbökte Pottert, aki szintén eljátszotta ezt a jelentet, majd megbökte Lilyt.
Én pedig, mint akit most engedték ki az őrültekházából, mosolyogva elindultam feléjük.
- Bocsi, a levelemet lent hagytam - mondtam Lilynek.
- A ruháidat meg azt hiszem fent... - nyögte a megszólított. Most mi van?
- Valami baj van?
- Hát nem... csak izé... te nem szégyelled a fiúk előtt?
- Nem igazán. A Durmstrangba fiúkkal voltam egy szobában...
- Micsoda?
- Csendesebben na.
- Te fiúkkal voltál egy szobában? - tátogott Lily. - Dehát... hol öltöztél? Meg hol fürödtél? Csak nem...
- Ezt a szabály nálunk is meghoszhatnák - morrogta Potter és Lilyre sandított.
- Nem nagy ügy. Jajj Lily, majd pont szégyellni fogom magam.
- Dehát csak ugy öltöztél előttük?
- Igen.
- Te jó ég...
- Imádom őket. Nem gondoltam volna, hogy képesek levelet is írni... - merengtem el.
- Ezt ők írták? – nézett a levelemre Black.
- Jaja.
- Ahogy látom puszi-pajtások vagytok. - próbálta olvasni a levelet. - Hiányzol, puszi, csók, ölelés... egyszerre 9 fiúval jársz? - szegezte nekem a kérdést. Valahogy olyan furának tűnt. Na, de nekem 8...
- Miért, megdöntöttem a rekordodat? - kontráztam. Potter itt egy gyönyörű köhögőrohamot kapott, míg Remus hátrált egy lépést. Szegényke, nem hiszem hogy tudja valahova tenni az érzelmi kitörésemet. Majd később megmagyarázom.
- Ahoz képest nyugodt szívvel támadtad le Ágast meg Holdsápot.
- Ne térj el a témától öcsi – vigyorogtam. - Különben mik ezek a hülye nevek?
- Nem számít - rázta a fejét. - De mond csak, neked szokásod lesmárolni a körülötted levőket?
- Mi van? - ezt most tényleg nem értem.
- Mi az, hogy mi van? - csattant fel meglepetésemre Kira. - Mikor megkaptad a levelet Jamesre vetetted magad, miután meg elolvastad Remusra...
Kedves barátném arca lángolt, Black is rámszegezte a tekintetét, Potter és Remus viszont egymásra néztek zavartan. Bennem meg lassan összeállt a kép...
- Féltékeny vagy? - kérdeztem gonoszul. Túl hamar jött a válasz.
- Dehogyis - szinte azonnal elvörösödött.
- Most jösztök velem - adtam ki a parancsot. Felkaptam a levelem, majd elkezdtem ráncigálni Lilyt meg Kirát a lépcső felé. Alice jött magától is.
- Majd reggel beszélünk! - kiáltottam még hátra a megrökönyödött tekergőknek.
Fent leültünk Alice ágyára.1: mivel az volt a legközelebb. 2: az enyém elvből kiesik, mivel teli van a ruháimmal. 3: Lily és Kira tovább nem bírt menni. Én pedig jókislány módra hallgattam a barátnőm petáliáját. Meglepetésemre Lily is társult hozzá :
- Miért kellett minket felrángass?
- Mi volt ez a hülyeség?
- Hogy mertél Jamesre nyomulni?
- Meg Remusra?
- Legalább ne előttünk. Meg ne kettőre!
- Inkább sehogy!
- Héhéhé! – kiáltottam. - Ha kiordibáltátok magatokat, és hajlandóak vagytok meghallgatni, szóljatok. – Intettem, majd mint aki jól végezte dolgát hátradőltem és dudorászni kezdtem. Csak akkor keltem fel amikor Alice megszólalt:
- Most már beszélhetsz.
Felültem. Lily és Kira arcán valami fura kifejezés ült. Láttam,hogy beszélhetek, mert nem fognak félbeszakítani.
- Na, szóval az a helyzet, hogy én a Durmstrangból jöttem. Nem mintha újat mondanék. De ott négy év alatt én annyira megszoktam a fiúk társaságát, hogy igen, öltözök előttük, vagy pizsomában lemegyek a klubhelyiségbe. De még azt is megszoktam, hogy lépten-nyomon puszilózok velük. Még akkor is ha nem vagyok beléjük szerelmes. Értitek? Nem akartam elvenni se Kirától Remust, se Lilytől Pottert. Csak örültem, hogy azok a hülyék levelet írtak. De ez az egész egyvalamire jó volt... - vigyorodtam el. - Lily Jamesnek szólította Pottert!
Itt csapódott a pofámba a párna. Ez egyet jelentett. Már nem haragszanak rám. Tehát tovább húztam az idegeit az én vörös tündérkémnek.
- Lebuktál Lily! Már le se tudod tagadni!
- Mégis mit?
- Hogy tetszik neked Potter. Majd leszedted a fejem, hogy hogy mertem megpuszilni! Azt ne mond, hogy engem féltettél!
- Nem téged! Pottert tőled! – kacagott.
- Valdd be!
- Nem!
- De!
- Jól van! Potter talán tetszene, ha nem lenne ilyen amilyen...
- Ha megváltozik, már nem fogod utálni?
- Nem tudom... Nehéz elképzelni, hogy más legyen. És így még nem tudom szeretni.
Aztán Kira felállt, és feltette a kezét, mintha valami nagy bejelentésre készülne.
- Én szeretem Remus Lupint. Még akkor is ha tekergő – nézett álmodozóan a semmibe.
Alice a legtermészetesebben kijelentette:
- Szeretem Fanket.
Aztán felém fordultak.
- Na Jeny? Te nem szeretsz senkit?
- Dehogyisnem! Rég titkolom, hogy szerelmes vagyok... - itt hatásszünetet tartottam, aztán gonoszul megjegyeztem. - ...Dumbledoreba!
A lányoknak még kellett egy kis idő, amíg felfogták mit is mondtam. Aztán mind rámvetették magukat, és csaptak össze-vissza a párnákkal. Én meg csak nevetve küzdöttem ellenük. Arra álltunk le, hogy kinyílt az ajtó. Alice eltántorgott az ajtóig, de aztán leintett minket:
- Hallgassátok csak...
Elkezdtünk fülelni. A klubhelyiségből kacagás hallatszott.
- Kinek van ilyen jó kedve? - kérdezte Kira.
- Nézzük meg, mi van lent - mondta Lily.
Feltápászkodtunk és lecsattogtunk a klubhelyiségbe. Akarom mondani lecsattogtunk volna, ha félúton nem csapja meg a fülünket egy ,,Ágas, megvesztél?” meg egy ,,Dehogyis, szerelmes vagyok!” kiálltás. Összenéztünk a csajokkal, és megálltunk a lépcsőfordulóban hallgatózni:
- Hálát adok az égnek, hogy feltalálták a láthatatlanná tevő köpenyt!
- Nélküle még mindig azon rágódnátok, hogy miért smárolt le Jeny.
Na nem azért, de ez egy kicsit túlzás... Csak néhány puszi volt... Jónéhány puszi...
- Sirius, egy év múlva végre tudom, hogy nem lehetetlen amit szeretnék. Ne rontsd el az örömömet!
- Ezt most fejezd be! Még Remusra is ráragadt.
- De engem szeretnek.
- Jól van na...
- Ne légy féltékeny Tapikám! Biztos Jenynek is tetszeni fogsz.... 4 év múlva...
Bírom ezt a Pottert... Rátapintott a lényegre...
- Áú! Ezt most miért?
- Csak, hogy jól megindokoljam.
- Szép az élet...
- Meg Lily...
- Javíthatatlan vagy.
- Te meg hülye.
Összenéztünk a lányokkal egy eznemamidolgunkmár pillantással, és indultunk volna felfelé, de Lily olyan hirtelen fordult, hogy meglökött. Én pedig leseggeltem a lépcső aljára.
- Basszameg!
Úgy ugrottak egyszerre fel, mintha bejelentették volna, hogy Pipogyit kirúgják a Roxfortból (nem is lenne olyan rossz... ). Fájó hátsófelem simogatása közben nem sok figyelmet szenteltem nekik. Aztán mikor felnéztem 3 meglehetősen zavart vigyorgó fejet láttam.
- Szióka! - vigyorogtam a képükbe. Láttam, hogy meg akarják kérdezni mi a fenét keresek én ott, úgyhogy megelőztem őket. Még mindig vigyorogva megszólaltam - Ha nektek szabad hallgatózni, akkor nekünk is.
- Mi, ki, honnan? - próbálkozott meg három kérdéssel egyszerre Potter.
- Semmi, ne fáraszd magad - tápászkodtam fel. Elindultam vissza amikor Black megszólalt.
- Most mi van?