-Pofa be!!
Merlin,hogy kerültem én ide? Hát igen, ilyen is csak velem történik meg... De talán kezdem az elején: Jenifer White vagyok, és az elsõ vonat utamon sikerült összebotlanom a Roxfort söpredékeivel. Érthetöbben máris sikerült közelebbi kapcsolatot létesíteni egy pár mardekárossal. Eddig a Durmstrang tanárait boldogítottam (habár szerintem külön bulit csaptak annak örömére, hogy nem kell többet lássanak), de a szüleimet áthelyezték a munkahelyükön, így idéntől a Roxfort tanárait fogom idegesíteni. Az ötödévet már
itt kezdem. Eddig minden rendben ment, a vonatra is sikerült felszállnom, de kupét még nem kaptam. De amilyen az én szerencsém, a drága mardekárosok ki is szúrtak. Szerintem már tudják,hogy én vagyok az új lány, úgyhogy gondolták bemutatkoznak. Hát mondhatom sikerült ...Valamiért nem tetszett nekik,hogy nem dobom el magam tőlük, ezért kritizálni kezdték a kinézetemet. Hát mit mondjak: farmer, sportcipő, trikó, csuklószorító. Tisztára hétköznapi. De az én kedvenc mardekárosaim úgy ítélték meg,hogy fiús vagyok. Ez az amit ki nem állhatok. Szóval most kivont pálcával állok ezekkel a vérmániásokkal szemben:
- Nekünk úgy mondták, hogy az új diák lány lesz. De hát mindenki tévedhet... - mondta egy zöld miniszoknyás, zöld toppos, fekete hajú kiscsaj. Heh,még ő oktat engem ki....
- Na ide figyelj... - kezdtem volna,de akkor valami villant a hátam mögött, és fél mardekáros banda fejjel lefelé lógott. Megfordultam. Két fiú támasztotta a vonat oldalát (nem mintha kidőlt volna,de na...). Az egyiknek fekete kócos haja, szemüvege és barna szeme volt, a másiknak pedig a hosszú fekete haja elegánsan hullott szemébe. Mindkettőről lerítt, hogy élvezik a helyzetet.
- Malfoy, Pipogyusz! - mondta a hosszú hajú - Nem szép dolog így köszönteni az új évfolyamtársatokat - majd meglendítette a pálcáját, mire a fekete hajú mardekáros akit az előbb fellógattak pörögni kezdtett.
Na itt lett elegem. Kértem Én valakinek a segítségét??? Lendítettem a pálcámat, mire a maradék mardekáros is közelebbi barátságot kötött a drága anyafölddel. Aztán dühösen a másik kettőhöz fordultam.:
- Egyedül is ment volna. Nem kértem a segítségeteket - vetettem oda. Ki nem állhatom az önjelölt hősöket. Úgy tünt mintha meglepte volna őket amit mondtam. Nem érdekel.
Kik ők,hogy beleavatkozzanak a dolgomba??
- James Potter - pff.... legilimentor? kizárt,azt sem tudja mi az.
- Én meg Sirius Black - mondta a hosszú hajú. Legalább nem halok meg hülyén...
- Jenifer White - mondtam, de akkor jött a felmentősereg egy vörös hajú, zöld szemű lány személyében.
- Potter, Black! - látszott rajta, hogy már átesett egy két ilyen beszélgetésen. Most épp a szőke mardekáros felett lépett át, hogy közelebb kerüljön hozzánk - Már ezerszer megmondtam, hogy a vonaton nem szabad párbajozni! Tűnés vissza a helyetekre!
Te,nekem ez a kiscsaj egyre szimpatikusabb.Nem mintha kárörvendő lennék (francokat nem…) de jó volt látni, hogy mennyire nem akarnak visszamenni, de mégis muszály. Nem nagyon zártam a szivembe őket… Kb. most fogta fel azt a másik lány, hogy én is ott vagyok. Rámmosolygott és megkérdezte:
- Szia! Te vagy az új lány, igaz? Én Lily Evans vagyok. Remélem nem mondott neked semmit az a két hülye - célzott az előbbi kis jelenetre. Én meg vigyorogva válaszoltam:
- Igen én vagyok. Jenifer White - mutatkoztam be. Közben intett,hogy menjek utána.
Átszlalomoztunk a mardekárosok között, miközben a ládámat még véletlenül se igyekeztem arrébb húzni, ergo ha felébrednek kicsit fájni fog asszem a drága hátacskájuk.
Aztán kinyitott egy kupét. Na,mégse fogok a folyosón dekkolni. A kabinban még volt két lány. Az egyiknek halványbarna haja volt és hozzá ugyancsak barna szeme, és valami könyvet olvasott. A másiknak pedig fekete haja és barna szeme. Ő csak szimplán bámult kifelé az ablakon. Behúztam a ládámat, és becsuktam az ajtót. Aztán Lily elkezdte a bemutatást.
- Jeny, be szeretném mutatni a szobatársaimat. Ő itt Alice - mutatott a barna hajú lányra, aki rámmosolygott, én meg vissza rá. Aranyos lány. - ő meg Kira - most a fekete hajú lány intett. Rá is rámosolyogtam, és egyre jobban éreztem magma – mindenki, ő itt Jeny.
Na, hogy kész voltunk az udvarias bemutatkozással, megpróbáltuk valahogy feltornázni a csomagomat a helyére. Az persze eszünkbe se jutott,hogy tudunk varázsolni… á, nem, ilyen csöpp dolgokkal mi nem foglalkozunk. Szóval miután a ládám is meg én is a helyünkre kerültünk, belefogtunk a beszélgetésbe. Én, mint új kislány elmeséltem, hogy a Durmstrangból jöttem, ahol többnyire cask fiú barátaim vannak, hogy kviddicsezek – hajtó vagyok - , hogy miket szoktam csinálni, meg hát mindent ami épp eszembe jutott. A többiek is meséltek magukról, meg, hogy milyen a Roxfortban, elmondták a szabályokat, hogy melyik tanár milyen, meg hát úgy tűnt van egy téma amiben rendkívüli lelkesedéssel vetették bele magukat: a Tekergők. Mint kiderült a folyosón megismert barátaim a Roxfort álompasijai (igazán nem értem…) meg, hogy nincs túl baráti viszonyunk velük. Potter hajt Lilyre, pedig már százszor elküldte melegebb éghajlatokra, Black kétnaponta váltogatja a barátnőit, Remus még úgy ahogy normális, Peter meg csupa véletlenül van velük.
Én is osztom a véleményüket. Ahogy láttam,tényleg olyanok mint ahogy a lányok mesélték, tehát kijelentem: én, Jeny White, NEM fogok beállni a James Potter and Sirius Black rajongóklubba. Még csak az kéne. Tehát én is kicsit megütköztem,mikor kinyilt az ajtó, és beléptek rajta a Tekergők. Úgy tűnik nem igazán zavarta őket, hogy nem látjuk szivesen őket, mert fogták magukat és leültek közénk.
- Sziasztok - köszönt Potter és Black egyszerre. Nem értem hogy lehetnek ilyen magabiztosak. Vetettem rájuk egy lenéző pillantást, de aztán úgy döntöttem nem fogom fárasztani magam velük. Tehát úgy tettem mintha süket lennék és elkezdtem Lilyvel beszélgetni. Mindenesetre elég nehéz volt betartani az elhatározásom, mert ekkor Black kinyitotta a száját, ami önmagában nem baj, csak látszólag tőlem akart valamit kérdezni.
- White, eljőssz velem egy randira?
Nesze nekem. Még csak fél órája ha ismer, erre már randit kér. Hogy van pofája… éreztem, hogy kipirulok, de nem azért mert szégyeltem magam, hanem a dühtől.
Ezt ő azt hiszem másképp értelmezte, mert olyan győzedelmes vigyor ült ki az arcára, hogy azt hittem felképelem.
- Nem - mérgembe csak ennyi tellett tőlem, mert minden erőmmel azon voltam, hogy ne rendezzek jelenetet. – Nem - ismételtem meg mert láttam, hogy nem fogta fel. - Nem megyek veled randizni. Se most, se máskor - mondtam negédesen. - és most ha megbocsátasz, igazán elhúzhatnátok innen a csíkot.
Potter már nyitotta a száját, de szerencsére Lily megelőzte.
- Én sem megyek veled. És tényleg menjetek el - pislogott ártatlanul, aztán elkezdett kiabálni - MOST!!!
Bírom én ezt a csajt. Jól megértjük egymást. Már én se bírtam vigyorgás nélkül. Megfordultam, hogy megnézzem mért nem szól más bele. Hát elég furcsa kép fogadott. Alice és Kira remegtek a visszafojtott nevetéstől, Lupin már kelt fel, hogy kitámogassa a két Casanovát a fülkéből, Peter pedig szerintem azt se fogta fel miről van szó. Mindenesetre Lupin kiterelte őket a kabinból, mi meg amikor csukódott az ajtó egyszerre kezdtünk el kacagni. Akkor éreztem úgy, hogy megtaláltam a barátaimat. Ami azt jelenti, hogy előre láttam nem lesz eseménytelen ez a három év. Már csak azt kéne tudni melyik házba kerülök. Na,ez sem én vagyok… Naná, hogy a Griffendélbe! Lily, Alice, és Kira mellé. De addig még túl kell esni egy fél vonatúton, egy beosztási ceremónián meg egy vacsorán… de mi az nekem…?!

***

Mint mindig most is igazam lett: a mai szent naptól a Griffendél ház fogja elszenvedni a hülyeségeimből létrejövő pontlevonásokat. Nekem nagyon tetszik a klubhelyiség meg a háloszobánk is. Mire felértem a csajokkal a cuccom már az ágyam lábánál volt, szépen elrendezve, amíg neki nem álltam kikeresni a pizsomámat, mert akkor szétdobáltam az összes kezembe kerülő valamit ami az utamba állt. A lányok úgy néztek rám mint egy közveszélyes őrültre, ráadásul mikor megkérdeztem mi a baj, azt mondták, hogy egyedül csak a tekergők olyan rendetlenek még mint én. Csak hápogni tudtam. Egy napja se vagyok még a roxfortosok között, de már kétszer céloztak finoman rá, hogy olyan vagyok mint egy fiú. Ami nem is igaz! Rengeteg lányos tulajdonságom van, csak még nem fedeztem fel. Habár ha jobban belegondolok: kedves, aranyos vagyok ( tudok néha lenni…) és szépen rajzolok. Erre a tulajdonságomra büszke vagyok. Kicsi koromban egy csomót rajzoltam, és mára már emlékezetből lerajzolok bármit élethűen. De ezt majd vegyék ők észre. Miután tartottunk egy ,,mindenki mesélje el a nyarát“ beszélgetést, úgy döntöttünk ideje aludni. Én most a pihe-puha ágyacskámban vagyok, és lélekben felkészülök első roxforti tanítási napomra...