|
06. Mi lett vele...
-Naa, Hermione, biztosan nem? – kérdezte Kate.
-Nem biztos, hogy jó ötlet lenne.
-Ne viccelj már. Én is csináltatok.
-Jó, de neked már van. Te már tudod, hogy milyen érzés. Nekem ez teljesen új lesz.
-Lesz? Szóval megcsináltatod??
-Igen, meggyőztél…
-Na végre! Nehéz eset vagy te Hermione Granger… És hova?
-Nem tudom.
-Szerintem a hasadba vagy a nyelvedbe.
-Vagy mindkettőbe! –szólt közbe Johana.
-Jól van, azért ne essünk túlzásokba. Elég lesz egy a köldökömbe.
-Igazad van, kezdésnek elég. Majd holnap kiszúratod a nyelvedet is.
-Persze, higgy csak amit akarsz…- hagyta rá a griffendéles.
-Na akkor gyerünk már, ne álljunk itt örökké, az én beavatkozásom hosszabb lesz. Egy tetoválás nem két perc. – mondta Kate, és már rángatta is be magával a szalonba, két barátnőjét, hogy aztán két óra múlva Hermione egy köldök piercinggel, Kate egy újabb tetoválással, Johana pedig egy szemöldök piercinggel jöjjön ki onnan.
***
Sok emlék tolongott a fejébe, s már csak azt vette észre, hogy fázik. Gyorsan visszament a toronyba, hogy megírja másnapra a háziját. Fent azonban összefutott Ginnyvel, aki megragadta őt karjánál, s elkezdte vonszolni egészen a szükség szobájáig, hogy ott, két fotellel, teával, s egy kandallóval ellátott, hangulatos szobába vezesse.
-Ginny, Ginny állj! Mi ez a sietség?
-Mesélnem kell.
-Miről?
-Harry.
-Mi történt? Összejöttetek? – kérdezte izgatottan. Egyre jobban kezdte foglalkoztatni a téma.
-Hát. Igen. Azt hiszem. – válaszolta a másik, bizonytalanul.
-Ginerva Weasley! Iderángatsz engem, hogy valami fontos híred van, erre csak annyit tudsz mondani, hogy azt hiszed jártok?? Engem nem rázol le. Mondd el részletesen, hogy mi történt!
-Jól van, csak ne kiabálj. Szóval, engem az utóbbi időben sok fiú hívott randizni, csak az az egy nem, akivel én szerettem volna elmenni. Ő volt Harry. Végül, úgy döntöttem teszek valamit. A nyarat kibírtam, de most, hogy ott liheg körülötte a fél iskola, nem bírtam tovább, muszáj volt megpróbálnom. Ma délután oda mentem hozzá a klubhelységben. Szerencsére más nem volt ott, mert még vacsorázni voltak. Így nyugodtan el tudtam volna mondani neki, amit érzek, de lesokkoltam. Aztán végül, mikor semmi hang nem jött ki a torkomon, egyszerűen közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Egy ideig vártam, nem viszonozta. Elszakadtam tőle, és ki akartam rohanni a klubhelyiségből, de ő megfogta a karomat, és magához rántott, és olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy ha éppen nem ülök, biztosan összeestem volna, mert a lábaim felmondták a szolgálatot. Ez után bejött egy csapat harmadikos és negyedikes lány, így elengedett, majd írt, hogy találkozzunk ma este, itt a szükség szobájában.
-Ez nagyon jó Ginny. Én ismerem Harryt. Biztosan komolyan gondolja. Ő nem szokott, csak úgy, semmi ok nélkül csókolgatni embereket. Én már régebb óta érzem, hogy köztetek több lesz egyszer.
-Köszönöm Hermione, csak úgy izgulok.
-Csodálod? – kérdezte a lány nevetve, majd vágyát teljesítve, megjelent egy párna, amivel szépen fejbe dobta barátnőjét.
-Hééé! Ezt visszakapod! – kiáltott a másik, s még száz párna hullott alá, hogy kialakulhasson egy mindent elsöprő párnacsata, melynek végén a két lány pihegve fekszik a földön, s nézi, az ezer színben pompázó plafont.
-És neked van valakid? – kérdezte Ginny, miközben hasra fordult.
-Nincs. Szabad ember vagyok, nem köt le egy férfi sem. – mondta a másik, még mindig a falat pásztázva szemeivel.
-Tényleg. Mi lett Krummal? Vele voltál negyedikesen a bálban, nem?
-De. – mosolyodott el Hermione, a szép emlékek miatt.
-És mi lett vele?
Hermione kicsit elkomorult, mikor felidézte azt az estét, mikor szétváltak az útjaik
***
-Jó napot kívánok, Viktor Krumot keresem. – mondta Hermione az ajtóban álló őrnek. – Meghívásom van, ha akarja bemutathatom.
-Nem szükséges. A főnököm azt kéri, menjen a harmadik emeletre, a dolgozószobába. Fel fogja ismerni, annak van egyedül fekete ajtaja.
-Köszönöm. – mondta a lány, majd elindult az előbb leírt szoba felé, miközben azon gondolkodott, vajon ki lehet a főnök.
Amint belépett, a szobába, nem látott semmit, hisz ott alig egy-két gyertya biztosította a fényt. Ezek megvilágítottak, egy beesett arcú, harmincas éveiben járó férfit, kit még sápadtabbá tett sötét, hosszú haja.
-Jó napot kívánok! – köszönt a griffendéles illedelmesen. – Miért kívánt találkozni velem?
-Üljön le kérem, Miss. Granger. – kínálta őt hellyel a férfi, majd ő maga is egy cseresznyefa székben kötött ki. – Találkozásunknak oka igen egyszerű, s mégis szomorú. Még nem mutatkoztam be, Thomas McOdney vagyok, Viktor menedzsere. – nyújtott kezet a lánynak, akinek épp az járt a fejében, hogy milyen furcsa, hogy a varázsvilágban is van az embereknek menedzsere. – Nos, hogy vágjunk a közepébe, nem szeretném, ha találkozna Viktorral többet. Ne keresse a társaságát, ne legyenek együtt. Levelezhetnek, de semmi több.
Hermione köpni-nyelni nem tudott a hallottak után.
-Mégis, miért?
-Nem láthatják, hogy barátnője van. Tudja, az image-a romlana. A rajongói mind elpártolnának tőle, ha berátnője lenne. Már így is kevesebben vannak, mióta maga vele van.
-De… hát… és Viktor? …meg… hogy? – hát igen, ilyen, amikor a mindig okos Hermione Granger nem tud egy értelmes mondatot sem kinyögni.
-Miss. Granger. Kérem értse meg. Úgy kell tűnnie, mintha… mintha egy álomban élne. Mintha neki nem lennének gondjai, csak a rajongóival törődne, mintha egy igazi sztár lenne. A lányok nem rajonganak a normális fiúkért, csak a kiemeltekért, akik mások. Ha szerelmes lenne, akkor már nem lehetne olyan érdekes számukra. Kérem Miss. Granger. Úgy tudom, maga okos boszorkány. Meg kell értenie. – kérlelte őt a mágus. Hermione, mire összeszedte magát, felvett egy szenvtelen álarcot, majd úgy válaszolt.
-Én megértem Mr. McOdney. Remélem, már előre örül, hogy elrontja Viktor életét. A viszont látásra! – mondta, majd kisétált a szobából, ki a kastélyból, s ki Viktor Krum életéből.
***
Kár érte, pedig szerette Krumot. Ő nem a külsejéért volt vele, hanem a belső tulajdonságai miatt. Ő tényleg szerette. De ez óta nem is találkoztak. Levelet sem írtak egymásnak, pedig az megengedett volt… ch. Mintha ez Hermionét vigasztalta volna. Végül, ma már nem is hiányzik neki. A lapokban naponta leközölnek, egy vele készült riportot. Ezekből tudja, még mindig nincs barátnője…
Ginnynek, csak annyit mondott, hogy kívül álló okok miatt, vége lett a kapcsolatuknak, pedig Viktor, egy tökéletes ember.
Miután kibeszélgették magukat, Hermione távozott a szobából, mely Ginny kérésére, most megint egy tiszta, párna mentes társalgó szobát mutatott, s otthagyta vörös barátnőjét, hogy nyugodtan várhasson szerelmére. Bár sokáig győzködte, hogy egy lány nem érkezhet előbb, Ginny hajthatatlan volt, nem maradt már ereje ahhoz, hogy távozzon, majd újra visszamenjen a szobába.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
