- Jó estét, Mr. Malfoy! – mondja hűvösen. Igyekszem palástolni az örömömet, hasonló hangnemben felelek.
- Jó estét! Hányadika van?
- November 16. Éppenséggel lehet, hogy már 17. De nem ezért jöttem. Nicolette Landau vagyok.
Megvillantom a szemem, megnyalom száraz szám.
- Landau… - suttogom.
- Szóval emlékszik a szüleimre? De most nem miattuk jöttem. Abban a házban kapták el önt, ahol én és a nevelőm lakunk. Árulja el, bántotta Donaldot?
- Donaldot? – kérdezek vissza. Remeg a hangom. Remeg a kezem is. Egész testemben reszketek. Újra megnyalom a számat, de nem segít sokat, a nyelvem is száraz. Rég ittam, nagyon rég. Tegnap éjszaka talán.
- Igen. Donaldot! – Nicolette elhallgat. Csak tátogja a szavakat. – Beszélj! Sokat!
- Donald… Donald… Nem is tudom. Donald Fainchak, mi? – Pálcát ránt, célba vesz vele. Motyogni kezd valamit. Varázsigének tűnik. Tovább beszélek. – Ismerős a név, de nem tudom, hogy csak azért-e, mert azt mondogatják, hogy az ő házában laktam, vagy…
Megremeg a padló, vibrálni kezdenek a falak. Nicolette előrenyújtja a pálcáját. Tesz egy-két íves mozdulatot. Az ajtóban nyugtalankodó Shack összeesik.
- Fel tudsz állni? – kérdezi Nicolette.
- Ha nagyon akarok… Rettenetesen fáj… Hogy kerülsz ide?
- Eljöttem, hogy megmentselek, ha a kollégáid nem teszik.
- Te lány, mikre nem vagy képes… - sóhajtom. Vállat von. Elmosolyodik.
- Szeretsz?
- Hogy jön ez ide?
- Igazságszérum, amit nem tudsz legyőzni. Rémlik? Szeretsz?
- Szeretlek! – mondom. Mit tehetnék mást?
- Remek. Futás… akarom mondani, siess… Elvihetjük hozzád Hackert?
- És ő… hogy… jön ide?
- Itt őrizték őt is. Tudod, Min apja. Ketten jöttünk értetek. Gyere!
- Mit csinálsz, ha… rájönnek, hogy… ti voltatok?
- Nem jönnek rá. Semmire sem fognak emlékezni abból, ami történt. Gyere! Nincs sok időnk.
- Jövök… - Rátámaszkodom, és hagyom magam vonszoltatni. Nekitámaszt egy fotelnek. Felrobbant egy szekrényt, kivesz belőle valamit. A kezembe nyomja. A pálcám! De rég volt a kezemben!
- Enyhíts a bajaidon. Thesztrálogolni fogunk.
Enyhítem. Persze teljesen csak az ellenszer szüntetheti meg a kínokat, de addig ez is megteszi. Elvigyorodok.
- Szőke hercegnő fekete lovon – suttogom. Kérdőn rám pillant. Megrázom a fejem. – Semmi. Nem fontos.
Kint Hacker már az egyik thesztrálon ül a lányával. Biccentünk egymásnak. Ő sincs jobb bőrben. Nicolette odadobja neki a pálcáját. Elvégzi magán a fájdalomcsillapítást, pont úgy, mint én az előbb.
Hercegnőm felsegít a thsztrálunkra, suttog valamit az állat fülébe.
Biztos kézzel tart egész úton. Megnyugszom, elengedem magam. Landolunk. Mérsékelt sebességgel a házba rohanok, be a szobámba, a tükörbe, és onnan a bájitalos terembe. Magamhoz veszem az ellenszert. Újabb bájitalokat keresek. Egyet, ami megerősíti a testet, egyet, ami elűzi az álmosságot. Ugyanezeket kiviszem Hackernek is.
- Menj a Nagyúrhoz, és értesítsd róla, mi történt! – mondom neki.
- Megyek. Minellya, köszönöm. Neked is…
- Nicolette – segítem ki őt. Harold biccent és dehoppanál. Nicolette a másik lányhoz fordul.
- Min, menj vissza a Roxfortba! Vidd a thesztrálokat, nem sokára én is megyek.
- Kösz, Cole!
- Légy óvatos, Min! – Egymásra mosolyognak.
- Viszlát, Mr. Malfoy! – köszön el tőlem a lány. Biccentek. Elmegy. Nicolette felém fordul. Kérdőn néz rám.
- Köszönöm.
- Te is megtetted volna fordított helyzetben. Ha nem, el ne áruld!
- Megtettem volna.
- Ezt már csak úgy mondod!
- Tanulj meg bízni bennem, Nicolette! Rég túl vagyunk már a hazugságokon, nem?
- Draco… úgy féltettelek!
- Már minden rendben. Hála neked.
- Ne kezdj érzelegni! Ennél jobban is kifejezheted a háládat. – Kacéran elmosolyodik.
- Igazad van. – Elé lépek és megcsókolom. Ez a csók édesebb, mint bármely eddigi.
Nem érdekel, hogy a nappali közepén állunk, s bárki jön hozzám az itt lép ki a kandallóból. Vetkőztetni kezdem. Szükségem van rá. Akkor is, ha ez már az ostoba kötődés kategóriába tartozik, és ha az eszemre hallgatnék, nem engedném ennyire a szívembe. De nem tudok arra hallgatni. Ebben a kérdésben nem.
Végigcsókolgatom a nyakát, és tovább. Elégedetten elmosolyodik. A kanapéhoz hátrál, de a nyakam közben nem engedi el.
Ezért megérte eltűrni a fogságot. Ezért eltűrnék mindent… Pottert, Mishornt, Poklok tüzét! Oh, Nicolette…