|
23. Halálfaló rovat
November van, annak is a közepe. A nagyterem mennyezete esőt ígérőn borul fölénk. Elkeseredett arcokat szül.
De lehet, hogy nem a borús idő, és nem is a hideg teszi, hanem az, hogy a szülők hamarost megkapják a félévi eredményeket.
De úgy tűnik, én még az elkeseredettek szürke tengeréből is kitűnök, mert Minellya letelepszik mellém.
- Valami baj van, Cole?
- Úgysem értenéd, Min.
- Próbáljuk ki!
- Az a lényeg, hogy év eleje óta egyszer sem kaptam levelet valakitől, aki fontos nekem, és félek, hogy bajban van.
- Áh, a titokzatos Dé. Ha ez megnyugtat, én is így vagyok az apámmal. Tudod, bujkálnia kell, és csak ritkán írhat… De ne félj, a Próféta minden eltűnést, minden apróságot megír a Halálfaló rovatban.
- Csak jönne már a posta! Mennyi az idő?
- Itt is vannak. Nézd!
Belibben az ablakon az első bagoly. Aztán jön a többi. Az én baglyom is megjelenik. És egy, ami mintha Dracóé lenne… Aztán megjelenik még egy, egy teljesen ismeretlen. Torkomban dobogó szívvel kötöm le a lábukról a leveleket. Egyiket sem Draco írásával írták, és kellemes Draco-illatuk sincs. Félreteszem őket.
Megérkezik a Próféta szállítója is. Egy galleont dobok a lábára erősített tarisznyába, nem érdekel, hogy 16 sarlóval és 9 knúttal túlfizettem.
Egymásra nézünk Minellyával, aztán zavartan elmosolyodunk. Az övé csak egy fintor, de gyanítom, hogy az enyém is az lehet.
A Halálfaló rovathoz lapozunk. Az első oldalt két férfi képe tölti be. Felismerem az elsőt. Elsötétül a világ.
Hol máshol lehetek, ha nem a gyengélkedőn? Kinyitom a szemem. Az árnyékokból ítélve délután lehet. A halk monoton hüppögéstől majdnem elalszom, de eszembe jut, mi történt a reggelinél, így inkább felülök. Minellya hátrahőköl.
- Cole…
- Min, hol vannak a leveleim?
- Miután elájultál, idehoztam őket. Tessék! – Átnyújtja a három levelet. Az elsőn felismerem Vince betűit. Kettétépem a pergamenborítékot, és olvasni kezdem a levelet.
Nicole! Elfogták, olvashattad. Megoldjuk a helyzetet, maradj a helyeden! Nehogy elmozdulj a csinos kis fenekedről, mert elevenen megnyúzlak! Ölel: Vince
A második levelet Flench írta. Fenyeget, hogyha éjjel nem találkozom vele a Szükség Szobájában, bajok lesznek.
A harmadik kézírást nem ismerem. Ezt a borítékot is kettétépem.
Tisztelt Nicolette Landau kisasszony!
Október hónap elején az Ön nevelője, Donald Fainchak házában fogtuk el a körözött többszörös gyilkost, a halálfaló Draco Malfoyt. Mr. Fainchakot, illetve a holttestét nem találjuk, ám jogunk van feltételezni, hogy Mr. Malfoy kárt tett benne.
Amennyiben felvilágosítással tud szolgálni Mr. Fainchak hollétéről, esetleg egyéb információkkal tudná segíteni a munkánkat, kérem, üzenjen nekem bagolyfordultával.
Tisztelettel: Raffael Mishorn, auror
-… és elfogták az apámat. Azzal a Draco Malfoyjal őrzik, amíg nem találnak egy használható dementort – zokogja Minellya. Furcsa, eddig fel sem tűnt, hogy beszél.
- Ki akarod őt szabadítani, Min? – kérdezem.
- Hát persze. De mit tehetnék, Cole? Szigorú őrizet alatt áll!
- Vissza kell mennünk a klubhelyiségbe! El kell hitetni a tanárokkal, hogy… cukorbeteg vagyok, azért ájultam el.
- Jó. De mi az a cukorbetegség?
- Mugli nyavalya, ne törődj vele! Csak segíts! Ne feledd: cukorbetegség, évek óta kontroll alatt tartom egy varázslattal, de ma valahogy elfelejtettem. Rendben?
Kiugrok az ágyból, és öltözködni kezdek. Megérkezik Madam Pomfrey.
- Miss Landau, feküdjön vissza szépen!
- Nem szeretnék. Semmi bajom, Madam Pomfrey!
- Elájult a reggelinél, hogyne lenne jól?
- Madam Pomfrey! Elájult már néhányszor. Cukorbeteg! – szól közbe Min.
- Cukorbeteg?
- Mugli betegség! Hagy menjek el!
- Vigyázok rá, Madam Pomfrey! Csak elfelejtette megcsinálni a varázslatot, ami… rendben tartja a vércukorszintjét.
Pomfrey nagy nehezen elenged. Kint Minellyára bámulok.
- Hosszú történet! Van egy mugli betegségekkel foglalkozó könyv a polcán. Majd elmesélem, mi is ez. De mit gondoltál, hogy olvastam el Clair naplóját a zárt fiókjában?
- Jól van, siessünk! Hol van Clair és Tirany?
- Órán. Még úgy tíz percig.
- Remek. – Bevonszolom Mint a szobánkba. Felkapom Tirany éjjeliszekrényéről a Prófétát. Kinyitom a Halálfaló rovatnál. Draco képére mutatok. – Tudod, ki ez?
- Persze. Draco Malfoy. Mindenki tudja. – Mélyen a szemébe nézek. Vörös a sírástól. Megrázom a fejem.
- Nem. Nem ő… Min… én nem bíztam benned egészen eddig. Most mégis arra kényszerülök, hogy elmondjam neked a legféltettebb titkomat. Ez a férfi Dé.
- Te ismered őt? – kérdezi kistányérnyi szemekkel.
- Igen. Mondom, hogy ő Dé.
- Miért mondod el ezt nekem?
- Szeretném, ha segítenél nekem. Együtt kihozzuk őket. A te apádat és az én Démet.
- Milyen viszonyban vagy vele, Cole?
- Khm… Szeretők vagyunk. De ez nem számít. Segítesz?
- Hogy gondolod, hogy annyi auror közül kihozhatnánk őket?
- Bízz bennem és tedd szabaddá a délutánod, de főképp az éjjeled.
- Ez máris megoldva.
- Remek. Most írok egy levelet Flench-nek. Kérlek, amint tudod, meséld el mindenkinek, hogy Flench –csel fogom tölteni az éjszakát. Tedd hozzá, hogy ez titok! Azt akarom, hogy minél többen tudják meg. Találj ki magadnak is valami programot éjjelre! Az a legjobb, ha mindenki tudja, és visszhangzik tőle a Roxfort.
- Rendben. Húsz perc múlva zeng majd az iskola.
- Köszönöm.
Pergament és tintát kapok ki Clair –kivételesen nyitott – fiókjából. Írni kezdek.
Fench-nek mézesmázosan, hogy elfogadom a meghívást, és tízkor ott leszek a Szükség szobájában. Egyet Raffael Mishornnak, hogy 11 órakor várom a kapunál; és ha már így belejöttem, megkérdezem Vince-től, hogy mit terveznek, és megesketem bagolyfordultával, hogy nincs egy dementor sem, aki ne lenne az irányításuk alatt.
Aztán a bagolyházba rohanok. Most tűnik csak fel a távolsága a klubhelyiségtől. Lekapok a legközelebbi ülőrúdról találomra három ellenkező baglyot. Valamit hadarok nekik a tollkitépkedésről, a Cruciatusról, meg a sietségről, aztán a levelekkel a lábukon kidobálom őket az ablakon.
Rekordidő három perc alatt megteszem a klubhelyiségig a távot. Berobbanok a falon, és majdnem elsodrom Tiranyt.
- Szia, Nicolette! Minden rendben?
- Igen, persze! Csak kaptam egy levelet…
- Flench-től? – Nem válaszolok. Igyekszem elpirulni. Tirany arckifejezése szerint sikerül. – Tényleg együtt töltitek az éjszakát?
- Megmondtam Minellyának, hogy ne árulja el senkinek! – Játszom a sértődöttet. – De bezzeg ő elmondta… Kérlek, Tirany, te ne add tovább!
- Bízhatsz bennem! – mondja, de az arca mást állít. Elmosolyodom.
- Köszönöm. Felmegyek a szobába. Készülődnöm kell. Szia, Tir!
Mire odaérek, Min már a szobában van.
- Azt hiszem, mindenki tudja, hogy ma randink lesz. Bár azt, hogy én kivel megyek, azt nem tudom…
- Szükség lenne egy láthatatlanná tévő köpenyre. Tudsz valaki, aki kölcsönadná… vagy akitől el lehetne venni?
- Talán… - Lehunyja szemét, körbefordul a szobában. – William Palley ládájában látok egyet. Prefektus, hetedéves.
- Miért nem mondtad, hogy képes vagy erre? – kérdezem ámulva. Vállat von.
- Te nem bíztál bennem, és én viszont. Estére meglesz a köpeny.
Ide tudod hozni fél tízre?
- Igen. Ha minden rendben megy, még előbb is.
- Akkor nincs más dolgunk, mint várni.
- Nekem azért még van egy-két apróság. Fél tízre itt leszek a klubhelyiségben. Ott találkozunk.
Elszalad. Én meg várni kezdek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
