Nem tudom, mi van velem. Rebecca senkinek nem mondott semmit. És én mégis szívesen elmennék az apjához. Lehet, hogy ez a baj. Túl kedves voltam mindenkivel. Vagy Nicolette hiányzik?
Négy nap telt el azóta, hogy Nicolette visszament a Roxfortba, és elzavartam Rebeccát. Nem csinálok semmit. Mielőtt Nicolette hozzám költözött, akkor is így volt. De most valahogy unom a semmittevést.
Voldemort Nagyúr nem hív, Nicolette a Roxfortban van, Crak és Monstro valahol Albániában, szóval sehol semmi. A kezembe veszem az egyik korábban vett könyvemet. Halálfalók kézikönyve, ahogy egy auror látja. Végre nem csak a szennylapok foglalkoznak velünk.
Az auror, aki nem kívánta megnevezni magát, hosszú címjegyzékkel kezd. D... D… E… H… L… M… Mad… Malcolm… Malfoy. Lucius. Csak egy oldalt kapott. Oh, az én szegény apám. Bár tény, hogy nem érdemelt többet. De az ismeretlen vadászunk legalább szépen leírja, hogy milyen gyatra képességű sárvérű ölte meg őt.
Átlapozok a saját nevemhez. Négy oldalon át jellemeznek, aztán további négy oldalon egy felsorolás: a feltételezhetően általam elkövetett rémtettek. Nagyjából stimmel is. Hm… a három évvel ezelőtti „Roxmortsi népirtás” –ban nem vettem részt. Ellenben legalább még kétoldalnyi dologban igen.
Tüzet gyújtok.
- Belluci, lenne rám pár perced? Fontos lenne.
Visszatelepszem az ágyamra. Bellatrix kilép a kandallóból.
- Mit akarsz, Malfoy?
- Te közvetlen kapcsolatban állsz a Nagyúrral, igaz?
- Irigyled őt, Dracocica? – gügyögi. Úgy teszek, mintha erősen gondolkoznék. Egy üveg pezsgőt és két poharat intek az asztalra. Töltök neki. Kimérten, lassan felelek.
- Igen. Irigylem… a mérhetetlen hatalmáért. Bár megvagyok a sajátommal is.
- Mit akarsz? – vált Bellatrix hangja jegessé.
- Ne játszd az agyadat, Trix! Segítségre van szükségem.
- Miért pont az enyémre? – Megnedvesíti az ajkát a pezsgővel.
- Mert úgy tudom, a Nagyúr bejáratos beléd, te pedig az ő ügyeibe.
- Rettentően vicces vagy, Malfoy! – Elvigyorodom.
- Végre valami, amiben egyetértünk. Szóval segítesz?
- Szerencséd, hogy jó napom van. Van egy szál cigarettád?
- Rákaptál? – Elévarázsolom ezt is.
- Nem vagyok már fiatal cica. – Grimaszol egyet. – Különben sem félek attól, hogy pont a dohányzás fog megölni.
- Hm, ez jó volt. De én inkább hagyom. Nem csábít a füst.
- Nem tudod, mit hagysz ki.
- De, tudom. Kölyökkoromban kipróbáltam ezt is. Mindent, amiről Lucius azt mondta, hogy hülyévé tesz. Az összes káros szenvedélyt.
- Szép mese a lázadó kisfiúról.
- Ne utáljuk már egymást, Bella, se értelme, se alapja. Ráadásul a mi életünkben van egy pár – sanyarú – de közös esemény.
- Ne kezdj el a szenvedésről papolni nekem! – Nem szórakozik a füsttel, ahogy a cigarettát szívja, ahogy egyes nők szokták. Csak egyszerűen kifújja.
- Nem szoktam. De nem tagadhatod, hogy van egy-két közös pont.
- És van, ami nem közös. Te például sosem ültél az Azkabanban!
- De ültem. Majdnem egy évet. El kellett, hogy kapjanak, hogy tudassam a bentiekkel a szökési terveket. Akkor te már nem voltál bent. Az első szökés nem sikerült az aurorok miatt, akik a dementorok átállása óta őrködnek. Akkor még nagyon elővigyázatosak voltak. A kintiek azután vártak. Fél évet. Kemény meló volt. Anno, te is tudod, a dementorok az örömöt vették el. Az aurorok viszont kínoztak, vertek, s a többi. Nem volt szép élet.
- Most jönne az a rész egy romantikus mugli filmben, hogy felajánlom a segítségemet, ami egy szép hentergős éjszaka keretében nyilvánulna meg.
- Mondjam, hogy jól nézel ki, Bellatrix, vagy tudod magadtól is.
- Nyugi, Malfoy, nem kérlek olyanra, amire Rebecca Dirone szerint úgysem vagy képes. Inkább segítek neked. Mondd, mi kell?
- Hogy áll Seamus Finnigan ügye?
- Ha bizonyít, megkapja a jegyet. Már rákötötték a házát a hálózatunkra. Miért?
- Unatkozom. Szükségem van egy információra a mi minisztériumi exauror barátunktól.
- Menj el hozzá. Vagy kiálts be neki a tűzbe, mint nekem.
- Köszönöm a segítséget.
- Semmiség. Kösz a pezsgőt. Használhatom a kandallódat?
- Persze. – Felkel és a tűzhöz sétál. Visszafordul.
- Nincs kifogásom a béke ellen, Draco Malfoy. Egyébként ne rettegj. Akik valaha jártak az ágyadban… vagy az apádéban… esetleg mindkettőben, nem hisznek a kis Dirone-nak.
Távozik. Felkapom a könyvemet, a konyhába lebegtetem a poharakat, aztán elindulok, hogy meglátogassam Finnigant.
- Malfoy! – köszönt.
- Finnigan! Ezen is túl vagyunk.
- Mit akarsz?
- Információkat ígértél. Jöttem egyért.
- Tudodkinek ígértem!
- Ha köztünk akarsz maradni, térj át a Sötét Nagyúr megszólításra. Egyébként a Nagyúr leghűségesebb szolgáinak egyike vagyok. Segítened kell.
- Nem félsz, hogy…
- Te már a harmadik vagy. Nem félek. Most mitől is?
- Egy idegennek olyat mondani, hogy a leghűségesebb szolgája vagy. És ha áruló vagyok?
- Ha az vagy, a Nagyúr már tudja. Nem lesz időd köpni, szóval inkább menekülj! Egyébként nekem nincs vesztenivalóm. Még a muglik is köröznek. A fél világ tudja, hogy a Sötét Nagyúr híve vagyok. Ha azt, amit mondtam, fel akarnád használni, nem tudnád. Semmi új információ nem volt benne. De nem azért jöttem, hogy dicsekedjek. Melyik auror írta ezt a könyvet?
- Az Ő, Akit Nem Nevezünk Nevént?
- Azt.
- Raffael Mishorn.
- Ismered. Sokáig együtt dolgoztunk. Még auror koromban.
- Oh, apropó auror korod. Valamivel még tartozom neked abból az időből. Emlékszel rá? Így kaptál el. Így adtam fel magam.
Alkarral orrba vágom. Hallom a csont reccsenését.
- Az anyádat, Malfoy! – Elvigyorodom.
- Halottról jót vagy semmit, barátom. Egy óra múlva legyél a házamban azzal a Mishornnal együtt, különben véletlen elejtem a Nagyúrnak, hogy félvér vagy. Remélem, értve vagyok. Viszlát, Finnnigan!

Kedves Mr. M!
Szeretném tudatni Önnel, hogy könyvemben leírt hiányos jegyzeteket kérése szerint kijavítottam, a hiányosságokat pótoltam. Továbbá az Auror Parancsnokság szükségesnek érezte, hogy tudassuk Önnel azt is, az eddig nem ismert bűnei miatt esetleges büntetése is növekedhet…

Leeresztem a levelet. Felnevetek. Mi lehet rosszabb a dementorcsók utáni életfogytiglannál? Bár régóta kíváncsi vagyok, hogy hajtanák végre azt a csókot dementor nélkül. Tovább olvasok.

Az elmúlt négy hétben – kérése szerint – begyűjtöttük az összes hibás könyvet, és a mai nappal már árusítják az új, javított kiadást. Mellékelten küldünk Önnek egyet az új példányból, remélem, ebben már nem talál számottevő hibát.
Üdvözlettel: Raffael Mishorn, auror

Remek. Félreteszem, és áttérek a második levélre. Crak írta.

Kösz, hogy továbbítottad nekem Nicolette levelét. V. Crak.

Ennyi. Harmadik és egyben utolsó levelemet veszem a kezembe.

Kedves Dém!

Végre! Ezt a levelet várom mióta.

Itt vagyok a Roxfortban. Hiányzol. Jó lenne összefutni egyszer. Tizenegy tantárgyam van, elég nehéz egyeztetni, így délután is vannak óráim, egész vacsoráig. Nem tudom levakarni magamról Flench-et, pedig már a Cruciatust is kilátásba helyeztem, de ő csak nevetett.
Remélem, én kevésbé hiányzom a házadból, mint Te innen, a Roxfortból. De nyugalom, már csak három hónap karácsonyig.
Bátorkodlak ölelni: N

- Jó napot, Mr. Malfoy! Zavarunk? – A tűzbe dobom a levelet.
Felpillantok. Egy tucatnyi auror áll előttem az élükön Seamus Finnigannel és Raffael Mishornnal.