|
21. Utolsó napok
- Donald, bemegyünk a WVV-ba?
- A mibe?
- A Weasley Varázsvicc Vállalat boltja… Igen, az övék. De csodás holmikat árulnak! Vennék valamit, amivel… hm… megviccelhetem a szobatársaimat. Egy Verity nevű nő vezeti a boltot. A Weasleyk bujkálnak mind egy szálig.
- Jó. Bemehetünk… - mondom kissé összeborzongva. – De igyekezz! Nem ezért jöttünk!
- Igen, uram! – mondja Nicolette nevetve. Muszáj volt eljönnünk az Abszol útra. Meg kell vennünk a könyveit, mert holnap reggel indul a Roxfort Expressz.
- Te lány! – sóhajtok fel. Követem a boltba. Odalép egy-két polchoz, kivesz egy-két árut. A kasszáshoz lép. Vált néhány szót a z eladónővel, aztán rám pillant.
- Dé, kölcsön tudnál adni egy galleont és hat knútot?
Szó nélkül előásom a zsebemből a kért pénzt és átnyújtom neki. Fizet. Távozunk a boltból.
- Hová menjünk, - kérdezem.
- A Czikornyai és Patzába. Közben a bájitaltanra is összeszedhetjük az alapanyagokat és akkor végeztünk.
Úgy teszünk, ahogy mondta. A könyvesboltban magamhoz intem az eladót.
- A kislány megtalálja a könyveit. Figyeljen rám! Szükségem lenne néhány műre.
- Hallgatom, uram.
- Remek. Az első Gilbert McLouwe Főbenjáró átkok című műve.
- Rendben, ezt megkereshetem.
- Jó, keresse meg a Cruciatus – Kín vagy gyönyör, nézőpont kérdése című könyvet is. Ezt Alex Magic írta.
- Uram, megkérdezhetem, hogy minek ezek a könyvek önnek?
- Sejtheti, hogy nem esti olvasmánynak – hazudom. – Szükségem lenne az Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén, avagy a halálfalók kézikönyve – ahogy egy auror látja címűre. És Miranda Amore-tól a Mágikus szerelemre…
- de hát az egy… egy szexualitással foglalkozó kézikönyv… - motyogja zavarodottan. Felvonom a szemöldököm.
- Igazoljam, hogy elmúltam 17 éves?
- Jaj, uram, dehogy! Elnézést, uram, csak… Öhm… Hozom a könyveket! – Roppant nevetségesnek találom, ahogy vörös fülekkel távozik. Kíváncsi vagyok, Nicolette is hasonlóan reagál-e majd rá.
Megkapjuk a könyveket. Hazahoppanálok.
- Sötétedik – állapítja meg Nicolette.
- Igen. Épp időben hazaértünk. – Megkezdődik az átváltozás. Ledobom az ingem. Mivel Donald mérete, lötyög rajtam. Megszabadulok a cipőtől és a nadrágtól is, mert ez előbbiben csúszkál a lábam, utóbbi pedig húsz centivel hosszabb szárakkal rendelkezik, mint kellene. Előveszem a könyveimet a papírzacskóból, amiben vannak, hármat a fiókba dobok, egyet pedig kinyitok az első oldalon.
- Nézd, mit vettem, Nicolette! – Olvasni kezdem. – „Nem elég változatos szerelmi életük?” Nos, ezt nem mondanám. „Nem találják a harmóniát?” Hát ezt se… „Új trükkökre vágynak?” Igen, egy-két újdonság mindig jól jön…
- Draco!
- Igen? – Lapozok egyet a könyvben. – Hm… ezt ismerjük. Nagyon is jól…
- Draco!
- Igen? – Továbblapozok. – Ez is ismerős…
- Rám figyelnél egy pillanatra?
- Figyelek. Az, hogy nem tapasztom rád a szemeimet, nem jelenti, hogy nem érdekelsz, kislány!
- Amíg nem leszek itt… meg fogsz csalni?
- Rendben. Beszéljünk úgy, mint a jó kislány a szerelmes kisfiúval. Vagy fordítva. Mi számít megcsalásnak?
- Le fogsz feküdni más nőkkel?
- Ne tegyem? – Felpillantok rá, aztán tovább lapozok.
- Hát…
- Négy hónap hosszú idő. Tőlem fogadhatunk örök hűséget, ha ez megnyugtatja a lelkedet, de úgysem bírod ki. És én sem hagynék ki bizonyos alkalmakat.
- Szóval megcsalnál.
- Nyilvánvaló. Mondtam az elején, hogy mire számíthatsz. Ellenben karácsonykor jó lenne, ha jönnél… Hm… meg most is. Hatvannégy oldalas a könyvecske, és már a hetedik oldalon érdekes… hm… kifejezetten jó dolog van.
- Ki akarod próbálni, amit az a könyv ír?
- Gyere ide, olvass bele! Te is ki akarod majd próbálni.
Odajön. Csak rápillant az épp olvasott lapra. Vetkőzni kezd.
- Még van egy óránk.
- Cipeljük fel a ládád és pakoljunk le valahol, rendben?
- Persze. – Leemeljük a kuliról a cuccait. A Roxfort Expressz békésen álldogál még, diákok is alig vannak a környéken, csak elvétve egy-kettő.
Felemelem a ládát és felrángatom a gőzösre. Nicolette követ a baglyával. A poggyásztartóra lököm terhemet. Nicolette egészen hozzám simul, ahogy a láda mellé ügyeskedi a kalitkát.
Vadul lecsapok a szájára. Azon gondolkozom – bár csak mérsékelten sikerül -, hogy mi lehet a bajom, hogy ennyire és ennyiszer akarom őt.
- A huszonhatodik oldalt, Draco? – pihegi.
- Gondolod, hogy van idő a huszonhatosra?
- Persze, hogy van… még van egy óránk. Húsz perc múlva elkezdenek erre szállingózni a diákok… Az rengeteg idő…
20 perc múlva a peronon állunk.
- Csak megkaptam Fainchak csókját! – suttogja Nicolette diadalmasan a fülembe.
- Apropó, Fainchak… - Meghúzom a laposüveget. Elfintorodom.
- Nagyon rossz?
- A huszonhatodik oldalért megéri. Hiányozni fogsz, Nicolette.
- Donald mondja, vagy Dé?
- Dé.
- Megmondanád Vincentnek, hogy ne haragudjon, mert nem tudtam elbúcsúzni tőle?
- Meg. De tudni fogja, hogy sajnálod.
- A levelet sem küldtem el. Ott felejtettem az asztalodon. Átadod neki? Ő a legjobb barátom. Jó lenne, ha…
- Átadom neki.
- Draco… még valami… - suttogja a fülembe megint.
- Igen?
- Köszönöm ezt a nyarat. Némely része egész csodás volt. Jó lenne jövőre megismételni.
- Hát persze. Egy-két esemény ellen nekem sincs kifogásom.
- Köszönöm. Most megyek, mert már nem tudok semmi értelmeset mondani. Bármit mondanánk még, csöpögős búcsú volna, azt meg nem akarjuk.
- Hé… Használd az ajándékod, és reptesd sokat a baglyodat!
- Ígérem. Dé… feljönnél velem még egy pillanatra? – A vonatra mutat. Bólintok. Odafent heves csókokat váltok. A kapu felől kiáltások hangzanak fel. Itt van az első csapat időben érkező diák. Eltolom magamtól.
- Erre már végképp nincs idő.
- Kár. Viszlát Donald! – Leugrom a vonatról. Dehoppanálok.
Csábosan vetkőzni kezd. Valahogy rosszul csinálja. Nem úgy, mint máskor. A figyelmem el-elkalandozik róla.
Miért nem képes ugyanúgy levetni a talárját, mint máskor? Miért nincs annyi erotika a csípőjében, mint mindig szokott? Miért nem tapadnak rá a szemeim?
- Draco, figyelsz te rám? – kérdezi. Rápillantok.
- Hát persze. – Nem túl feltűnően kibámulok az ablakon. Arra eszmélek, hogy a nadrágommal bíbelődik. Hagyom magam. Nem érdekel, ha látja, hogy cseppet sem izgat.
A lábaimhoz térdel. Felemelem onnan.
- Khm… bocs, Becca, de nem megy. Most nem megy. Most nem. Menj haza!
- Segíthetünk a dolgon.
- Nem tudsz segíteni. Menj innen!
- Nem félsz, hogyha elzavarsz, elhíresztelem, hogy oda a híres Malfoy-féle férfierő?
- Egyrészt nincs oda, csak rád nem… khm… rezonál. Másrészt kinek mondanád el úgy, hogy apád ne szerezzen tudomást a kapcsolatodról a… sötét oldallal?
- Akárkinek!
- Ha a „jóknak”mondod el, apád megtudja. Ha a „rosszaknak”, nos te is tudod, apád nem egy közülünkvalóval ápol baráti kapcsolatot, mert nincs tisztában a hovatartozásukkal. Ráadásul a jók esetében bárkivel is beszélsz… Gondolom a Vitrol-család tagjai jutottak eszedbe… szóval meg kellene magyaráznod, hogy kerültél kapcsolatba velem. Ja, de ha mégsem jutna el apád fülébe a te ügyed, de az enyém eljut valakiébe is… Én is kedvelem apádat s viszont annak ellenére is, hogy tisztában van a foglalkozásom mibenlétével. Remélem, értjük egymást. Most pedig, ha nem haragszol, dolgom van. Távozz!
Összeszedi a ruháit, és felöltözik. Az ajtóban megáll. Lehajol, felemeli a földről a nadrágomat és hozzám vágja.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
