---

- Köszönjük, Jin, de nincs szükségünk tovább a segítségedre.
- Nem boldogultok nélkülem!
- Dehogynem! Menj csak haza Pekingbe!
- A Nagyúr azt parancsolta, hogy legyek a segítségetekre!
- Hát mondd meg neki, hogy nem dolgozom idegenekkel!
- Malfoy, a Nagyúr szörnyen dühös lesz, ha megtudja, hogy ellenszegülsz!
- Vállalom a kockázatot! És most távozhatsz. Dolgunk van.
Megbillenti a felsőtestét és dehoppanál.
- Remek, Casanova, elűzted az egyetlen segítségünket!
- Miért vagy úgy kiakadva miatta, Peters? Jó volt vele aludni? – Nem várok választ, a többiekhez fordulok. – Egy közeli barlangból furcsa hangok és fények szűrődnek ki a helybeliek szerint. Bemenni ugyan egyikük sem mert, de az elmondásuk alapján arra következtettem, hogy ott találjuk meg az elkóborolt mágusainkat.
- Ha most odamegyünk, már este úton lehetünk hazafelé.
- De nem megyünk oda. Monstro, Peters! Ti megkeresitek a barlangot és körbenéztek. Semmi magánakció, ez főleg neked szól, James! Ha elszúrod a dolgokat… nos, remélem, tudod, mi vár rád.
- Tudom hát. És ti mit csináltok addig, Casan…
- Crucio! – morranok. – Azt ajánlom, jegyezd meg a nevemet egy életre, Peters! Kotródj! Gregory, figyelj rá!
Emelt hangon beszélek, hogy ordításán túl az én mondanivalómat is hallja.
- Rendben – biccent Monstro.
- Mi pedig Nicolette-tel fogunk gyakorolni, hogy majd velünk jöhessen.
- Pár nap alatt akarod megtanítani párbajozni?
- Van, akinek nem kell magolnia, mert a vérében van a párbaj, Peters. De csak néhány varázslat. Főbenjáró átkok, ártások, rontások, ellenátkok…
James és Gregory elvonulnak.
- Remek – sóhajt fel Crak. Mihez kellek én?
Beharapom az alsó ajkamat.
- Céltáblának – mondom végül. Imperiusra például. Az ellen úgyis jó vagy. Ha téged tud irányítani, akkor mindenkit. Felváltva gyakorolhatna velünk.
- És a Cruciatus? Meg egyéb kínzó átkok?
- Majd hasznossá teszi magát Peters is. Néhány átkot meg lődözhet csak úgy is.
- Jól van – biccent. – Mivel kezdjük?
- Kezdjük az Imperiusszal!
- Rendben. Vincent?
- Jó, vállalom elsőként. Csak semmi megalázót, Nicolette!
- Ugráltasd! Az jó buli.
- Kösz, Malfoy, tudtam, hogy számíthatok rád! – morogja Crak.
- Jobb szeretnél valami olyat csinálni, mint mikor mi tanultuk? Hagy ne emlegessek semmiféle csirkéket és egyéb mugli háziállatokat! Jól van, Nicolette. Szóval Imperio és koncentrálj arra, amit akarsz, hogy csináljon. 1… 2… 3…
- Imperio! – Nem történik semmi. Vincent elvigyorodik. Sokáig folytatjuk a gyakorlást. Egy óra múlva már képes majdnem fél percig uralkodni Vincent akaratán. Szép eredmény egy olyan erős akaratú embernél, mint Crak.
- Rendben, egyelőre megfelel. Térjünk át mondjuk az elkábításokra!
Megmutatom neki, aztán felváltva kábítgat el bennünket. Nagyjából egy óra, és vagy száz-száz elkábulás után pihegve megáll. Rápillant az eszméletvesztett Crakra.
- Hagy pihenjen egy kicsit ő is. Ennyi gyakorlás után megérdemlek valami jutalmat… Mondd, hogy szeretsz! – mondja. Vállat vonok.
- Szeretlek.
Peters ezt a pillanatot választja, hogy belépjen.
- Draco Malfoy szerelmet vallott! Történelmi pillanat!
- Nem látod, hogy Imperius alatt tartottam? – ripakodik rá Nicolette. – Várj, megmutatom! Imperio!
Peters szeme elhomályosodik Elém lép, térdre veti magát, és csókolgatni kezdi a talárom szegélyét.
- Bocsáss meg, Malfoy mester! – Elfintorodom.
- Nicolette, kérlek! Amúgy is elég undorító a viselkedése, de ez még annál is sokkal rosszabb!
Nicole vállat von, és leereszti a pálcáját. Crakhoz sétál és felébreszti.
Peters felpillant rá és elborzad.
- Kelj fel, James Peters! Nagy feladatot szánok neked! Állj meg szemben velünk és ne moccanj. Egyébként hol van Monstro?
- Nem mindegy?
- Nem éppen. Nicolette a Cruciatusznál nagyon kell koncentrálni…
- Mire készülsz, Malfoy? – retten meg Peters. Válasz nélkül hagyom.
- Szóval minél jobban akarod, hogy fájjon, annál jobban fog. Gyerünk!
- Crucio! – Peters megrázkódik, felnyög.
- Hol van Monstro? – kérdezem.
- Mi vagyok én, a dajkája?
- Nicolette? – sóhajtom.
- Crucio! – Már a földre omlik, és ott zokog szegény „céltáblánk”.
- Kiment vízért a patakhoz! Most örülsz? – Elvigyorodok.
- Látod, Nicolette? Ilyen hatást kell elérni a Cruciatusszal. Jó. Bár egy olyan féregnél, mint Peters… Mindegy… Kezdetnek jó. Az Imperius és a Cruciatus már megy… - Peters hatalmasra nyitja szemeit, a falhoz hátrál. Remek célpontot nyújt.
- Ezt nem teheted, Malfoy! – mondja remegő hangon. Felemelem a pálcámat.
- Ki tiltja meg, hogy azt tegyem, amit akarok? – Egy pillanatig még a szívére célzok, aztán az asztal felé fordulok. – Na jó, bűvöljünk valami ebédet!

---

- Nincs szükségem további gyakorlásra! Nagyon sok varázslatot gyakoroltam egyedül is!
- Jól van, akkor délután elmegyünk a barlangba.
- Miért nem megyünk most rögtön? Akkor estére már Kelet-Európában szállhatunk le és meg.
- Kivételesen egyetértek Petersszel – mondja Monstro. Crak bólint. – Régóta figyeljük a barlangot. Egyetlen férfi és egyetlen nő járkál csak ki. Ha a szokott időben jöttek ki ma is, akkor a nő már visszatért a vízért, a férfi pedig még nem indult el kajáért.
- Rendben. – Elindulunk. Tíz perc alatt a barlanghoz érünk. Elrejtőzünk. A férfi épp akkor hátrál ki a sziklahasadékból.
Ismerős, de nem tudom, hogy honnan. Persze rögtön megvilágosodom, ahogy felénk fordul, és Nicolette felsikkant.
- Apa!