|
23. fejezet
A lány komótos léptekkel leballagott a földszintre. Lenéző tekintetét végigfutatta a fiún, majd egy hangos sóhajtás kíséretében leült vele szemben.
- Anya, magunkra hagynál egy percre? – kérdezte végül Liana.
- Persze kislányom, ha kell valami a konyhában, vagyok – mondta a nő, intett egyet Draconak, majd áthoppanált az említett helységbe.
- Szóval Malfoy, miről akarsz velem beszélni?
- Öhm… Jó színben vagy Liana. Hogy vagy? – nyögte Malfoy, aki nem igen jött zavarba, de ettől az ismerősen félelmetes szempártól némiképp megrettent.
- Hagyjuk ezt Malfoy, térj a tárgyra!
- Rendben. Mint azt te is tudod, Luna meghalt… - kezdte – Blaise pedig teljesen összetört
- Hallottam a hírt, és ha nem vetted volna észre a temetésen is ott voltam. Nagyon sajnálom Lunát, aranyos lány volt. Az pedig, hogy mi van a halálfaló barátod lelkecskéjével a legkevésbé sem érdekel!
- Blaise nem halálfaló – mondta kimérten Draco.
- Hát akkor micsoda?
- Fehérmágus, és igenis harcolt a halálfalók ellen!
- Hát aztán! Csak azt ne mondd, hogy azért idejöttél, hogy elmond, mi van Zambinivel.
- Nem ezért jöttem. Elmesélek valamit.
- Jó – mondta Liana és megforgatta szemeit, majd ásított egyet.
- Tehát. Lunát az apám gyilkolta meg. Nem rá célzott, de hát emberből van, tévedhet. Hermione megmenekült, Luna viszont… Blaise két és fél hónapja edz velünk együtt. Csak azért, hogy több tucat halálfalót, köztük az apámat is a másvilágra küldje.
- Újabban hősködik a hal… Zambini?
- Kérlek Liana, hadd mondjam végig.
- Jó – válaszolta az előbbinél is unottabban.
Szóval, fizikailag felkészült, de Hermione és én nem vagyunk biztosak abban, hogy szellemileg és mentálisan képes koncentrálni. Vagyis minden azon múlik, hogy mennyire stabil a lelki állapota.
- Ez mind csodás, de nekem mi közöm ehhez?
- Valakinek helyre kéne hozni…
- Hogy én? – sápítozott Liana.
- Igen! Rád gondoltam!
- Mégis hogy… te eszednél vagy? Úristen Malfoy!
- Nyugi, nem kell őt szeretned, csak segítened kell neki!
- Nem fogok segíteni egy… egy ilyennek! – vágott undorodó arcot a lány.
- Miért?
- Hogy miért? Malfoy utálom Blaise Zambinit és az összes halálfaló-ivadék Mardekárost!
- Öhm – köszörülte torkát Draco.
- Jó, vannak, akiket nem annyira… De akkor is. Miért pont én?
- Ez egészen egyszerű. Te vagy az egyetlen ember, aki nem sajnálkozva néz rá, nem nyugtatgatja és Lunás történetekkel, fárasztja. Te vagy az a lány, akinek sikerülhet gatyába rázni őt!
- Fogalmazzunk úgy, hogy azért, mert én nem sírdogálok, ha meglátom, és mert tőlem nem kap hegyi beszédeket, én tudnék rá hatni? – vágott hitetlen arcot Liana
- Mindig tudtam, hogy okos lány vagy! – vigyorodott el Draco.
- Hízelgéssel nem mész semmire Malfoy!
- Jó. Szóval segítesz?
- Nem!
- Mi? De hát azt hittem, hogy meggyőztelek! – húzta a száját a szőkeség.
- Tévedtél. Nem fogom a drága időmet pont Zambinire pazarolni!
- Hogy lehetsz ilyen önző? Mindenki a háborúra készül, Blaise szembefordult az egész eddig nevelésével, életével, csak azért, hogy a jó ügyet szolgálja. Erre te meg itt siránkozol, hogy a drága időd…
Muszáj, hogy amennyire lehet, összefogjunk! Ha Voldemort hatalomra jut, nem lesz drága időd, mert te magad se leszel! – üvöltött Draco. /Meglepő bölcsességgel beszélt és az érvek, amiket felhozott, felettébb meggyőzőek voltak./
A lány köpni, nyelni nem tudott a szóáradattól. Csak nézte a fiút amint, az szikrázó szemekkel meredt rá.
- Rendben Malfoy, de kérlek, ne törj ki így többet, mert futkározik a hideg a hátamon tőled – morogta a boszorka.
Draco szemei pillanatok alatt kikerekedtek és azonnal megölelte Lianát.
- Hé-hé-hé! Csak semmi bizalmaskodás! – próbálkozott gúnyos lenni Black
- Ez nagyszerű! – kurjantott a fiú.
- Mikor „kell kezdeni”?
- Minél előbb.
- Jó, beszélek anyával, aztán mehetünk.
- Délután visszajövök. Még be kell adagolni Blaise-nek ezt az egészet.
- Úgy beszélsz rólam, mint egy bájitalról… fintorgott a lány.
- Jól van bocsi. Na kettő körül találkozunk!
- Szia – sóhajtott Liana.
- Szia és örök hálám! – mosolygott Draco.
****
- Pszt… Hermione!
- Draco, te meg miért suttogsz, és mit keresel egy bokorban?
- Mert ezt nem hallhatják a többiek. – motyogta továbbra is alig hallhatóan a fiú.
- Jól van, mondd!
- Tehát meg van az emberünk!
- Mégis milyen emberre célzol?
- Aki beszélni tud Blaise-zel.
- Igazán és ki az? – fogta suttogóra a lány is.
- Liana.
- Hogy mi? Ennyi erővel Voldemortot is hívhattad volna – hökkent meg Hermione, feltekerve a hangerőt.
- Azért ennyire nem rossz – mosolygott a fiú.
- Elárulnád, hogy Blaise és Liana „fergeteges kapcsolatán” kívül mi ösztönzött erre? – hüledezett tovább a boszorka.
- Hát nem érted? Pont ez a lényeg! Olyan ember kell, aki nem tutujgatja őt, álló nap.
- Ha ez kell, bemegyek és belerúgok egyet!
- De bolond vagy! – vigyorgott Draco.
- Rajtad nem teszek túl!
- Szóval valahogy rá kéne vezetni Blaise-t arra, hogy beszélgessen Lianaval.
- Mégis hogy? „Szia Blaise, tudod, van az a lány, aki ki nem állhat, és akit te is utálsz. Na vele kéne cseverészned, mert Draco Malfoynak ez a hihetetlenül jó ötlete támadt. Ne aggódj, annyira nem fog fájni.” – magyarázott gunyorosan Granger.
- Na hát itt a bökkenő, hogy fogalmam sincs. De hát van nekem egy nagyon okos barátnőm, aki majd segít… - eresztette el füle mellett a nyilvánvalóan eltúlzott megjegyzést, majd szürke szemeit rebegtetve a boszorkára függesztette.
- Mindig rám marad a piszkos munka… - sóhajtott Hermione.
- Angyal vagy! – csókolta meg a varázsló.
- Hát, ha bemegyek Blaise-hez akkor már halott angyal… - rázta fejét a lány és kimászott a bokorból.
- Hermione, te mit kerestél a sövényben? – kérdezte a megjelenő Ron.
- Szia Ron! Keresem az ideális sírhelyet Draco Malfoynak – vigyorgott a lány, majd elindult az ellenkező körbe.
****
- Szerinted a kék vagy a zöld illik ehhez jobban? – kérdezte Liana anyukájától.
- A zöld, mindenképp.
- Te jó ég! Malfoy nem tudsz kopogni?
- Bocs. Kész vagy mehetünk?
- Mindjárt. Csak nem tudom eldönteni, hogy a zöld bőröndöt, vagy a kéket vigyem.
- Egyértelmű, hogy a zöldet.
- Jellemző. Mardekár… - fintorgott Black.
A fiú csak mosolygott.
- Azért is a kéket viszem – mondta Liana.
- Nekem mindegy, csak menjünk már!
- Jól van. Azt mondtad, hogy kettő körül. Az lehet háromnegyed kettő, de negyedhárom is.
- Szegény Blaise – sóhajtozott fejét rázva Draco.
- Mondtál valamit? – kérdezte homlokát ráncolva a boszorka.
- Én ugyan nem.- vont vállat Malfoy.
- Ajánlom is. – fintorgott Liana.
Elindultak, és szerencsére a lány is tudott hoppanálni, ezért három perc alatt Roxmortsba értek, ahonnan egy bő húsz perces séta után elérték a kastélyt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
