|
20. fejezet
Hermione és Draco először szóhoz sem jutottak az ámulattól, ám miután magukhoz tértek, hosszas gratulációba kezdtek. A boszorka persze nem mutatta, de valószínűleg egy picit féltékeny volt barátnőjére, hisz a lány hamarosan férjnél lesz. Hermione tisztában volt azzal, hogy ők egyelőre nem tervezhetnek hasonlót, mivel Lucius Malfoy nem épp sárvérű-párti. Mégis a hír hallatán egy pillanatra megjelent előtte egy kép, ami szintén egy esküvőről szólt, de nem Lunáékéról…
- És mikor lesz a nagy nap? – kérdezte Draco.
- Amint vége a sulinak – mondta Blaise.
- Tehát három hónap múlva – egészítette ki fülig érő szájjal Luna.
- Az már mindjárt itt van! – állapította meg Hermione.
- Igen! – bólogatott a jegyespár.
- Hol fogjátok tartani?- faggatózott tovább Draco, aki úgy látszik igen csak lázba jött a bejelentéstől.
- Dumbledore professzor megengedte, – bizonyos vendégek épségben maradása érdekében – hogy a Roxfort parkjában rendezzük meg.
A beszélgetést egy szürke, iskolai bagoly kopogtatása szakította félbe.
Miután az állat távozott a griffendéles felolvasta a levelet:
Kedves Hermione, Luna és Draco!
Lassan versenyünk végéhez érkezünk, hisz mint azt ti is tudjátok már csak két próba, van hátra
A 6. próba megrendezésére holnap délelőtt kerül sor. Legyetek mindhárman a nagyterem előtt 10: 00- kor.
Üdvözlettel: Albus Dumbledore
- Na persze, most már keresztnéven szólítja a versenyzőket. Ha már csak ketten lesztek, azt fogja írni, hogy inci-finci Draco… - röhögött fel Blaise.
- Miből gondolod, hogy ő versenyben marad? – húzta fel szemöldökét Hermione és fürkésző pillantását Zambinire emelte.
- Jaj képzeljétek Nicole átiratkozik a Roxfortba! – terelte el a témát erősen bazsalyogva a vőlegény.
- Hogy-hogy?
- Azt mondta, hogy, a Beauxbatonst kezdi egyre inkább utálni, mivel az osztálytársai egytől egyig BBT (belevaló boszik tábora) függők, amit piciny húgom igencsak leszólt. Az érvei közt megemlítette még, hogy nem tanítják meg igazán jól varázsolni, illetve bedobta az adu ászt is, amivel anyára hatni tud: Koszosak és gondozatlanok a háló- és tantermek. Ráadásul megtetszett neki valaki, itt a Roxfortban.(Persze ezt csak nekem mondta.)
- Nem semmi csaj a húgod!
- Nekem mondod? Most, hogy itt lesz a suliban, garantálom, hogy egy-két otthoni cikis esetem napvilágra fog kerülni.
- Remélem is – mosolygott Luna.
- Szerinted mardekáros lesz?
- Hát, igazság szerint akár hollóhátas is lehet, anya jóvoltából. Bár Nicole-ról van szó, úgyhogy bármi megeshet, csak hugrabugos nem lesz, mert Nick’ minden csak nem balfácán.
Blaise testvére még aznap megérkezett, és az igazgató úgy döntött, hogy a vacsorán be is osztják a lányt valamelyik házba
- Csendet kérek! – szólt az idős varázsló és a diákok fölé magasodott. - Mielőtt belefognátok a lakomába, lenne egy bejelenteni valóm. Egy ma érkezett tanulót be kell osztanunk valamelyik házba.
Alig, hogy ezt kimondta megjelent McGalagony professzor, kezében a teszlek süveggel és a háromlábú székkel.
- Nicole Zambini – mondta Minerva.
A fekete hajú lány, aki egész eddig a professzor asszony nyomában lépkedett, felment az emelvényre és helyet foglalt a széken. Nicole gyönyörűen festett, ében haja szabadon keretezte hamvas arcát, szemei pedig boldogan csillogtak. A talárjával és vékony alkatával egy csodaszép pillangóra emlékeztetett.
Ha már a lepkéknél tartunk, eközben az ifjú Ronald Weasley hasában is tarka pillangók százai repdestek. Mikor Nicole belépett a nagyterembe a vörös kiborította töklevét, leejtette tányérját, illetve szalvétáját és levert egy tálca süteményt.
Miután a kisasszony leült, a süveg egy kicsit morcosan, de megszólalt.
- Ha nagyon akarnám, egy egyszerű dinasztikus lépést követve a Mardekárba osztanálak. Viszont, ha jól sejtem te nem vagy teljességgel oda való - mondta a süveg utolsó szavaival bezsebelve egy szúrós pillantás, Piton professzortól.- Lássuk csak, legyen a Hollóhát!
Az említett asztalnál egy hatalmas taps fogadta a lányt,(míg Ron idegösszeomlást kapott) aki vidám mosolygás közepette leült egy szőkés barna fiú mellé.
- Ez nem lehet igaz! – háborgott Ron, miközben újabb romboló hadjáratba kezdett.
- Nyugi, örülj, hogy nem mardekáros lett!
- Ó micsoda öröm! – gúnyolódott Ron „mégis hogy tudnék ennek örülni” kifejezéssel az arcán.
- Mi lenne, ha odamennél hozzá vacsora után? - kérdezte Harry.
- Persze! Nézd meg most is azzal a bájgúnárral beszélget. – pufogott Ron.
Harry inkább nem reagált semmit, így az étkezés végéig némán ültek egymással szemben.
Már épp kifelé áramlottak a tömeggel együtt, mikor egy lány-hang ütötte fülön a Weasley-fiút.
- Ron! Ron!
Az említettet mintha lökték volna, olyan hévvel fordult meg és találkozott hívója kék szempárjával.
- Ni… Nicole! Szia!
- Már azt hittem sose veszel észre! – mosolygott Nick’.
- Bocsi, csak elbambultam – mentegetőzött Ron olyan „téged nem észre venni lehetetlen” arccal.
- Kérhetek valamit?
- Persze!
- Körbevezetnél az iskolában?
- Hogyne. Mikor?
- Az jó ha húsz perc múlva találkozunk itt?
- Igen.- vágta rá és elviharzott.
- Szia – köszönt a lány és csalódottan lecsapta kezét, majd sarkonfordult.
****
A napok, s hetek szorgosan követték egymást, így hamar beköszöntött a május. Nem csoda hát, hogy Luna és Blaise is egyre izgatottabbak voltak.
Közben lezajlott a hatodik próba is. A feladat, különböző korú, nemű és foglalkozású emberek felkutatása és meginterjúvolása volt. (Persze Dumbledore professzor igyekezett olyan varázslókat és boszorkányokat választani, akiket meg lehet mindenfajta kockázat nélkül találni.)
Lássunk csodát a sors iróniája, épp úgy hozta, hogy Hermione és Draco maradtak bent a fináléra.
Időközben Ron és Nicole is összemelegedte és nem telt bele két hét, már mindenki egy párnak tekintette őket.
Hermione és Luna minden nap lázasan lapozgatták a magazinokat, a legmegfelelőbb esküvői- és koszorúslányruha után kutatva. Blaise édesanyja meg írta fiának hogy úgy döntött, a hónap végén leutazik Roxfortba, segítve a készülődés gördülékenységét.
Tehát zajlott az élet a diákok körül, akik boldogan tengették napjaikat, nem sejtve, hogy egy drámai fordulat fog bekövetkezni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
