|
19. fejezet
Hermione és Draco a klubhelyiségben ültek, mikor berontott egy fekete hajú, csinos nő. A középkorú hölgy sötétbarna ruhát és hozzáillő kalapot viselt. Kezében pedig két hatalmas szatyor díszelgett.
- Sziasztok gyerekek! Nem tudjátok, hogy merre van Blaise? Dumbledore professzor mondta, hogy idén itt lakik, a verseny miatt.
- Jó napot Mrs.Zambini! Mi járatban erre?
- Draco. örülök, hogy látlak. Milyen jó színben vagy és mennyire megnőttél!- lelkendezett a hölgy miközben kedvesen végig simította Draco arcát.
Erre a fiú csak mosolygott és már épp reagált volna, mikor Mrs.Zambini folytatta.
- Te pedig bizonyára Hermione Granger vagy?!
- Jó napot!
- Örülök, hogy megismerhetlek, Blaise nagyon megkedvelt téged.
A kedves szavak hatására a lány reakciója sem különbözött Dracoétól, hosszas mosolygásba kezdett.
- Tehát nem tudjátok, hol van a fiam? Már a nagyteremben és a Mardekár klubhelyiségében is kerestem. De sehol semmi. Aztán beszéltem az igazgatóval, aki felvilágosított, hogy az én egyetlen fiacskám jelenleg itt lakik. Viszont, ha jól látom, itt sincs.- mesélte Mrs.Zambini és az utolsó mondatnál csalódottan lehajtotta a fejét
- Blaise már elég rég elment. Egyébként miért keresi őt?
- Az meglepetés! Higgyétek el, ha elmondanám, nem lenne az igazi.- kacsintott a nő és folytatta - na jó kinézek a parkba, hátha ott van.
Azzal elhagyta a szobát. Hermionénak egy pillanatra olyan érzése támadt, mintha Ron anyukája állna előttük, luxus kivitelben .A nő, olyan kedvesen és odaadóan beszélt Dracóhoz és hozzá is, hogy akár Mrs.Weasley is lehetett volna.
A fiatalok a hirtelen távozás után visszatemetkeztek olvasmányaikba, közben pedig Blaise titkán töprengtek.
Egy óra múlva befutott a keresett is, aki valahová szintén rohant, ugyanis épp hogy megjelent, már ment is tovább.
- Sziasztok!
- Szia Blaise. Megtalált anyukád?
- Épp erről szeretnék veletek beszélni. Ugye nem mondott el nektek semmit?
- Nem. De mi folyik itt?
- Majd meglátjátok - mosolygott az ifjú Zambini és kirohant a szobából.
- Na jó, mostmár tényleg nem értek semmit.
- Én sem… - rázta fejét Malfoy.
- Draco, szeretnék valamit kérdezni… - kezdte félszegen a lány.
- Igen?
- Szóval, tegnap… Miért csókoltál meg? Elviekben ugyanúgy kellett volna gyűlölnöd, mint mielőtt beköltöztünk ide.
- Igazság szerint, először jót mulattam rajtad. De miután bevallottad, hogy szeretsz… hát nem tudom… – somolygott zavartan a fiú és a további szófecsérlést mellőzve közelebb araszolt a lányhoz és megcsókolta a lángoló arcú griffendélest.
- Hello! Bocsi! Nem láttátok a bátyámat vagy anyát?- kérdezte a szobába belépő Nicole Zambini, szétrebbentve a párost.
A lány negyedikes Beauxbatonsban és Walpurgis Leányai egyik háttér táncosa. Nicole édesanyjához hasonlóan nagyon szép, erről tanúskodnak sötétkék szemei és ébenfekete tincsekkel tarkított hajkoronája is.
- Nicole! – örvendezett Malfoy és megölelte rég nem látott ismerősét.
- Szia Draco! - köszönt a lány folytatta- - Te Hermione vagy, ugye?
- Nagy népszerűségnek örvendhetek, ha mindenki ismer – vigyorodott el – Szia - nyújtott kezet az oroszlános.
- Jó kis kégli - jegyezte meg és elismerően körbe tekintett a helyiségben.
- Ja - nevetett a fiú.
- Szóval, nem láttátok a családom többi tagját?
- Mindketten jártak itt, de azt hiszem, elkerültétek egymást.
- Oké. Köszi, ha erre járna valamelyikük, akkor légyszi marasztaljátok itt őt.
- Rendben, de te miért nem maradsz itt?
- Megkeresem az egyik itteni barátnőmet, rég beszélgettem vele. Ráadásul látom, mennyire el voltatok foglalva – vigyorgott.
Azzal elköszönt és rokonaihoz hasonlóan faképnél hagyta a párost.
- Fogadok, hogy udvaroltál neki – mondta tetetett haraggal, némi csalódással hangjában a boszorka, miután elismerte magában, hogy a Zambinik, mind jól néznek ki.
- Neki nem – rázta a fejét, kajánul vigyorogva – Csak az anyukájuknak – nevetett a szőkeség és Hermione felé fordult, hogy folytassa, amit barátja húgának érkezése miatt félbehagytak.
A lány Lavender Brownt kereste és mikor meglátott egy csokibékát majszoló, egész helyes vörös-arany sálat viselő fiút, úgy döntött meginterjúvolja őt barátnője hollétéről.
- Ne haragudj, ha jól látom te is griffendéles vagy, meg tudnád mondani, hogy Lavender Brown bent van-e a klubhelyiségben?
- Pe… persze, - dadogta a fiú, miközben arca felvette haja színét - gyere velem - mondta és elindultak az „oroszlán torony”- felé.
- Egyébként Nicole Zambini vagyok - nyújtott kezet a lány
- Ron Weasley.
- A híres Weasley-család!- mosolygott a boszorka.
- A híres Zabmini-család - gúnyolódott Ron, bár ő is mosolygott - Egyébként honnan ismered Lavendert?
- Belevaló Boszik Tábor - forgatta sötétkék szemeit Nicole és ismét elmosolyodott
- Az olyan rossz?
- De még mennyire! Egy csapat hisztis csajjal kell összezárva lennem minden évben és a legfontosabb téma, amiről beszélgetni szoktunk az az egyik lány bátyjának szerelmi élete. A srác mellesleg ocsmány ronda, de persze az össze tyúk odavan érte.. Kiborító. Még jó hogy tavaly Lave’ is jött táborozni különben biztos, megőrültem volna. Már az idétlen név hallatán is feláll a szőr a hátamon! Belevaló Boszik Tábora. Fúj!
- Akkor minek jársz, ha ennyire utálod?- kérdezte somolyogva Ron, akinek szemlátomást nagyon tetszett Nicole kiselőadása.
- Nem önszántamból az biztos. Anya féltestvére a táborvezető és még tíz éves koromban megígértük neki, (én aztán nem) hogy míg be nem töltöm a tizenhatot, addig minden évben, ellátogatok Marcella néném borzalmas „paradicsomába”.
- Ha jól sejtem, vár rád még egy tábori hét.- vigyorgott Ron.
- Igen. Bár lehet, hogy idén Voldemort miatt nem engednek el.
- De hát ha jól tudom apád halálfaló, te biztonságban vagy.- vetette fel egy kicsit halkabban a fiú, jelezve, hogy érzékeny témára tapintott.
- Hát nem éppen, de ebbe most ne menjünk bele.
- Szerintem se bólintott a Weasley-sarj és sajnálkozva vette tudomásul, hogy vége az útjuknak, mert megérkeztek a klubhelyiség ajtajához. – Aranycikesz - mondta a vörös üstökű fiú és miután a Kövér Dáma, kinyitotta az ajtót, utat engedett a lánynak.
- Hűha, itt is tombol a kviddicsmánia! Már ami a jelszót illeti.
- Ja, csak el ne mondd a bátyádnak - somolygott Weasley.
Erre a lány csak megrázta fejét, elköszönt a fiútól (egy puszival! Melybe Ron ismét belepirult) és egy csevegő lánycsapat felé vette az irányt, a fiú pedig leült barátja mellé.
- Szia Harry
- Szia Ron. Veled meg mi történt? – kérdezte a vörös átszellemült tekintetét látva.
- Azt hiszem szerelmes vagyok!- mondta és fülig pirult.
- Mi? Kibe? Csak azt ne mondd, hogy még mindig Hermionéba! – dörrent fel kétségbeesett hangon az ifjú Potter.
- Nem dehogy is!
- Akkor?
- Nicole Zambinibe.
- Blaise Zambininek van egy húga?
- De még milyen!- sóhajtott Ron.
- Idejár a Roxfortba?
- Nem tudom hol tanul, csak, azt hogy egy angyal…Ja és mellesleg most megy fel a lányok hálószobáihoz vezető lépcsőn…
- A sötétbarna hajú?
- I...igen!- olvadozott tovább a szeplős.
Harry csak vigyorgott egyet, majd halálosan szerelmes barátjával együtt lement ebédelni.(Mellesleg boldogan vette tudomásul, hogy az evés még mindig fontosabb barátja életében, mint Nicole. Ez nyugtatólag hatott a sebhelyes fiúra.)
****
- Hermione, Draco! Lejönnétek!- üvöltött Blaise.
Az említett személyek a „sakálordítás” után a klubhelyiségben termettek, ahol két csillogó szempárral találták magukat szemben.
- Mi volt olyan sürgős? Még mindig zsong a fejem a kiabálásodtól- ironizált Draco, miközben kobakját vakargatva jelezte, hogy tényleg zsong a feje.
- Hermione és Draco ezennel szeretnénk titeket meghívni Luna Lovegood & Blaise Zambini esküvőjére - örvendezett a fiú és mintha csak a boldogító „igen-t” mondta volna ki megcsókolta mennyasszonyát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
