|
12. fejezet
A napok versenyautó módjára követték egymást, így nem csoda, hogy a tanulók szinte észrevétlenül december elején találták magukat. A legelső téli hónap beköszöntésével egyetemben az első hó is lesett; fehér lepellel beborítva az egész birtokot. Gyönyörű látványt nyújtottak a havas fák és a véget nem érő patyolat hófehérség. Mióta először jelentkezett a tél, a klubhelyiség kandallója is működésbe kezdett; még hangulatosabbá téve a szobát, amit az idő folyamán szépen belaktak. Hermione és Draco nem nagyon beszéltek az ominózus eset óta (Amint Zambini elhagyta a lány szobáját, Malfoy előjött a rejtekéből és egy zavart bocsánatkérés-szerűség elmormogása után ő is távozott), leginkább csak vágyakozó pillantásokat vetettek egymás irányába, de azt is csak olyankor, mikor a másik éppen nem nézett oda. Mindkettőjük számára egyre világosabbá kezdett válni, a lassan már alig tagadható tény: miszerint eltévedtek gyűlölet és szeretet közötti vékony határvonalon és ahelyett, hogy a „jó” irányt választották volna, a szeretet felé fordultak. Görcsösen próbálták magukban megcáfolni az érzéseiket, ám ez egyiküknek sem sikerült és inkább belátták, hogy az egykor úgy utált személy, talán mindennél fontosabb a számukra. S, hogy az első lényeges közös pontra rátapintsunk, végre egyet értettek valamiben.
Ám amíg a két fiatal csatázott egymással, s önmagával, addig az ifjú Zambininek is akadtak nehézségei: nevezetesen, hogy beleszeretett egy olyan lányba, akiről év elején még talán azt sem tudta, hogy a világon van. Valószínűleg új lehetett számára ez a helyzet, ugyanis Luna a legcsekélyebb jelét sem mutatta annak, hogy átkokon és pofonokon kívül mást is szeretne neki adni. S a hirtelen jött tehetetlenségben, Blaise egyre elkeseredettebb módokat vetett be, melyek esetleg közelebb vihetik őt az áldott célhoz.
Először egy hosszú hócsata után próbálkozott. Az egész csapat kint játszott a hóban és miután mindenki megszárítkozott, a klubhelyiségben ülve beszélgettek. Blaise varázsolt két kakaós bögrét és az egyiket odaadta Lunának, csakhogy nagy igyekeztében leforrázta szegénykét.
A másik ilyen alkalom még rosszabbul sült el: épp a klubhelyiséget takarították, amikor Blaise véletlenül két polc könyvet borított Luna nyakába. Persze egyből ott termett, hogy segítsen, csak miközben hatalmas hévvel a célszemély mellé futott, meglökte a szekrényt és a maradék két sor könyv is a boszorka nyakában kötött ki. Szegény lány szó szerint kezdett bele rokkanni Blaise szerelmébe.
*
Kedves Versenyzők!
Holnap sort kerítünk a harmadik próbára! Teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy ez a feladat igencsak egyszerű lesz! Holnap reggel 9-re gyertek az irodámhoz. Pálcát hozzatok magatokkal!
Üdvözlettel: Albus Dumbledore
*
Másnap mindannyian korán keltek, együtt leindultak reggelizni. Kicsit fáradtak voltak és ez az egész csapatra illetve reggelre rányomta bélyegét; még Lianának sem akaródzott veszekedésbe bonyolódni Blaisel.
Negyed órával kilenc előtt, még mindig álmatagon ugyan, de egy kissé élénkebben indultak meg az igazgató irodájához.
Mikor odaértek meglepődve vették tudomásul, hogy Dumbledore professzor mellett ott áll
Madam Hooch valamint hat darab iskolai seprű is.
- Jó reggelt tanulók!
- Jó reggelt – érkezett a nyűg és fáradtság kesernyés felelete mind a hat versenyző szájából.
- A mai napra egy jó kis próbát tartogattunk nektek. – kezdte vidáman mosolyogva Dumbledore - Mindenki kap egy színt, melyeket majd a seprűitekre helyezett borítékokban találtok meg. A saját színetekben pompázó öt tárgyat – melyeket, eldugtunk a bírtok területén – nektek kell megkeresni. A feladatot még egy apróság nehezíti: a keresett dolgokat csakis seprű segítségével kereshetitek meg, valamint a borítékokat is a levegőben nyithatjátok ki.
A versenyzők a tanárnő vezetésével kimentek a parkba, ahol aztán Madam Hooch-csal együtt felszálltak. Hermione félszegen álldogált a földön és elkeseredetten nézte társai egyre összezsugorodó, szálló alakjait. Végül erőt vett magán és felrepült; első felindulásból, le akart esni, alig látott és nagyon szúrt a tüdeje. Pár percig meredten nézelődött, s mikor egy kicsit lenyugodott a szívverése, és a seprűt is stabilnak érezte maga alatt, már a biztos kiesés szomorú tudatában feltépte a borítékot, melyből egy kétszer két centis bordó szövet repült ki.
Aztán hirtelen elszánta magát és öntudatlanul tartogatott erőtartalékait előszedve, egy egész gyors iramra kapcsolt és az elvesztegetett idő visszanyerése érdekében azonnali nézelődésbe kezdett. Első ámulatból a másikba esett, mikor felfedezett egy vörös borítású könyvet, a fúriafűz közelében. Lassan leereszkedett és szívverése újra visszaszökkent a normálisba, ugyanis csak első ránézésre tűnt olyan kicsinek a távolság. Elmormolt egy kicsinyítő bűbájt, majd egy egész bátor felszállás után ismét a hűs fellegből figyelte a hatalmas birtokot.
Eközben Draco már a harmadik tárgyát vágta zsebre és egy tőle nem sokszor látott vigyorgó arc közepette emelkedett fel újra. Kétség kívül ezt a feladatot neki találták ki.
Hermione egészen belejött a repkedésbe, amikor megpillantott egy vörös anyagot. Pár perc múlva már ismét a magasban szálldogált, most már egy apró könyv és egy mini törölközővel a birtokában. Jake, Luna és Blaise is jól haladtak, csak Liana-nak nem ment a keresgélés. Draco egy kis idővel később már az ötödik ereklye felé repkedett. Hatalmasat nézett, amikor látta, hogy mi az; utolsó tárgyában – felnagyított ezüstös képkeret – Hermione arca díszelgett. Legalábbis egy percig szentül hitte, hogy a griffendélest látta, ám mikor újra rápillantott már csak a sárguló vászon intett vissza neki.
Hermione negyedik leszállása után egy vörös, pontosabban egy griffendéles bögrét helyezett zsebébe.
Eközben Liana is behozta a lemaradást; már három lila színű dolgot rejtett el talárjába. Zambini és Jake szinte együtt haladtak, felváltva érkeztek meg a földre és reppentek újra fel, Luna pedig elmondta a kicsinyítő bűbájt az ötödik tárgyára is. Leszállt a kastélynál és odasétált a kastély lábánál ülő Drachóz és helyet foglalt mellette.
- Mióta vagy itt? – kérdezte a fiút, miközben kiszedte zsebéből a fehér tárgyakat.
- Tíz perce… - vonta meg a vállát - Nem tudom…
- Szerintem is könnyű volt ez a feladat.
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz repülni – mondta Draco, ám a mondat közepénél legszívesebben kiharapta volna saját nyelvét, ugyanis az elmúlt öt évben emberszámba se vette a lányt, nemhogy a repülési képességeit nem taglalta – Miért nem játszol a csapatotokban?
- Én? – ütközött meg Luna – Ugyan… sosem vennének be – morogta egy kicsit keserűen – Egyébként meg a Griffendélnek drukkolok – mondta végre a szokott hangnemben.
- Ja… - fintorgott – Már emlékszem… oroszlános fejdísz…
- Két hétig szereltem, ha tudni szeretnéd… - kezdte – Neked is csinálhatok – vigyorgott a lány.
- Feltétlenül…- morogta, bár hangja nem hatott gúnyosnak, sem lekezelőnek - de nekem Pottereset, és világítson a villám, már ha kérhetem – vigyorgott kajánul a szőkeség.
- Nem inkább Hermionésat? – kérdezte.
- Mi? Granger…
- Igen Draco, tudom, hogy tudod a vezetéknevét; de mégis mit érzel iránta? – kérdezte Luna, akinek szavai olyan hűvös lényegre- törőséggel ütköztek Draco arcába, hogy a fiú még levegőt is elfelejtett venni.
- Honnan veszed, hogy bármit is… - akadozott a varázsló ellenérv áradatnak készülő botladozó hangja.
- Látok, és azt is látom, hogy elpirultál.
- Ha már itt tartunk… Blaise és te? – váltott témát Malfoy, akinek hófehér arcára valóban kúszott két piros foltocska.
- Mi van Zambinivel és velem? – húzta fel fakószőke szemöldökét a lány – Bár az igazat megvallva még mindig sajog a tenyerem… már ha erre célzol.
- Nem… nem erre céloztam – rázta a fejét a fiú, majd tekintete a távolba meredt, ahol egy a szokottnál is megtépázottabb göndör hajzuhatag és annak formás birtokosa közeledett.
Egy pillanatra elmosolyodott, majd mikor magán érezte Luna vádló/vesébelátó/vigyorgó pillantását, inkább zavartan elkapta a tekintetét és egy korhadt fát kezdett pásztázni a másik irányban.
- Sziasztok – motyogta és lehuppant a még mindig vigyorgó Luna mellé – Mi ez a boldogság? Minek örülsz?
- Neked – mosolygott a lány – Tényleg Hermione, miért álltál a földön olyan sokáig? Azt hittem már fel se szállsz…
- Hát igen, tudod, hogy van az… Gondoltam sokkal szebb a jó helyezés, ha előnyt adok nektek – mondta szemrebbenés nélkül Granger, majd kitört belőle a nevetés – Na jó, igazság szerint, halálra rémültem, és a levegőben is úgy remegtem, hogy először a borítékot sem bírtam megfogni.
- Ahhoz képest, harmadik lettél…
- Mázli… – mondta Hermione és mivel még nem volt alkalma szemügyre venni az utolsó mélybordó dolgot, kihalászta zsebéből és megnézte mi is az.
Vöröses barna szemöldöke egészen homloka közepéig szaladt fel, mikor a képkeretben – bordó cikornyás – egy pillanatra Malfoy szőke fürtökkel keresztezett arca tekintett rá. Megrázta a fejét és mikor ismét a tárgyra pillantott, az újra üresen tátongott a kezében.
Hamarosan Blaise, és Jake is csatlakozott hozzájuk, így már nem volt kérdés, hogy ezúttal Liana fog kiesni.
Alig, hogy a lány lába érintkezett a földdel, megjelent Fawkes és egy lila borítékot hullajtott Jake ölébe.
- Dumbledore azt üzeni, hogy egy óra múlva menjünk fel a könyvtárba és vigyük magunkkal a talált dolgokat is.
- Remek, azt hiszem szükségem lesz hatvan percre, hogy kiheverjem a repülés okozta sokkot – mondta szórakozottan Hermione és visszaindult a kastélyba.
Luna erre sokatsejtető pillantást küldött Draco felé, aki ez elől dacosan kitért és visszaheveredett a padra.
- Csökönyös barom – morogta és ő is felment az iskolába Jakkel és Lianával karöltve.
- Ez most neked szólt, vagy én csináltam megint valami rosszat? – kérdezte Blaise, miután a trió már halló távolságon kívül járt.
- Luna barátnőd szerint, én érzek valamit Granger iránt.
- Többeközt ezért is szeretem annyira – mosolyodott el Blaise – Mert reálisan látja a dolgokat.
- Nagyon átmentünk klisésbe, nem gondolod? – fintorodott el szőkeség.
- Hát, ha már gyakorlatban nem cselekedhetünk… legalább elviekben legyünk egy kicsit „normálisabbak”…
- Ezt hogy érted? – kérdezte Draco és felült.
- Te is tudod, hogy Granger sosem lesz a tiéd, és ugyanez fenn áll velünk is… Mindkét eset lehetetlen…
Malfoy érzelem mentes arcára egy pillanat alatt kiült a keserű felismerés, melyet már ha akart volna sem tudott volna eltűntetni.
- Menjünk vissza – morogta rekedten és gondolkodó arccal megindult a lakosztály felé.
Mire a két mardekáros felért, már negyedtizenegy is elmúlt, így inkább nem mentek fel szobáikba, hanem a kanapén várték meg, hogy a nagymutató elfedje a hatost.Hamarosan mindenki megérkezett, utolsónak Liana jött le a lépcsőn.
- Nem igaz, Black, hogy állandóan rád kell várni – mondta Zambini, aki elvékonyította a hangját, kezét pedig csípőre vágta.
A lány nem reagált, csupán vágott egy fintort a szép arcba, majd kiindult a klubhelyiségből. Zambini megadta az alaphangulatot és a sértetten, valamint Lunán kívül mindenki mosolygott.
A könyvtárba érve azonnal meglátták Dumbledore professzort, aki épp a könyvtáros nővel beszélgetett meglehetősen jó kedvűen; Madam Cvikkernek nem egyszer meg kellett törülnie szemeit, melyekből kitartóan peregtek az örömkönnyek. Ám mikor az igazgató észlelte a diákok érkezését, abbamaradt a diskurzus és helyette a versenyzőket vezette egy meglehetősen nagy asztaloz.
- Nos, kérlek tegyétek ki a zsákmányaitokat ide – mosolygott kedélyesen a professzor.
Minden nebuló elővette a tárgyakat, és az asztalra helyezte.
Draco egy zoknit, egy gyertyatartót, egy naplót, egy medált és a képkeretet rakott ki az asztalra. Ezeket mind ezüstszínben.
Luna egy karkötőt, egy hópehely alakú kitűzőt, egy nagyítót, egy fésűt és egy fehér madártollat pakolt a fatákolmányra.
Hermione egy könyvet, egy törölközőt, egy zenedobozt, egy bögrét és a képkeretet vette elő.
Blaise egy, nyakkendőt, egy fényképalbumot, egy párnát, egy tintatartó flaskát, egy tekercs pergament és egy boros kupát szedett össze.
Jake egy lámpást, egy ollót, egy üstöt, egy bájital könyvet és egy tükröt mutatott meg a többieknek,
Liana pedig egy gyűrűt, egy hajtűt, egy kendőt, egy kosarat és egy lila hálóinget gyűjtött be.
- Bravó, úgy látom minden meg van. Gratulálok nektek! Draco, te pedig mint hallom megdöntötted az iskolai időt. A korábbi csúcs 24 perc volt és még James Potter állította be annak idején – kezdte somolyogva Albus – Viszont Miss Black sajnálattal kell közölnöm, hogy úgy értesültem ön érkezett vissza utolsóként. Ezért ezúttal öntől kell megválnia a csapatnak.
A professzor útjára bocsátotta a hat fiatalt, majd visszasétált a pulthoz, hogy a Madam Cvikker számára olyan kellemes társalgát befejezzék.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
