Mikor beléptek a helyiségbe egytől-egyig minden diáknak elállt a lélegzete. (Na jó, talán Draco nem ájult el annyira.). A klubhelyiség valóban elképesztő látványt nyújtott középen egy hatalmas bordó-arany-kék-ezüst-zöld szőnyeg terült szét, ami bár sok színből állt, nem volt csicsás. A helyiség két oldalán könyvespolcok sorakoztak. A kárpit közepén egy hatalmas tölgyfa asztal állt, amire tíz darab kulcsot raktak ki nekik, egy-egy levéllel megspékelve. Az asztal körül fekete színű kanapék és két fotel helyezkedett el. A szoba baloldalán pedig egy kandalló talált helyet magának, mely felett tíz kép volt felfedezhető. Minden képről az egyik versenyző arca mosolygott vissza. Egyelőre nem tudták mire vélni a dolgot, de sejtették, hogy nem véletlenül vannak ott azok portrék. A könyvespolc mellett egy lépcső vezetett fel az emeletre. A feljáró gyönyörű lakkozott fából készült. Az emeleten lévő ajtók mindegyikén a tulajdonosának neve állt. A szobákat egy baldachinos ágy, egy könyvszekrény, egy íróasztal valamint egy fürdőszoba ajtó tarkította. Nagyon szép látványt nyújtott az egész lakosztály
Hannah kiosztotta a leveleket és a kulcsokat majd lehuppant egy kanapéra. Julie, Liana, Ernie és Neville vidáman, nevetgélve felmentek a szobáikba. Luna még visszament a Hollóhátasokhoz megkeresni eldugott tárgyait.(Melyeket kötelességből rejtett el, elvégre a hollóhátasok közül egyetlen személy sincs, aki ne akart volna még keresztbetenni Lunának) Hermione és Jake leültek a szabad kanapéra és elkezdtek beszélgetni. Blaise és Draco pedig felmentek a folyosóra. De Draco még egy utolsó fájdalmas pillantást vetett a párosra.
- Hermione szerinted mi lesz az első próba? – kérdezte a Black-fiú, akiről kiderült, hogy nem nagyon ért a beszélgetés elindításához.
- Fogalmam sincs, de biztos nem lesz egyszerű. És szerinted ki fog elsőnek kiesni? – vette fel a beszélgetés fonalát a lány.
- Nem tudom, Draco és te tűntök erősnek a többiek szerintem egy szinten vannak – töprengett Jake.
- Aranyos vagy, de nem hinném, hogy Malfoy vagy én bármiben is jobbak lennénk, mint a többiek.
- Oké Hermione, akkor hagyjuk - mondta a fiú – És most? Séta? – nyújtotta kezét a lány felé, melyet Hermione készségesen el is fogadott.
- Menjünk.

Hermione és Jake körülbelül egy óra múlva értek vissza, sétáltak a parkban és végignézték a naplementét.
- Na végre a mi kis turbékoló párocskánk is visszatért! Már azt hittük, hogy sosem nyithatjuk ki a levelet- gúnyolódott Malfoy, bár hangja inkább volt sértődött, mintsem gúnyos.
- Most hogy itt vagytok, elmondom, hogy kaptunk egy levelet Dumbledoretól - vette át a szót Julie

Kedves Versenyzők!
Holnaptól külön asztalnál fogtok ülni. Minden étkezésnél. Illetve holnap megtudjátok a pontos koordinátákat az első próbáról.

Üdvözlettel: Albus Dumbledore

Miután megemésztették a hallottakat, mindenki visszavonult saját kis rezidenciájába.
- Az öregnek az összetartás a heppje, erre elszeparál minket a normális emberektől – morogta a szőkeség és Zambinivel az oldalán elhagyta a helységet.

*



Hermione nyűgösen forgolódott az ágyban, miközben egyre inkább elkeseredetten próbált meg elaludni. Végül feladta a küzdelmet és lecsoszogott a klubhelyiségbe.
Mikor meglátta Dracot, amint az egy fotelben üldögélve olvas, jobbnak látta megfordulni és visszamenni a menedéket nyújtó szobába.
- Nyugi Granger, nem harapok – szólalt meg hirtelen a fiú – Legalábbis most biztos nem.
- Ez roppant megnyugtató – mondta a lány és közelebb araszolt az imént kinézett ülőalkalmatossághoz.
- Tehát, mit csinálsz itt? – találta meg a hangját Hermione, miközben lehuppant az egyik fotelba.
- Amint látod, ülök - felelte Draco.
- Ne nézz már ilyen hülyének Malfoy, azt akartam tudni, hogy miért nem alszol?- szólt vissza Hermione.
- Jól van Granger ne, kapd fel a vizet, nem tudok aludni.
- Értem.
- Mond csak, a griffendélben, mindenki ilyen idétlen pizsamát visel? – kérdezte kajánul vigyorogva Malfoy, ezzel megtörve a már-már kínossá váló hallgatást.
- Persze. Ha nincs macis pizsid, már nem is oszthat be a süveg hozzánk – vágott egy fintort a lány – Benne van a Roxfort történetében, talán nem olvastad?
- Nyilván nem annyiszor, mint te.
- Ne haragudj, rosszul közelítettem meg a kérdést. Te egyátalán tudsz olvasni?
- Granger, ezeket a remek poénokat, gyakrabban kéne elsütnöd.
- Tudom, de ennyire fantasztikus közönségem, mint te, csak nagyon ritkán akad.
- Hmm… ezt most az egyszer bóknak veszem.
- Ahogy gondolod – morogta Hermione és egy hatalmasat ásított – Na jó, hihetetlen hogy JÓ társaságban, milyen gyorsan telik az idő… És rémesen restellem, de elálmosodtam. Jó éjt Malfoy! – mondta a lány és visszasétált a szobájába.
- Neked is – motyogta a fiú.
Egy ideig még a klubhelyiségben ücsörgött, majd összeszedte magát és a lányhoz hasonlóan ő is felment aludni.

*

Másnap reggel a lakosztály népes tábora egy igen bizarr hangra ébredt.
Liana és Blaise csapott össze a klubhelyiség kellős közepén. Míg a lány a dühroham egyik látványos változatát produkálta, addig Zambini lenéző, már-már szánakozó pillantásokkal illette lakótársát.
- Még csak egy napja lakunk itt és te máris rongálsz, tipikus önző mardekáros vagy Zambini! – üvöltötte magából teljesen kifordulva Liana.
- Nyugodj már meg kislány, ha nem hadonásznál a pálcáddal, melyet, ha remegve is ugyan de felém tartasz, akkor talán visszacsinálnám a lyukat.
- Itt elvekről van szó, te marha!
- Milyen elvekről, Miss. Black?
- Arról te tahó, hogy idejössz mindenkivel bunkó vagy, ráadásul még gyújtogatsz is.
- Tudod mit, nem vagyok kíváncsi a lökött rohamaidra, arra meg hogy elmondj mindennek végképp nem vagyok fogékony. Szerintem mielőtt összeköltözöl ennyi emberrel, járjál önképző körbe – oktatta ki fensőbbségesen Blaise, miközben mindkettőjüknek feltűnt, hogy a másik nyolc varázsló a folyosóról figyeli az eseményeket.
- Te ne merészeld megmondani, hogy mit csináljak! – ordított Liana.
- Na jó srácok hagyjátok abba! – avatkozott közbe Jake, aki igen bátor volt, hogy be mert állni a két forradalmár közé – Ne balhézzatok!
- Ezt mond ennek a taplónak – fújtatott a lány.
- Hallod ezt? Én vagyok tapló, aki nem szól semmit… Idióta – morogta Zambini és egy utolsó megsemmisítő pillantást küldve a boszorka felé felvonult a szobájába.
- Nem azt mondtad, hogy visszacsinálod? – üvöltött utána Liana.
- Reparo! – fordult meg a mardekáros és jó hangosan bevágta maga mögött az ajtót.
A műsor végeztével el kezdtek beszállingózni az emberek szobáikba; csak Hermione meg Malfoy állt még mindig a folyosón. Mikor azonban tudatosult bennük a tény, szinte egyszerre kapták oldalra a fejüket, és ugyanezzel a közös egyetértéssel siettek be ajtajuk rejtekébe.

Az első csoportos reggeli elég feszülten telt, ugyanis, kezdetben, valami véletlen folyamán Blaise és Liana egymás mellé kerültek, tovább szítva a reggel felizzított borsos hangulatot; végül is többen felajánlották, hogy helyet cserélnek valamelyikükkel, szóval az eget rengető probléma megoldódott. Hermione egész étkezés alatt a Griffendél asztalát figyelte, ahol sehogysem akart felbukkanni két barátja. Harry és Ron azonban nem futott be, helyette a versenyzők hagyták el a nagytermet, hogy elinduljanak külön óráikra. Mivel Lunán és Lianán kívül mindenki a hatodik évfolyamba járt, a két ötödikes a könyvtárba ment, a másik nyolc játékos pedig a bájitalterem felé vette az irányt, hogy részt vegyenek az első fakultatív foglalkozáson.
- Nem is tudtam, hogy csak hatodikos – mondta meghökkenve Malfoy Blaisnek.
- Ennek ellenére, akkora arca van, hogy még hetedikesnek is elmenne…
- Amúgy mit tettél reggel, amin így kiakadt? Mit gyújtottál fel?
- Lyukat égettem az egyik könyvespolcba… - vigyorgott Zambini.
- De minek?
- A klubhelyiségben cigiztem, és hallottam, hogy valaki jön le, aztán nagy igyekezetemben – eloltottam a csikket – meggyújtottam a tölgyfa polcost.
- Ja, neki meg nyilván az jött le, hogy „rongálsz” – röhögött Malfoy is.
- Kit érdekel? Úgyis annyira hebrencs, adok neki két hetet és kiesik…
Időközben elérték a termet, ahol kedvenc helyükre ültek; belátva a többieket és az egész termet egyaránt. Hozzákezdtek a munkához, mely a táblán volt megadva, és két órát kaptak az elkészítéséhez.
- Ez a Granger, egész jó csaj – jegyezte meg foghegyről Blaise.
- Mi? Granger? – hökkent meg Malfoy és felemelte a fejét – Hülye vagy?
- De nézd meg: formás alak, hosszú látszólag selymes hajzuhatag, szimmetrikus arcvonások, majdhogynem …
- Ne is folytasd! Ő csak egy Potter pártoló sárvérű – motyogta Draco.
- Az lehet, de akkor is egy szép példány – vigyorgott kajánul Zambini és kiment a tábla melletti polchoz ürömfűért.
Malfoy fülébe a bogarat tökéletesen sikerült elültetnie, az óra további részében erős önuralomra szorult a szőkeség, ugyanis tekintete gyakran siklott az előttük dolgozó, eddig talán fel sem fedezett szépségre.
- Hé Draco, kifut a bájital, ha nem figyelsz – figyelmeztette barátját a visszaérkező fiú és egy hanyag pálcamozdulattal eloltotta a tüzet a varázsló üstje alatt.
- Mi? Ja, kösz Blaise.
- Mi van veled? – vigyorgott Zambini és beleabrikálta az utolsó hozzávalókat is a mélylila színű főzetbe.
A másik mardekáros csak félszegen megrázta a fejét, haját kezeivel jelképesen összefogta, és ismét beletemetkezett a főzet elkészítésébe. Bár az igazat megvallva mindenre figyelt, csak az előtte lobogó bájitalra nem…

„ Malfoy ne legyél már ilyen hülye!” „Még Longbottom is előbb végez, ha ezt így folytatod” „Kit érdekel, mit mond Blaise?” „Össze-vissza jár a szája, azt sem tudja mit beszél” „ Ne, ne a fátyolkát rakd bele, előbb a gyíklepel kell!” „Figyelj már oda” „Nem is látni a lábait, mit beszél ez formás idomokról?” „Már megint túl főztem” „Tiszta kóc a haja, mit selymes, kócos!!”.