Hermione korán ébredt fel. Egy kicsit még hevert az ágyán de aztán felpattant és a fürdő felé vette az irányt. Letussolt majd felöltözött; egy farmert valamint egy lila kötött pulcsit vett fel haját hátrafogta, és magára kanyarította talárját. Szép csendben kiosont a szobából és táskájával a vállán elindult a nagyterembe. Mikor belépett alig pár diákot talált a teremben, nem is nagyon ismerte őket. Helyet foglalt és elkezdte megkenni a pirítósát, kedvenc lekvárjával.
Nem vette észre, de a szomszéd asztaltól valaki figyelte. A srác már egy ideje lopva-lopva a lányra nézett, de aztán kezdte magát kínosan érezni, hisz Hermione nem tartozott a legelitebb roxfortosok közé. Draco azonban nem tudta levenni róla a szemét. Ő sem értette, hisz világéletében cikizte őt, és sosem gondolt, arra hogy egyszer máshogy fog rá nézni. Abban a pillanatban mégis szokatlanul tekintett rá, nem úgy, mint egy eminensre nem úgy, mint egy griffendélesre és nem is úgy, mint Harry Potter barátnőjére. Hanem úgy, mint egy gyönyörű nőre. Persze dühítette a gondolat, de nem tudott ellene tenni: a szeme időről-időre átvándorolt az „oroszlánok” asztalához.
Időközben megérkezett Pansy, aki örömmel vette tudomásul, hogy Draco mellett még van szabad hely.
- Jó reggelt Draco! Mi a helyzet?- kezdte a Parkinson-lány a szokottnál is jóval idegesítőbb hangnemben.
- Szia Pansy – mondta lemondóan Draco aki tisztában volt vele, hogyha egyszer is Parkinsonnal marad kettesben, egy jó darabig nem őt tudja lerázni.
Hiába nem könnyű a szívtiprók élete…

Pansyval egy időben a Reggeli Próféta is megérkezett. A címlapon egy idős varázsló volt, aki valahogy a muglik közé keveredett és nem talált vissza egészen tegnap délelőttig. Hermionet nem hozta lázba a cikk így hát tovább lapozott. A 12. oldalon viszont, olyat látott, ami egésznapra mosolyt csal az arcára! Jó az utolsó részt nem tartotta épp teljesen igaznak, de Viktor nyilatkozata kétség kívül zavarba ejtőre sikeredett

KRUM GRANGERNEK AJÁNLJA A GYŐZELMET.

Viktor Krum a bolgár kviddics válogatott fogója a tegnapi mámoros győzelem után ezt nyilatkozta: „Nagyon örülök, hogy idén mi lettünk a bajnokok és remélem, hogy hosszú ideig meg tudjuk tartani a címünket. A csapat teljes összhangban tudott játszani. Büszke vagyok rá, hogy én is ennek a válogatottnak lehetek a része!
A győzelmünket pedig Hermione Grangernek szeretném ajánlani, aki számomra egy nagyon fontos ember. Szeretném megköszönni neki is.”

Azt nem tudjuk pontosan, hogy Krum miért épp a Roxfort egy diákjának ajánlja a kupát, de bizonyos forrásokból értesültünk, arról, hogy Krum és Granger egy, két évvel ezelőtti - a Trimágus Tusa tiszteletére rendezett - bálon szerettek egymásba. Reméljük, hogy a Ms. Granger és a Bolgár bajnok még sok szép pillanatot él meg. Kíváncsian várjuk a folytatást…

Rita Vitrol

Hermionét jelen pillanatban az se zavarta hogy Rita Vitrol szinte már összeadta őket. Boldogan vette tudomásul, hogy valakinek fontos, nagyon fontos.
- Szia Hermione!- köszönt Jake, Harry és Ron társaságában
- Sziasztok! Tudjátok milyen nap van ma? - kérdezte a boszorka, és időközben becsúsztatta a táskájába a lapot.
- Rossz? - kérdezte Ron aki láthatóan nem aludt az éjjel.
- Nem – legyintett fintorogva Hermione - Hát szerda! Ma tudjuk meg kik a versenyzők!
- Repesek az örömtől!
- Jaj Ron ne légy már ilyen flegma!
- Én nem va… - védekezett volna a fiú, de Harry betömte a száját egy pogácsával.

Itt lezárták a beszélgetést és húsz perc múlva négyesben, hagyták el a nagytermet.
- Aranycikesz (jelszó).
- Na ismételten nem tudunk bemenni, biztos megint háborog a Dáma lelke és megváltoztatta a jelszót – suttogta Ron Jake fülébe – A múltkor melodráma volt, előtte meg tragédia… nem normális ez a csaj – fintorgott a vörös hajú fiú.
- Sajnálom kedveskéim, de a klubhelyiség tele van, várnotok kell, míg egy páran elhagyják. A nagy izgalom miatt szinte az összes hatodik-hetedikes bent van, és a próbál a kiíráshoz férkőzni. Már vagy négy portrét levertek. Nem hagyhatom, hogy romba döntsék az egész szobát – szólalt meg szoprán orgánumán a Dáma és húsos kezeit összefonta maga előtt.
Alig hogy ezt kimondta egy csapat ötödikes lány csődült ki az ajtón. Vihogva haladtak el a kinnrekedtek mellett, és mit sem törődve az esetleges szabállyal – miszerint a tanórák előtt már talárba kell lenni – mindannyian mugli ruhát viseltek; Hermionéban megszólalt a prefektusi vészcsengő és már épp utánunk szólt volna, mikor Jake betessékelte őt a klubhelyiségbe.
A szoba szokatlanul zsúfolt volt, de a kiírásnál már nem álltak annyian, mint pár perce.
A négyes fogat várt egy keveset és a kifüggesztett pergament elé léptek.