|
3: Az első felvonás - megoldás?
Draco Malfoy 2007.10.14. 08:46
Nos, rászántam magam, és begépeltem egy új fejezetet. Draco és Hermione megbeszélik a félreértést, és békét kötnek. Aztán folydogál tovább a történet...
- Áh, Granger! – dünnyögte Draco csúfondárosan. A lány háttal ült neki, s fel sem nézett, úgy válaszolt.
- Malfoy? Mit keresel itt?
- Ez a könyvtár. Ide mindenki bejöhet… Te mit művelsz? Ez az első péntek délután, amit a Roxfortban töltünk, és te végig akarod tanulni?
- Rengeteg házi feladatot kaptunk átváltoztatástanból – sóhajtotta Hermione fel sem pillantva a pergamenjéből. Draco egy pillanatig bámulta az apró gyöngybetűket és sebes szaporodásukat, aztán körbenézett a kihalt könyvtárban, és elhúzta Hermione elől a pergament.
- Figyelnél rám egy kicsit? – kérdezte, és leült a lánnyal szemben.
- Természetesen figyeltem rád. Most viszont add ide a pergament!
- Öt perc. – Ujjaival mutatta is, hogy öt. – Vártalak téged.
- Mikor?
- Minden este kint voltam. De te nem jöttél. Azt hittem, még nem felejtettél el.
- Nem felejtettelek el. De már első éjszaka sem voltál ott, mikor kimentem.
- Nem jöhettél ki… Egészen fél egyig vártam rád a tóparton.
- Mikor én odaértem, már nem voltál ott – bizonygatta Hermione a saját igazát. – De kérlek add ide a pergament. Sok dolgom van.
Draco teljesítette a kérést, felsóhajtott.
- Már nincs szükséged rám, ugye?
- Nem értelek.
- Már nem én vagyok a mi világunk , hiszen itt van körülötted a maga teljes valójában. Én nem vagyok már több egy ficsúrnál a szemedben.
- Ez nem igaz! A barátom vagy… vagyis a barátom voltál, míg válaszoltál a leveleimre… Aztán, mikor nem írtál többet…
- Én írtam. Csak elvették a baglyokat.
- A nagy Draco Malfoy hagyja, hogy az útjába álljon bárki is?
- Csak akkor, ha az a bárki mondjuk a nagy Lucius Malfoy. Elhoztam a leveleket. Tessék!
Kikapta a táskájából a zöld selyemszalaggal átkötött lapokat, és ledobta az asztalra.
- Köszönöm.
- Elolvasod őket?
- Igen. Este elkezdem. Megígérem.
- Hát jó… És… találkozhatnánk valamikor?
- Mikor? – Draco szemei elkerekedtek. Olyan hirtelen állt fel, hogy felborította a széket is.
- Mindig, Granger! Mindig jobb vagyok nálad! Áh, Nott! – pillantott az ajtóban ácsorgó évfolyamtársára. – Értem jöttél?
- Flint üzeni, hogy beszélni akar veled.
- Jövök már. Jó tanulást… sárvérű!
*****
- Fel! – kiáltotta Hermione Granger sokkal kevésbé határozottan, mint szerette volna. Ezt a seprű is érezhette, mert csak a túloldalra gurult.
- Fel! – adta ki a parancsot Draco Malfoy is. Az ő seprűje rögtön a kezébe ugrott. Hermione elámulva nézett rá. Épp az előző este olvasta a hét éves Draco levelét a túl közel merészkedő muglihelikopterről. Hermione el sem tudta képzelni, hogy azok után most hogyan lehet ilyen bátor és eltökélt.
- Fel! – mondta megint, és ezúttal sikerrel járt.
Szép lassan mindenki a kezében tartotta a seprűjét. Madam Hooch körbejárt köztük, itt-ott megigazított egy-egy kezet, egy-egy lábat. Néhány embernél hosszabban elidőzött. Például Dracónál.
- Tedd kicsit feljebb a jobb kezed… Ne szorítsd olyan görcsösen azt a nyelet! Ilyen kéztartás mellett csak leesni lehet egy seprűről…
- Hét éves korom óta így fogom – felelte Draco flegmán. – Még egyszer sem estem le a seprűmről.
- Egész eddig csak a szerencséd tartott fent a Kométa Kettő-hatvanasodon. Ugyanis évek óta rosszul fogod a nyelét! Figyelem! Sípszóra mindenki…
Draco gondolatai elkalandoztak. Csak akkor eszmélt fel, mikor Neville Longbottom ágyúgolyósdiba kezdett, és tompán puffanva landolt előtte.
Madam Hooch elvezette a fiút.
Malfoy felnevetett. Megsértették, és a méltósága nem tűrhette ezt. Most ő következett.
- Láttátok azt a bamba képét? – A mardekárosok felnevettek. Draco már nem figyelt, a földet pásztázta tekintetével. Szentül hitte, hogy látta… Aztán rábukkant.
- Nocsak! – Felemelte a nefeleddgömböt. – Itt az a vacak, amit a nagymamája küldött Longbottomnak.
- Add ide! – kiáltott fel Harry Potter. Malfoynak esze ágában sem volt párbajba kezdeni. Lába közé kapta a seprűt, még reptében odakiáltott Harrynek.
- Gyere, és vedd el! – Harry szorosabbra fonta ujjait a seprűnyél körül. Mindez csupán egy pillanat töredéke alatt történt.
Hermione felsikított.
- Ne! Madam Hooch megtiltotta! – Aztán ráeszmélt, hogy nem venné jól ki magát, ha féltené a mardekárost. – Meg fognak büntetni minket miattad!
Aztán már csak repültek. Harry elkapta a száguldó nefeleddgömböt, és leszálltak. McGalagony professzor elvezette Pottert. A griffendélesek duzzogva, a mardekárosok önelégülten tértek vissza a kastélyba.
Csak Hermione és Draco maradtak odakint. A lány szemrehányó tekintettel nézett a fiúra.
- Miért tetted?
- Csak! Potternek látnia kellett! Engem nem a szerencse tartott a seprűmön! Én tudok repülni!
- Hát, látta! Remélem boldog vagy! – Dühödten csapkodva hagyta magára Malfoyt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
