demon-love
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Animáció
 
Chat
Csak traccspartikra használjátok a csetet,ok?!
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Tesztek
 
Más témájú fanficek
 
Extrák
 
Látogatók

diák a négy ház valamelyikéből épp most nézelődik az oldalon!

 
Könyvek
 
Egypercesek
Egypercesek : La Luna - A Hold

La Luna - A Hold

Draco Malfoy  2009.06.01. 08:51

Luna/Dean párosítás. Luna és Dean hosszú időt töltöttek együtt a kagylólakban, sőt együtt mentek el a Roxfortba, ahol együtt indultak harcolni is - kéz a kézben. Dean utoljára Dolohovval harcol, aztán nem tűnik fel többé a könyvben. Néhány részletet egy az egyben onnan másoltam, a jogok JKR-hoz tartoznak.


Dean Thomas bekopogtatott az ajtón. Feszélyezte őt a kínzó, félelemmel és gyásszal teli csend, ami körülvette, átitatta az egész házat.

Legszívesebben visszament volna a Malfoy kúriába, bármilyen szörnyűség is várt volna rá ott, mert akkor megtörte volna valami ezt a fenyegető csendet, ezt a borzadályos mozdulatlanságot, ezt az eseménytelen várakozást…

Emberi hangokat akart hallani. Bármiféle emberi hangot. Szüksége volt valakire, akinek nyíltan kiöntheti – ha nem is a szívét, de legalább – a gondolatait.

Erélyesebben ismételte meg a kopogtatást.

- Szabad – hangzott fel odabentről Luna hangja. Éppen olyan álmatag és ábrándos volt, mint mindig, és ez egy kis reményt adott Deannek.

- Bejöhetek?

- Örülök, hogy itt vagy – biccentett Luna. – Gyere, de gyorsan csukd be az ajtót, mert nem akarom, hogy bejöjjön egy kelpi. Gyönyörűnek adja ki magát, és mire észbe kapnál, a mélybe ránt…

Dean, aki természetesen tanult sötét varázslatok kivédését és legendás lények gondozását is, még csak nem is sejtette, hogyan jönne be a házba egy kelpi, de azért biccentett, és bezárta maga mögött az ajtót.

- Jól vagy? – kérdezte végigfuttatva tekintetét Lunán. Erős sajnálatot érzett látva a gubancos, piszkosszőke hajtengert, a vértől és mocsoktól éppen csak megtisztított arcot.

- Én jól vagyok. Teljesen jól – suttogta Luna, és visszafordult az ablak felé. – Hallottam, hogy megölték azokat, akikkel bujkáltál.

- Igen. – Dean nagyot nyelt. Hallotta a lány hangjában a sajnálkozást, de nem tudta megköszönni neki a részvétet. Ahhoz még túl közeli volt a gyász, hogy egy „köszönöm”-mel letudhassa azt.

Még élénken látta Dirk vérmocskos arcát, Ted semmibe meredő szemeit, Gornuk rongybábuként összeomló testét.

- A vész összekovácsolja az embereket – mondta Luna halkan. – Harry sírt ás a manónak, aki megmentett minket… Látod? – kimutatott az ablakon.

- Igen. Kézzel akarja megásni, azt mondta…

- De azt nem mondta, hogy egyedül…

- Igaz. Segítsek neki?

- Te döntöd el, hogy akarsz-e segíteni. Láttam odakint még két ásót… - A lány az egyre mélyülő sírban álló Harryt figyelte. Csak akkor vette észre, hogy magára maradt, mikor Ron és Dean – kezükben ásóval – megjelentek odakint.

 

***



- Szépen beszéltél – mondta halkan. Luna tőle szokatlan indulatossággal legyintett.

- Természetesen nem lehet szépen beszélni egy temetésen. Csak őszintén. És az avatatlan fülnek az is szépnek tűnhet.

- Akkor őszinte voltál. Az a manó hálás lenne, ha hallaná…

- Azt a manót Dobbynak hívták, halotta, amit mondtam, és azt hiszem, akkor lett volna hálás, ha nem hagyjuk meghalni, ahogyan ő sem hagyott minket – kiáltotta.

- Luna, ez csak egy… - kezdte Dean, de nem tudta, hogy mit mondjon. Luna azonban a szavába vágott.

- Csak egy házimanó?! Egy házimanó, aki bárhol pótolható! Persze! Csak egy házimanó, aki nem számít! És Gornuk, az a kobold is csak egy a sokból, és nem számít, hogy megölték. És az a két ember is csak két ember volt, akikkel együtt bujkáltál! És mi is csak két ember vagyunk, akik ugyanúgy…

Luna felzokogott. Dean bátorítóan megveregette a vállát.

Sejtelme sem volt, hogyan nyugtassa meg Lovegoodot. A lány azonban nem is várt tőle semmit. Átölelte őt, a vállába fúrta a fejét, és sírt.

 

***



- Ne haragudj, Dean – mondta halkan. Megtörölte az arcát.

- Miért? – kérdezte döbbenten a fiú.

- A bolyhos manchorokat vonzza a szűzlányok könnye – magyarázkodott Luna. – Nem akartalak veszélybe sodorni…

- Luna, Dean! Elkészült á teá! – kiáltotta Fleur.

- Lejössz? – mosolyodott el halványan a fiú. A lány biccentett. Elindultak.

 

***



Az idő megállíthatatlanul haladt előre a medrében. Dean élvezte a Kagylólakban töltött napokat. Jó volt neki ott. Senki sem kínozta, bántotta őt és a barátait, ágyban alhatott és Luna sem volt éppen rossz társaság, amikor nem beszélt sületlenségeket… Meg aztán… Deannek nem is volt hová mennie. Az apját keresni értelmetlen lett volna, ő menthetetlenül elveszett a világban. Ugyanúgy lehetett mugli, mint varázsló, vérszomjas halálfaló, mint jámbor tejesember.

Az anyja mugli volt, és Dean – akárhogy szerette őt -, jól tudta, hogy a nő sehogyan sem tudná megvédeni magát a felfegyverzett varázslók ellen.

A Roxfortba sem mehetett vissza. Úgy gondolta, élvezi a Weasleyk vendégszeretetét, amíg lehet, aztán elbujdokol, ahogy korábban tette. Amíg pedig a Kagylólakban él, igyekszik mindenben a háziak segítségére lenni.

A jelek szerint Luna is ilyen logikát követett, így sokszor végezték együtt a ház körüli munkákat.

Azon a viharos estén is ők maguk ajánlották fel, hogy kimennek fáért.

Luna olyan varázslényekről mesélt neki, melyek létezését a varázslótársadalom nagy része nem fogadta el. Dean sem volt biztos benne, hogy létezik morzsás szarvú szapirtyó, de ettől még létezhetett. Végülis a tizenegyedik születésnapjáig a varázslók létezéséről is hajlandó volt feltételezni, hogy csak mese.

- Luna – mosolygott a lányra, mikor elindultak a ház felé, karjaikban az összegyűjtött uszadék fával.

- Dean? – Luna is mosolygott, hajából eső folyt már így is vizes arcára és ruháira.

- Mondd csak, hogy néz ki egy ilyen állat? – Luna nevetett, és Dean boldog volt, hogy egyetlen kérdésével örömet tudott okozni a gyönyörű különcnek.

- Apró orra van és egészen kicsi füle – felelte Luna belépve a házba. – Apa azt mondja, kicsit olyan, mint a vízilóé, csak lila és szőrös. És ha magadhoz akarod hívni őket, dúdolni kell. A keringő a kedvencük, de csak a lassút szeretik.

Dean szégyellősen megvonta a vállát, mikor észrevette Harryéket, de a nappaliba érve újra csak Lunára figyelt. Nézte a hatalmas, de elbűvölő szemeket, szinte nem is hallotta, miről cseveg a tulajdonosuk. Gépiesen hajolt a kandallóhoz.

-… és ha egyszer eljössz hozzánk…

Dean mozdulata megtört. Lunára pillantott, aztán gyorsan az éledező tűzre dobta az utolsó marék fát.

Meghívott az otthonába…

Ezután Luna elbúcsúzott Ollivandertől.

- El sem mondhatom, mennyi vigaszt jelentett nekem a társasága azon a szörnyű helyen – köszönt el az öreg. Dean elmosolyodott. Neki ezen a sokkal kevésbé iszonyú helyen is vigasz volt Luna jelenléte.

 

***



- Avis! – Luna majd kicsattant az örömtől, ahogy az új pálcáját próbálgatta. Dean törökülésben kuporgott, és bámulta őt. Az már meg sem lepte, hogy tetszik neki a látvány – a szabadulásuk óta mindig így volt -, az viszont rémségesen bosszantotta, hogy szomorúság tölti el a szívét minden elsütött varázslat láttán.

Ő még nem kapott új pálcát, s mivel Ollivander szűkén volt a varázsmagoknak, arra számított, hogy nem is fog egy darabig. Kénytelen-kelletlen beletörődött a pálca nélküli létbe, melybe csak Luna jelenléte csepegtetett időnként egy kis mágiát…

 

***



Dean a plafont bámulta. Iszonyatosan fáradt volt, de nem tudott aludni. Érezte a szobában felgyűlt feszültséget, tudta, hogy két barátja ébren hánykolódik, de nem akarta felhívni magára a figyelmet. Csak feküdt mozdulatlanul, és egyenletesen, mélyen vette a levegőt.

Alig tudta visszafogni a megkönnyebbült sóhaját, mikor Ron és Harry felálltak, és elhagyták a szobát. Már éppen ő is felkelt volna, hogy Lunához osonjon, mikor Bellatrix Lestrange és Ampók, a kobold sietett el mellette. Dean megvárta, míg az idegen testbe transzformált Hermione becsukta maga mögött az ajtót, aztán felkelt, és már kopogtatott is a kis hálószobába.

- Gyere be, Dean - szólt ki Luna. Az ablaknál állt, a kertben beszélgető négyest szemlélte. Thomas mögé lépett, és átölelte.

- Szerinted hová mennek? – kérdezte.

- A szívük után. Megmenteni a világot.

- Ők hárman mentik meg a világot? – faggatózott hitetlenkedve. Luna szomorúan megrázta a fejét.

- Remélem, hogy nem lesznek akkor, és nem félnek majd segítséget kérni tőlünk. – Ujjai között szórakozottan forgatta a megbűvölt galleont. – A tied megvan még?

- Persze. A háború végéig feltétlenül megtartom… Talán azután is – emléknek… A meghívásod… áll majd még utána is?

- Természetesen. Látnod kell a szobámat. És segíthetnél is nekem.

- Segíteni? – Luna Dean felé fordul, hatalmasra nyitotta a szemeit, mosolygott.

- Azt hiszem, téged is felfestelek a plafonra – mondta, és lassan, bizonytalanul szájon puszilta Deant.

A fiú nem tudta, mire legyen büszkébb: a „csókra” vagy arra, hogy Luna a plafonra akarja festeni őt – bármit jelentsen is ez.

 

***



- Dean! – ugrott fel Luna izgatottan. – Mennünk kell!

- Hová?

- A Roxfortba! Harcolni! Harry visszatért!

- Mehetünk, csak… Nekem nincsen még pálcám, Luna!

- Szerzünk neked egyet. Addig pedig én vigyázok rád…

Dean felnevetett, csókot nyomott Luna szájára.

- Köszönöm. Indulhatunk.

 

***



Azt gondolta, végig együtt lesznek. A kocsmából az iskoláig vezető alagútban maga elé engedte Lunát, de végig fogták egymás kezét. Amint a Szükség Szobájába léptek, kényszeredetten arrébb lépett. Összeölelkezett Seamusszel, és letelepedett mellé. Csak ott vette észre, hogy Luna nem követte őt.

- Harcolni fogunk, igaz? – kérdezte hirtelen, mikor kezdte úgy érezni, hogy Harry „fél segítséget kérni” a „világ megmentéséhez”.

Szerencsére nem kellett sokáig győzködni a triót. Hamarosan azonban a hollóhátasok kerültek a beszélgetés középpontjába, és Ginny féltékeny kifakadásának hála teljesen szem elől tévesztette Lunát.

Bár neki – Harryvel és Lunával ellentétben - nem volt pálcája, úgy gondolta, hogy a Lovegood-lány csak mellette van biztonságban.

Felszínes beszélgetésbe kezdtek a többiekkel, boldogan, mosolyogva fogadták az újakat, de Dean csak akkor könnyebbült meg, mikor Luna és Harry visszatért.

Az sem keserítette el, hogy Voldemort a kastélyba tart, és nekik harcolniuk kell.

Végighallgatta Harryt, aztán elindult.

- Gyere, Luna! – Mikor elhaladt a lány mellett, megfogták egymás kezét. Nem számított, hogy észreveszi-e valaki. A nagyterembe érve váltak csak szét. Leültek a saját házuk asztalához – hosszú idő óta először és talán utoljára.

A sorfalban , amit Harry előtt álltak, megint egymás mellé kerültek, aztán természetesen mindketten a teremben maradtak.

A harcok kezdetén még együtt voltak. Luna elkábított egy halálfalót, és a pálcáját átadta Deannek. A csata hevében újra elveszítették egymást. Thomas útját elállta Dolohov, Luna pedig tovább szaladt. Harryék feltűntek egyszer, s mikor Dean megpróbálta elterelni róluk a figyelmet, az kis híján az életébe került. Csak Parvati közbelépése mentette meg őt.

Luna eközben csatlakozott Seamushöz és Ernie-hez. Odakint kínzónak, borzalmasnak érezték a dementorok jelenlétét. Látták a semmibe tűnni a vidrát és a terriert.

- Még élünk – súgta halkan Luna, s a három előreszegezett pálcából kirobbant a róka, a nyúl, a vadkan.

- Menni fog az. Menni fog, Harry… csak gondolj valami boldogítóra…

- Boldogítóra? – Luna biccentett. Tudta, hogy mindig vannak boldogító dolgok. Dean még él. Dean még jól van… Dean majd eljön hozzánk, felfestem a plafonra… Dean feleségül vesz majd egy napon, és együtt keressük a borzalgó baldavéreket… Dean jól van…

- Még élünk – suttogta végül -, még harcolunk. Szedd össze magad.

Mi meghalunk érted, Harry, de akkor neked túl kell élned.

Luna visszatért a kastélyba. Deant akarta látni. Deant, akit olyan felelőtlenül ott hagyott Dolohovval és egy idegen varázspálcával.

Azon a folyosón talált rá. A fiú halott volt, arcán széles, mély vágás húzódott, szemei a semmibe meredtek.

Luna nem bírta visszafogni az előtörő zokogást. Dean mellé térdelt, az ölébe húzta a fejét, simogatta a vértől ragacsos hajat.

- Annyira sajnálom… - hangzott fel egy sípoló hang. Parvati a földön ült, a falnak vetette a hátát. Az ő arcát szinte teljes egészében vér borította. Hangosan zihált, levegőért kapkodott, s közben sírt. – Dolohov legyőzte… a sóbálványátkot… szólnom kellett volna Deannek… Elkéstem…

- Semmi baj, Parvati… küldök érted egy gyógyítót… - Luna felállt, maga előtt lebegtette Dean testét. A sarkon újra térdre zuhant, simogatni kezdte a fiú hideg arcát.

- Szeretlek, Dean… Azt hittem, te velem maradsz… Én próbálom becsülni ezt a világot, aminek te már nem lehetsz a részese… Próbálok hinni a harc céljában… Azt akarom hinni, hogy nem hiába haltál meg… Pedig minden halál hiábavaló, ami erőszak által történik… Szerettelek, Dean, és el akarom hinni, hogy boldogító a gondolat: mi még élünk… Harcolni fogok, Dean! Azért, hogy mártír légy, és ne lázadó és sárvérű és eltaposott féreg… Nézz a Holdra, Dean, és nézz rám! Ott találkozunk egy napon!

Lezárta az arcába meredő fénytelen szemeket, s letörölte a könnyeit.

Bosszúért indult. Nem sírhatott.

 

***



Luna egyedül ült a padon. Nem sírt. Többé senki előtt nem akart sírni. Nézte a holtakat és az élőket, nézte Deant, akinek az édesanyja még nem tudott a haláláról, így senki sem siratta, s nézte Harryt, akinek az élő voltáról mindenki tudott, s így egy percnyi nyugta sem volt. Már várta szinte Pottert, mikor az levetődött mellé.

- A helyedben egy békés, csöndes helyre kívánkoznék – mondta a lány. Ezek mind a te halottaid. Én csak egyet veszítettem el, mégis áhítozom a csönd és a béke után…

- Másra sem vágyom.

- Elterelem a figyelmüket. Használd a köpenyt! Jaj, nézzétek, ott egy borzalgó baldavér! – kiáltotta. És nevetett. Látta az emberek arcán, hogy bolondnak nézik, de némelyik azért az ablakhoz fordult, amire ő mutatott… Igen. Az emberek reménykednek és bíznak. Ezért, csak ezért érdemes meghalni…

 

***



A Hold gyakran les be a temetőbe. Végigfuttatja fényét a fehér márványköveken, a virágokon. A derékig érő piszkosszőke hajon, a hószín arcon, a kék szemek sarkán megcsillanó gyöngyházfényű könnyeken.
 

 
Felhívás!
 

Hola!

Van egy storyd, videód vagy bármi egyebed roxfortos témában amit szívesen közzétennél az oldalon? Küldd el nekem és felteszem! Címem: zcicus@citromail.hu

 

 
 
Eddigi vendégek
Indulás: 2006-12-09
 
Egypercesek, novellák
 
Versek
 
Harry Potter
 
Hermione Granger
 
Ronald Weasley
 
Draco M.
 
Szitusz
 
Draco Malfoy
 
Roza
 
Saját
 
Athina Alard
 
July
 
Nori91
 
Vicky
 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak