Néhány perc elteltével sikerült felöltöznöm. Bár még mindig kómásan, de elindultam a nagyterembe Jamesszel. Ő fejemhez vágta, hogy több órán keresztül tudok öltözni. Na persze.
Amikor leültünk, már majdnem mindenki ott volt.
Lassan megtelt a nagyterem, mire bejött, egy hosszú barna hajú, azt hiszem barna szemű lány, és az igazgató elkezdte beszédét.
- Nos, mivel már mindenki itt van, szeretném bemutatni a Roxfort egy új tanulóját, Amanda Pottert.
- Úristen! Ez a lány James testvére? – suttogta Sara, nekem szegezve a kérdést.
- A vezetékneve Potter, úgyhogy gondolom igen – válaszoltam barátnőm feltett kérdésére, és az igazgató folytatta a beszédét:
- Most őt is be fogja osztani a süveg, iskolánk valamelyik házába. Akármelyikbe is, segítsetek neki a beilleszkedésbe.
Amanda helyet foglalt a széken és a süveg, töprengően várt. Gondolom nem tudta, hova tegye a lányt. Jamest nem váratta meg, rögtön Griffendélt kiáltott.
- Legyen a Griffendél!
Hát testvérek. Mit vártam? Hogy mardekáros lesz? Lehetséges. Miért a Griffendélbe kerülnek mindig a legnagyobb bajkeverők? Ha Black és Potter nem ide kerül, akkor nem lennénk szegényebbek több száz ponttal. Viszont, akkor lehet, hogy nem is találkozunk. Örülök, hogy velem van. Na de most foglalkozzunk Amandával.
A lány idejött a Griffendél asztalához, és bátyja nyakába ugrott. James viszonozta az ölelést, majd mikor elengedte húgát rémnézett.
- Mendi, ő itt a barátnőm, vagyis a legszebb, a legintelligensebb, a legbájosabb, a legügyesebb a…
- Lily Evans – mutatkoztam be, elpirulva James bókjaitól.
- Amanda Potter. – Kezet ráztunk.
- Az Amanda jelentése szeretetreméltó. Igaz? – kérdeztem.
- Mondtam, hogy ő a legokosabb lány a suliban – felelte a barátom. Ezt amúgy igennek vettem.
- Akkor te lennél a Griffendél strébere? – kérdezi Mendi. Az lennék? Teszem fel magamban a költői kérdést.
- Nem hinném. Nem vagyok stréber, csak biztosítani akarom a jövőmet a varázsvilágban.
- Ühüm – kezdi James. – a többi tekergőt nem kell bemutatnom, de van itt két gyönyörű hölgy, akiket illene. Ő itt, Sara Stepmen Sirius barátnője, és ő itt, Helen Danjen, ki hamarosan össze fog jönni Holdsáp barátunkkal, mivel totál belé van zúgva.
- Csak szeretnéd te idióta! Minek ütöd bele mindenbe az orrodat Potter? Csak azért, mert megszerezted Lilyt attól még, ne szállj el magadtól! – ordította Helen, és sírva felrohant a szobájába.
Ő utálta, ha a magánéletében turkáltak, az engedélye nélkül, és ezt tudtunkra is szokta adni.
Viszont az számomra nyílt titok volt, hogy tetszett neki Remus. Csak a fiú nem engedte őt közel magához. A hogy senkit sem. Annyi a titok a tekergők körül, és senki sem tudja megfejteni őket. Vagy talán ez csak nekem tűnt fel? Nem tudom.
- Lily, jól vagy? – szólt hozzám James.
- Igen. Figyelj én felmentem Helenhez, most eléggé ki van bukva.
- Oké. Mond meg neki, hogy sajnálom – üvölti utánam.
Persze, miért én? Miért mindig én?
És felszaladtam a lépcsőn. Amikor felértem kis barátnőm valamivel jobb passzban volt, mielőtt feljött.
Most már nem zokogott, de akkor is szörnyen festett.
- Miért nem mondod el? – teszem fel a kérdést.
- Mégis mit? – értetlenkedik.
- Remusnak azt, hogy érzel iránta.
- Ugyan, Lily, észre se vesz! Csodálom, hogy egyáltalán észrevette azt, hogy létezem.
- Miért venne észre, ha nem mutatod meg magad?
- Tessék?
- Semmit nem csinálsz azért, hogy Lupin észrevegyen.
- Ez nem igaz! – ellenkezik.
- Dehogy nem! – vágok vissza.
- De igen!
- De nem!
- De igen!
- De nem! És ezt most fejezd be! Hagyd abba, és menj oda Remushoz. Szia!
Otthagytam. Nem értem, miért nem közelít Remushoz. Szerintem neki is tetszik Helen, de ő sem mer kezdeményezni. Teljes mértékben összeillenek.
Megyek le a lépcsőn, és amikor meglát, Remus odajön hozzám.
- Helen, hogy van? – kérdezi aggódva. – Igaz, amit James mondott?
- Pontosan mit? – tudtam, tudtam és tudtam! Tetszik neki Helen. – Remus talán jobb lenne, ha felmennél hozzá.
- Rendben – és elindult. Hát én egy zseni vagyok.
Most pedig nézzük meg, mit csinál Potter, akarom mondani James. A szokás hatalma.
- James! Hahó! – kiabálok.
- Lily, Nyugi. Halkabban. Megsüketülök – Csitítgat Tessa. (Egy griffendéles évfolyamtársam.)
- Hol van James? – teszem fel az engem érdekelt kérdést.
- Elmentek.
- Mégis hova?
- Bemutatják Amandának a mardekárosokat.
- Mi van? – és rohanni kezdek. – Már csak ez hiányzott – suttogom. Ha ez a lány tényleg olyan nagy bajkeverő, mint a bátyja, akkor jobb, ha nincsenek mardekárosok a közelében. Mi lesz itt?
Ott tartottam, hogy. Hol is? Ja, igen. Szóval.
Futottam a pince felé. Amikor odaértem, azt láttam, hogy különböző átkok hangzanak el.
- Carbunculus!
- Stupor!
- Relaxo!
- Petrificus Totalus!
- Capitulatus!
- Invito pálca!
- Levicorpus!
- Liberacorpus!
- Elég! – kiáltottam el magam, mire, mindenki abbahagyta az átokszórást. – Miért kell mindig ezt csinálnotok? Azért mert két különböző házban vagytok attól még nem, kell mindig harcolni! Mi lenne, ha valaki meghalt volna? Ha? Ez az! Semmi! Ugyanúgy folytattátok volna a harcot, mint eddig! Ti soha sem változtok! Senki, soha! James! Neked is mindig kell keresni a bajt! Elegem van! Miért nem tudsz egyszer hallgatni rám, ha azt mondom, ne küzdj meg, és ne végezd a gyengélkedőn? Miért? – na itt kezdtem el sírni, de ez nem akadályozott meg a további kiabálásban. – Ez az egész csak engem érdekel? Végeztem veled Potter! Nem tudsz vagy talán nem is akarsz felnőni! De tudod mit? Már nem érdekel! Itt a vége James Potter! Eljátszottad, az első és utolsó esélyedet! Nincs tovább!
Sírva rohantam el, és hallottam azt is, hogy James Potter rohan utánam. De nem vártam meg. Hiába szeretem, Jamest nem akarom mindig harcolni, látni. Azt ígérte, hogy soha nem hagy el, erre én mit csináltam?
Leroskadok a falhoz és újabb zokogás hullám, tör reám.
- Szeretem! Nem akarom elveszíteni! Nem akarom! – motyogom magam elé.
- Lily! – Hát utolért. – Ne haragudj. Kérlek! Van, ami sose változik, Lily! Nem tudok teljesen megváltozni. Így kell elfogadnod és szeretned, ahogy én is elfogadtalak téged és az érzelmeim irántad még mindig nagyon erősek. Szeretlek, kicsim – átkarol, és leül mellém. – És most, már ha akarnál, se tudnál megszabadulni tőlem – rámosolygok.
- Igaz. Ne haragudj, csak nagyon mérges lettem rád, mivel soha sem fogadod meg a tanácsom, és bárki meghalhatott volna – már nem sírok. Abba hagytam, és a hercegemet nézem. – Kik sérültek meg?
- Soroljam? – bólintok. – Oké. Szóval. Sirius, Pipogyusz, Robert, Tomas és Mendit is eltalálta egy átok.
- Menjünk fel a gyengélkedőre.
Tetszett neki az ötlet, így hát elindultunk meglátogatni idióta társainkat.
Vajon hány pontot vontak le?
- Mi lesz itt év végére? – Megrázom a fejem.
- Tessék? – kérdezi James.
- Semmi – felelek.
És folytattuk utunkat a gyengélkedőhöz.