Hát igen tél. Beköszöntött a tél. A kávézó zárva. Egyik vadmacs se tudja mi van Zoeyval. Vagy mégis tudja. Két ember. Renee és Dren. Renee nem találkozott a beszélgetés óta a lánnyal, de tudta mit él át. Tudta, hogyha a lány rosszul dönt mindennek vége, lehet. Tudta. De ő volt az egyetlen. Dren csakugyan szerette a lányt, de nem tudta mér egyre jobban érezte Zoey mégis oly közel van szívéhez, de oly távol tőlle. És sejtette, ha meglátogatná a lányt elveszítené. Csak egy ember volt az útjában. Csak egy. Mark.

Akárhogy törte a fejét nem tudta megfejteni mi fogta meg szerelmét egy halandóban. Nem értette miért szereti még mindig. Nem tudta. Azt hitte a csók után köztük minden rendben lesz. Azt hitte. Pedig nagyon is tévedett.

- Kicsim mi elutazunk apáddal egy kis időre! Tudjuk, hogy a munkád és a suli miatt nem jöhetsz velünk, de ne búsúlj! Csak három hétig leszünk távol. Addig is megkértem azt a szőke helyes srácot, hogy néha nézzen be hozzád, hogy ne legyen semmi bajod. Na szia kicsim mi elmentünk!

- Mi? Megkérted Elliotot, hogy bébicsőszködjön?! Ezt nem hiszem el! Tönkre teszitek az életem! Mintha nem lenne épp elég bajom két fiúval, mindjárt meghalok! Ez maga a pokol! Nyugi Zoey. Majd elküldöm Elliotot és kitalálok valami kifogást. Jaj istenem!!!

- Jaj, ne aggódj kicsim csak minden szerdán, jön és néz be! Na szia angyalom!

- Hála az égnek! De most, hogy anyuék nincsenek itthon mit, csináljak?

- Mi lenne, ha eljönnél velem sétálni?

- Dren, te mit keresel itt? Nem! Most nem!

És azzal Zoey kiakart futni a házból, de Dren megállította.

- Te most itt maradsz!

Azzal a fiú egy erős mozdulattal rálökte Zoeyt az ágyra.

- Mit akarsz Dren? Kérlek, most hagyj békén gondolkodnom, kell!

- Nem! Itt maradsz! Még egyszer nem követem el azt a hibát, hogy elengedlek!

Azzal megfogta Zoeyt és eltelepotáltak egy csodálatod helyre. De akármennyire volt csodálatos ez a hely Zoey félt. Félt Drentől. Most egyszer az életben megijedt a fiútól.

- Ugye milyen szép hely? De te még szebb vagy!

És Dren elkezdett menni a lány felé. Nem érdekelte semmi más csak az, hogy megcsókolja a lányt.

- Ne Dren nem akar…

De nem tudta befejezni, mert Dren megcsókolta. S ő megint hagyta. Megint viszonozta a csókot. Most nem tudott semmi másra gondolni csak Drenre. És nem arra, hogybott hagyja a fiút. Inkább arra, hogy semmiképpen se fejezze be ezt a csókot. Dren már kezdte átkarolni a lányt, de Zoey érezte a fiú érzéseit. Tudta mit akar tenni, vagyis nem tudta csak reflexszerűen ellökte magától.

- Miértcsináltad, ezt Zoey?

- Dren te nem értesz!

- Akkor segíts, hogy megértselek! Már megint Rómeó miatt igaz? Látom mi nem lehetünk addig együtt míg a barátocskád él. De ne feledd Cicus! Egy nap az enyém leszel! Az enyém! Nem engedlek át senkinek!

- Jaj, ne! Már megint mindent elrontottam. De vajon mit értett az előbbi alatt Dren? Vajon miértcsináltam, azt az előbb? Ne! Azt mondta Renee, hogy beleszerettem az ellenségbe. Vagyis igaz lenne? Én szerelmes lennék, vagyis vagyok Drenbe?! Ez lehetetlen! Ezt nem lehet! Ezt nem tehetem…

Zoey nem tudta befejezni mondatát, mert elaludt, nem is sejtve semmit a jövőről. A jövőről, amelyet senki sem tud!

Folytatom!