Abraxas l�bujjhegyen osont az �tkez� ajtaj�hoz. Tizenhat �ve minden megfontolts�g�t, tapasztalat�t bevetve pr�b�lt csendben maradni, pedig legsz�vesebben el�ugrott volna, �s a sz�lei k�pbe v�gta volna, hogy csup�n n�h�ny h�nap, �s nagykor� lesz, �s mag�t�l is el tudja d�nteni, hogy mi a j� neki, �s mi nem. R�ad�sul – �s ezt m�g apja is k�nytelen volt elismerni – anyj�t�l �s t�le is remek k�pess�geket �r�k�lt, �s a tan�rai egybehangz� v�lem�nye szerint okosabb �s tehets�gesebb is volt, mint a kort�rsainak t�bbs�ge.

Mindezek mellett pedig egy�ltal�n nem �rtette, hogy a sz�leinek mi oka van r�, hogy korl�tozz�k a szabad mozg�s�t. Az anyj�nak igaza volt persze – abban, hogy Abraxas szeleburdi volt, �s t�rt�nt vele n�h�ny „baleset”, illetve olyan „kalandokba” keveredett, amiket meghallva m�g az apja is lemond�an r�zta a fej�t.

De Abraxas tin�dzserfi� volt, �s igyekezett minden erej�vel kihaszn�lni a fiatals�g�t. Meg akarta mutatni �nmag�nak, hogy mennyire b�tor, mennyire talpraesett, mennyire tehets�ges. �s ugyanezt meg akarta mutatni a bar�tainak is. Meg persze a l�nyoknak… A n�knek!

Mert Abraxas nem sok mindent tartott fontosabbnak a l�nyokn�l. Csak a sz�p l�nyokat. �s a sz�p �s okos l�nyokat. �s azt, hogy ezeknek mind impon�lni tudjon.

Ez�rt mindent megtett. Belekeveredett azokba a bizonyos „kalandok”-ba, �s ha �ppen a vil�gra el�g figyelmetlen�l tette a sz�pet az adott l�nynak – l�nyoknak -, akkor megt�rt�ntek azok a bizonyos „balesetek” is. P�ld�ul nekirep�lt egy t�m�r t�glafalnak… Vagy leesett a tet�r�l… Vagy lekevert neki egy hatalmas pofont a f�riaf�z… Vagy majdnem belefulladt a t�ba… Vagy elt�vedt a Tiltott Rengetegben… Esetleg egy v�rfarkashorda kell�s k�zep�be ker�lt…

Persze ez ut�bbi nem az � hib�ja volt – nem mintha a t�bbit elismerte volna -, Adrienne �tlete volt, hogy tegyenek s�t�t a k�ria melletti erd�ben a telihold andal�t� f�ny�n�l.

Azonban b�rmi t�rt�nt is, Abraxas itt volt, �s t�k�letes eg�szs�gnek �rvendett, �gy egy�ltal�n nem �rtette, hogy mi�rt kellene �t b�rmit�l is f�lteni vagy eltiltani. Arr�l persze nem gondolkozott, hogy ha az apja nem veszi �szre az ablakb�l, hogy zuhan lefel�, akkor s�lyosan �sszez�zta volna minden l�tez� csontj�t; hogy ha az anyja nem hallja meg Adrienne ultrahangon t�rt�n� sikolt�s�t, akkor rosszabb esetben halott lenne, jobban „csak” v�rfarkas – ezeket mind elfedte most a m�lt j�t�kony hom�lya.

Abraxas k�zelebb araszolt az �tkez�h�z, �gy m�r teljes r�l�t�sa ny�lt a sz�leire. Az apja az egyik egyenes t�ml�j� sz�kben �lt, L�ngnyelv whiskyt kortyolgatott egy krist�lypoh�rb�l. Az anyja pedig m�g�tte �llt, �s �t�lelte a mellkas�t. Halkan besz�lgettek. Az asztalon m�g egy poh�r �llt, v�r�sboros, az anyja most ezt emelte a sz�j�hoz.

Abraxas tett m�g n�h�ny l�p�st el�re, �s a h�t�t a hideg m�rv�nyfalhoz sim�totta. Innen m�r hallotta is a sz�leit: halkan besz�lgettek. R�la. Megint er�t kellett vennie mag�n, hogy ne ugorjon el�. Az anyja szerint a „mitugr�szs�got” az apj�t�l �r�k�lte, � nem t�rte soha csendben a – szerinte - ellene t�rt�nt igazs�gtalans�got.

A legifjabb Malfoy most lekuporodott a f�ldre, �s folytatta a f�lel�st. Nem tudta, hogy l�nyeg�ben mit akar meghallani, de b�szke volt mag�ra, hogy a sz�lei szigor� tilt�sa ellen�re kij�tt a szob�b�l.

- Akkor is f�ltem Abraxast…

- Be kell l�tnunk, lassan val�ban nagykor�. �s t�nyleg nagyon tehets�ges.

- De nem halhatatlan! Ezt neki is tudnia kell.

- Tudja.

- Akkor csak nem �rdekli!

- Hermione! Abraxas forr�fej�, de csak tizenhat �ves. �s eddig minden kalandb�l kim�szott valahogy.

- F�leg, ha kiseg�tett�k �t bel�l�k. �s azok gyerekcs�nyek voltak. Semmis�gek. De ez… ez most m�s �gy. Ez most m�s!

- �n ne tudn�m? De nem j� �tlet bez�rni �t. Szabad szellem.

- Kit�l �r�k�lte? – vigyorodott el az anyja.

- Lehet, hogy nem t�led – b�lintott az apja szint�n sz�les vigyorral az arc�n. – Mindenesetre �gy gondolom, nem szabad itt tartanunk, mert el�bb-ut�bb meg�r�lne.

- Igen, ezt ismerem – b�logatott az anyja. – „Draco, Voldemort konkr�tan r�d vad�szik, k�rlek, maradj a f�hadisz�ll�son!” Sz� szerint �gy k�rt�k. Erre te?

- Elmentem, �s meg�ltem egy hadseregnyi hal�lfal�t Voldemort k�zvetlen k�zel�ben. De nem esett semmi bajom!

- �h! Pont ez zavar Abraxas viselked�s�ben is! Mi�rt nem lett semmi bajod, Draco? Mert olyan �gyes volt�l? Nem! El�rulom, az�rt �lted t�l, mert ut�nad ment�nk, �s kihoztunk onnan.

- J�l van, bel�tom, igazad van.

- Teh�t nem engedj�k el Abraxast. Vagy van jobb �tleted?

- Mi lenne, ha k�vetn�nk? H�rman csak el tudn�nk b�nni azokkal a vesz�lyekkel, amik r� leselkedhetnek…

- Te tudod a legjobban, hogy nem bocs�tan� meg, hogy „nem b�ztunk” benne.

- Akkor teh�t?

- Nem mehet sehov�. Mi vagyunk a sz�lei, �s m�g a mi szavunk a d�nt�, nem az �v�. Vigy�zzunk r�, am�g megtehetj�k, nemde?

- Persze… Elmondod neki?

- Jobb lenne, ha te mondan�d. M�giscsak te vagy az apja.

- Megyek – Draco cs�kot nyomott Hermione sz�j�ra, �s fel�llt. Abraxas felugrott.

- Nem kell elmondani semmit! – ki�ltotta dacosan. – Mindent hallottam! Mindent!

- Akkor menj a szob�dba, k�rlek – mondta az anyja halkan.

- Megyek is! De nem j�v�k ki t�bbet!

- Abraxas, ha elv�rod, hogy feln�ttk�nt kezelj�nk, �gy is kell viselkedned!

- Nem kezeltek �gy �gysem!

- Abraxas, ez most egy komoly �gy… A hal�lfal�k…

- Elb�nok az �sszes hal�lfal�val! Majd bebizony�tom nektek! Majd megmutatom, hogy nem vagyok kisfi�! – Abraxas feltrappolt a l�pcs�n, �s bev�gta maga m�g�tt a szob�ja ajtaj�t.

 

- Denise… �gy �r�l�k, hogy elj�tt�l…

- Persze. Azt mondtad, valami nagyon sz�p helyre viszel! – mosolygott a l�ny. – Valami romantikus, ugye? Abraxaaaas, mondd, hogy valami b�d�t� helyre viszel! Valahov�, ahol… elm�ly�lhet�nk egym�s… lelk�ben! – nyafogta, �s Malfoyra kacsintott.

- Persze, hogy olyan helyre viszlek. Gyere! – Abraxas mag�hoz �lelte a l�nyt, �s dehoppan�lt. Tudta, hogy a sz�lei m�rgesek lenn�nek emiatt, hiszen „vizsga n�lk�l hoppan�lni tilos �s vesz�lyes! Nem v�letlen, hogy vizsg�t kell tenni!”
De � tudta, hogy tud hoppan�lni. Neki ehhez nem kellett vizsga. K�l�nben sem t�rt�nt m�g semmi sem vele hoppan�l�s k�zben… Nem �rtette a sz�lei aggodalm�t.

- Oh, Ab, ez annyira sz���p! – mondta Denise, �s megcs�kolta �t. Abraxas t�k�letesen el�gedett volt. Ha ilyen hamar t�k�letes randev�t hoz �ssze Denise-szel, akkor m�g azel�tt haza is �r, hogy a sz�lei felfedezn�k a hi�ny�t.

- Oh, Ab… ez annyira �des! – g�gy�gte valaki a l�ny hangsz�n�t ut�nozva. – Nem akarsz bemutatni a kis bar�tn�dnek, Malfoy…?

 

Abraxas s�rt. �gy, ahogyan kisfi�k�nt tette utolj�ra. �gy �rezte, mindene f�j. �gy �rezte, megal�zt�k �t testileg, lelkileg egyar�nt.

�gy �rezte, sosem fogja elfelejteni Denise arc�t, ahogy seg�ts�g�rt kiab�l, �s ahogy arc�n a f�lelem torz fintor�val a f�ldre hanyatlik, s hatalmasra t�rt, f�nytelen szemeivel �t n�zi… �t n�zi �r�kk�.

�gy �rezte, sosem t�nik el a fej�b�l a hal�lfal�k visszatasz�t� r�h�g�s�nek visszhangja, s sz�j�ban �r�kk� a saj�t v�r�nek �z�t �rzi majd.

�gy �rezte, csak a hal�l seg�thetne rajta m�r. Az �zhetn� el a f�jdalmat, s t�ntethetn� el a lid�rceit.

Ugyanakkor f�lt is. Nem att�l, hogy a hal�lfal�k visszaj�nnek, tudta, �gy gondolj�k, hogy amit vele tettek, m�r „el�g lecke” az apj�nak, ez�rt visszavonultak.

Att�l f�lt, hogy ha enged a k�s�rt�snek, az �rj�t� v�gynak, �s meghal, akkor sosem l�tja t�bb� a sz�leit, sosem k�rhet bocs�natot, sosem mondhatja el nekik, hogy sajn�lja, hogy ostoba volt, hogy az � hib�ja, hogy f�l, hogy s�rni akar, hogy �jra az a kisfi� lenne, aki elb�jhat az anyja karjai k�zt a sz�rnyek el�l…

Ebben a v�v�d�sban vette �szre a mozg�st. Pr�b�lt f�kusz�lni. Lassan kivette a f�l� hajol� aggodalmas fintor�t is. Harry Potter t�rdelt mellette. Harry b�csi…

- Harry b�csi… - suttogta Abraxas. El akarta mondani neki, hogy hib�zott, hogy a sz�leinek tudniuk kellene… De Harry nem figyelt r�. A v�lla f�l�tt h�trakiab�lt valakinek.

- �rtes�ts�tek Draco Malfoyt! A fia van itt… megt�madt�k a hal�lfal�k. Mondj�tok meg neki, hogy hozza Hermion�t is, �s siessen, ha m�g… Mondj�tok meg neki, hogy siessen!

 

- Abraxas! Abraxas, mit tett�l! – fakadt ki Draco. K�nnycseppek g�rd�ltek az arc�ra.

- Apa… apa, �n nem akartam… Apa, �n… Annyira sajn�lom…

- Ssss! Semmi baj. Csak pihenj…

- Apa… nem akartam �sszet�z�sbe… nem akartam bajba… nem akartam �rtani… apa, Denise… Apa… mi csak a tengerhez ment�nk…

A sz�rke szemekb�l egy �jabb k�nnycsepp indult �tnak a poros, v�res arcra. Azt�n kihunyt benn�k a f�ny.