Ennyi volt az üzenet. Csak ennyi. Légy ott!

Ginny lehunyta a szemét. Az egész csupán két szó volt, és annyira értelmetlennek tűnt, de ő pontosan tudta, érezte, hogy mit várnak tőle.

Ott leszek, firkantotta a lap hátuljára, és lesietett a bagolyházból. Amycus már várta őt.

- Hová-hová, Weasley?

Ginny igyekezett ártatlan képet vágni.

- Csak levelet kaptam, és válaszolni akartam rá. De – ó, mily balszerencse! – a baglyom megint elkóborolt.

- Minden levelet ellenőriztetni kell! Ide vele! – Ginny átnyújtotta a pergament, Amycus pedig rögtön a szeméhez emelte azt.

- Házon belüli üzenet – csicsergett a lány. – Luna Lovegood írta nekem. Minden második délután együtt gyakorlunk a sötét varázslatok órára…

- A sötét varázslatokra? – nézett rá Carrow gyanakvón, és visszalökte a kezébe a levelet.

- Persze. Olyan nehezen megy a kínzás nekünk. De már gyakoroljuk. Csúnya dolog lenne, ha pont sötét varázslatokból buknánk meg… Persze muglikon a Cruciatus is könnyebb lenne. Mindig arra gondolok, hogy az aranyvérűeket bántani bűn… Persze, akik olyan ostobák, mint amilyen én is voltam, és vétenek a szabályok ellen, azok…

- Hallgass! – intette le Amycus. – Menj vissza a hálókörletedbe!

- Találkozhatok Lunával?

- Menj! De többet nem akarlak tiltott levelezésen kapni!

- Nem fordul többet elő! – mosolygott Ginny, és vidáman végigugrándozott a folyosón. Bármikor máskor visszaszólt volna Carrow-nak, elmondta volna neki, hogy szadista barom, hogy a Roxfortban mindig megmarad a lázadás szelleme, és hozzátette volna, hogy Harry Potter kisujja is többet ér Voldemortnál… De most nem kerülhetett büntetésbe.

Nem a kínzásoktól vagy a bezártságtól félt. Sőt, még szerette is. Mikor a pincébe zárták, nem kellett hazudnia Harryről, a családjáról, a Carrow-ékról alkotott véleményéről. Ráadásul, míg őt kínozták az órákon, neki senkire sem kellett pálcát emelnie a barátai közül.

De ma nem engedhette meg magának ezt a kényelmet. Most oda kellett mennie. Összegyűrte, és a szemetesbe dobta a levelet.

Sietősre fogta a lépteit. Kiosont a tölgykapun, és letelepedett a tó partjára.

- Harry? – súgta körülnézve. A fodrozódó víztükrön lassan elfoszlott a képe, és Harryé tűnt fel helyette.

- Ginny! Reméltem, hogy itt leszel – mondta. Ginny döbbenten nézett rá, aztán halványan elmosolyodott.

- Én is reméltem, hogy nem találtál magadnak egy vélát.

- Mondtam, hogy nem lesz időm ismerkedni – nevetett Harry. – Különben sem felejtettem el az utolsó ajándékodat.

- Örülök neki… Jól vagy, Harry?

- Persze… minden rendben… Ron itt hagyott minket… Azt hiszem, biztonságban van… És egyre hűvösebbek az esték a sátorban…

- Persze, néhány nap múlva karácsony. Merre vagytok, Harry? Hogy áll a feladatotok?

- Bocsáss meg, Ginny, de nem szeretnélek bajba sodorni téged az információkkal. – A lány újra elmosolyodott.

- Ezek szerint karácsonyra sem tudok ajándékot küldeni.

Harry nevetett.

- Ígérem, hogy mindent bepótolunk, ha majd… Vigyázz magadra, Ginny…

- Vigyázok.

- Hallottam Griffendél kardjáról. – Ginny elpirult. – Légy óvatosabb! Miattad és érted is harcolok, Ginny. Ne vedd el tőlem a reményt.

- Sosem tennék ilyesmit. Várok rád, Harry. Tudom, hogy le fogod győzni Voldemortot.

- Kösz, Ginny.

- Harry… feleségül veszel utána?

- Beszabadult a Roxfortba egy férfi véla?

- Van olyan egyáltalán? – Mindketten nevettek. Aztán Harry szólalt meg.

- Mennem kell, Ginny. Magára hagytam Hermionét…

- Jössz még valamikor?

- Ha találok valahol folyót, vagy patakot. A szokásos módon üzenek majd.

- Rendben. Visszamegyek a kastélyba, mielőtt utánam jönnek. Sötétedik, már nem szabadna itt lennem.

- Menj! Nem akarom, hogy bajba kerülj miattam.

- Boldog karácsonyt, Harry.

- Neked is, Ginny! – A lány előrehajolt, kinyújtotta a kezét, hogy végigsimítson Harry arcán. Az ujjai azonban a vízbe értek, és Harry arcképe elfoszlott a szeme elől. Újra csak a maga tükörképét látta. Most egyedül volt, elmorzsolhatott néhány könnycseppet.

- Szeretlek, Harry – súgta. Felállt, és a klubhelyiségbe indult. Beszélnie kellett Neville-lel. Nem hagyhatták itt karácsonyi ajándék nélkül Carrow-ékat…