Dean Thomas bekopogtatott az ajt�n. Fesz�lyezte �t a k�nz�, f�lelemmel �s gy�sszal teli csend, ami k�r�lvette, �titatta az eg�sz h�zat.

Legsz�vesebben visszament volna a Malfoy k�ri�ba, b�rmilyen sz�rny�s�g is v�rt volna r� ott, mert akkor megt�rte volna valami ezt a fenyeget� csendet, ezt a borzad�lyos mozdulatlans�got, ezt az esem�nytelen v�rakoz�st…

Emberi hangokat akart hallani. B�rmif�le emberi hangot. Sz�ks�ge volt valakire, akinek ny�ltan ki�ntheti – ha nem is a sz�v�t, de legal�bb – a gondolatait.

Er�lyesebben ism�telte meg a kopogtat�st.

- Szabad – hangzott fel odabentr�l Luna hangja. �ppen olyan �lmatag �s �br�ndos volt, mint mindig, �s ez egy kis rem�nyt adott Deannek.

- Bej�hetek?

- �r�l�k, hogy itt vagy – biccentett Luna. – Gyere, de gyorsan csukd be az ajt�t, mert nem akarom, hogy bej�jj�n egy kelpi. Gy�ny�r�nek adja ki mag�t, �s mire �szbe kapn�l, a m�lybe r�nt…

Dean, aki term�szetesen tanult s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t �s legend�s l�nyek gondoz�s�t is, m�g csak nem is sejtette, hogyan j�nne be a h�zba egy kelpi, de az�rt biccentett, �s bez�rta maga m�g�tt az ajt�t.

- J�l vagy? – k�rdezte v�gigfuttatva tekintet�t Lun�n. Er�s sajn�latot �rzett l�tva a gubancos, piszkossz�ke hajtengert, a v�rt�l �s mocsokt�l �ppen csak megtiszt�tott arcot.

- �n j�l vagyok. Teljesen j�l – suttogta Luna, �s visszafordult az ablak fel�. – Hallottam, hogy meg�lt�k azokat, akikkel bujk�lt�l.

- Igen. – Dean nagyot nyelt. Hallotta a l�ny hangj�ban a sajn�lkoz�st, de nem tudta megk�sz�nni neki a r�szv�tet. Ahhoz m�g t�l k�zeli volt a gy�sz, hogy egy „k�sz�n�m”-mel letudhassa azt.

M�g �l�nken l�tta Dirk v�rmocskos arc�t, Ted semmibe mered� szemeit, Gornuk rongyb�buk�nt �sszeoml� test�t.

- A v�sz �sszekov�csolja az embereket – mondta Luna halkan. – Harry s�rt �s a man�nak, aki megmentett minket… L�tod? – kimutatott az ablakon.

- Igen. K�zzel akarja meg�sni, azt mondta…

- De azt nem mondta, hogy egyed�l…

- Igaz. Seg�tsek neki?

- Te d�nt�d el, hogy akarsz-e seg�teni. L�ttam odakint m�g k�t �s�t… - A l�ny az egyre m�ly�l� s�rban �ll� Harryt figyelte. Csak akkor vette �szre, hogy mag�ra maradt, mikor Ron �s Dean – kez�kben �s�val – megjelentek odakint.

 

- Sz�pen besz�lt�l – mondta halkan. Luna t�le szokatlan indulatoss�ggal legyintett.

- Term�szetesen nem lehet sz�pen besz�lni egy temet�sen. Csak �szint�n. �s az avatatlan f�lnek az is sz�pnek t�nhet.

- Akkor �szinte volt�l. Az a man� h�l�s lenne, ha hallan�…

- Azt a man�t Dobbynak h�vt�k, halotta, amit mondtam, �s azt hiszem, akkor lett volna h�l�s, ha nem hagyjuk meghalni, ahogyan � sem hagyott minket – ki�ltotta.

- Luna, ez csak egy… - kezdte Dean, de nem tudta, hogy mit mondjon. Luna azonban a szav�ba v�gott.

- Csak egy h�ziman�?! Egy h�ziman�, aki b�rhol p�tolhat�! Persze! Csak egy h�ziman�, aki nem sz�m�t! �s Gornuk, az a kobold is csak egy a sokb�l, �s nem sz�m�t, hogy meg�lt�k. �s az a k�t ember is csak k�t ember volt, akikkel egy�tt bujk�lt�l! �s mi is csak k�t ember vagyunk, akik ugyan�gy…

Luna felzokogott. Dean b�tor�t�an megveregette a v�ll�t.

Sejtelme sem volt, hogyan nyugtassa meg Lovegoodot. A l�ny azonban nem is v�rt t�le semmit. �t�lelte �t, a v�ll�ba f�rta a fej�t, �s s�rt.

 

- Ne haragudj, Dean – mondta halkan. Megt�r�lte az arc�t.

- Mi�rt? – k�rdezte d�bbenten a fi�.

- A bolyhos manchorokat vonzza a sz�zl�nyok k�nnye – magyar�zkodott Luna. – Nem akartalak vesz�lybe sodorni…

- Luna, Dean! Elk�sz�lt � te�! – ki�ltotta Fleur.

- Lej�ssz? – mosolyodott el halv�nyan a fi�. A l�ny biccentett. Elindultak.

 

Az id� meg�ll�thatatlanul haladt el�re a medr�ben. Dean �lvezte a Kagyl�lakban t�lt�tt napokat. J� volt neki ott. Senki sem k�nozta, b�ntotta �t �s a bar�tait, �gyban alhatott �s Luna sem volt �ppen rossz t�rsas�g, amikor nem besz�lt s�letlens�geket… Meg azt�n… Deannek nem is volt hov� mennie. Az apj�t keresni �rtelmetlen lett volna, � menthetetlen�l elveszett a vil�gban. Ugyan�gy lehetett mugli, mint var�zsl�, v�rszomjas hal�lfal�, mint j�mbor tejesember.

Az anyja mugli volt, �s Dean – ak�rhogy szerette �t -, j�l tudta, hogy a n� sehogyan sem tudn� megv�deni mag�t a felfegyverzett var�zsl�k ellen.

A Roxfortba sem mehetett vissza. �gy gondolta, �lvezi a Weasleyk vend�gszeretet�t, am�g lehet, azt�n elbujdokol, ahogy kor�bban tette. Am�g pedig a Kagyl�lakban �l, igyekszik mindenben a h�ziak seg�ts�g�re lenni.

A jelek szerint Luna is ilyen logik�t k�vetett, �gy sokszor v�gezt�k egy�tt a h�z k�r�li munk�kat.

Azon a viharos est�n is �k maguk aj�nlott�k fel, hogy kimennek f��rt.

Luna olyan var�zsl�nyekr�l mes�lt neki, melyek l�tez�s�t a var�zsl�t�rsadalom nagy r�sze nem fogadta el. Dean sem volt biztos benne, hogy l�tezik morzs�s szarv� szapirty�, de ett�l m�g l�tezhetett. V�g�lis a tizenegyedik sz�let�snapj�ig a var�zsl�k l�tez�s�r�l is hajland� volt felt�telezni, hogy csak mese.

- Luna – mosolygott a l�nyra, mikor elindultak a h�z fel�, karjaikban az �sszegy�jt�tt uszad�k f�val.

- Dean? – Luna is mosolygott, haj�b�l es� folyt m�r �gy is vizes arc�ra �s ruh�ira.

- Mondd csak, hogy n�z ki egy ilyen �llat? – Luna nevetett, �s Dean boldog volt, hogy egyetlen k�rd�s�vel �r�met tudott okozni a gy�ny�r� k�l�ncnek.

- Apr� orra van �s eg�szen kicsi f�le – felelte Luna bel�pve a h�zba. – Apa azt mondja, kicsit olyan, mint a v�zil��, csak lila �s sz�r�s. �s ha magadhoz akarod h�vni �ket, d�dolni kell. A kering� a kedvenc�k, de csak a lass�t szeretik.

Dean sz�gyell�sen megvonta a v�ll�t, mikor �szrevette Harry�ket, de a nappaliba �rve �jra csak Lun�ra figyelt. N�zte a hatalmas, de elb�v�l� szemeket, szinte nem is hallotta, mir�l cseveg a tulajdonosuk. G�piesen hajolt a kandall�hoz.

-… �s ha egyszer elj�ssz hozz�nk…

Dean mozdulata megt�rt. Lun�ra pillantott, azt�n gyorsan az �ledez� t�zre dobta az utols� mar�k f�t.

Megh�vott az otthon�ba…

Ezut�n Luna elb�cs�zott Ollivandert�l.

- El sem mondhatom, mennyi vigaszt jelentett nekem a t�rsas�ga azon a sz�rny� helyen – k�sz�nt el az �reg. Dean elmosolyodott. Neki ezen a sokkal kev�sb� iszony� helyen is vigasz volt Luna jelenl�te.

 

- Avis! – Luna majd kicsattant az �r�mt�l, ahogy az �j p�lc�j�t pr�b�lgatta. Dean t�r�k�l�sben kuporgott, �s b�multa �t. Az m�r meg sem lepte, hogy tetszik neki a l�tv�ny – a szabadul�suk �ta mindig �gy volt -, az viszont r�ms�gesen bosszantotta, hogy szomor�s�g t�lti el a sz�v�t minden els�t�tt var�zslat l�tt�n.

� m�g nem kapott �j p�lc�t, s mivel Ollivander sz�k�n volt a var�zsmagoknak, arra sz�m�tott, hogy nem is fog egy darabig. K�nytelen-kelletlen belet�r�d�tt a p�lca n�lk�li l�tbe, melybe csak Luna jelenl�te csepegtetett id�nk�nt egy kis m�gi�t…

 

Dean a plafont b�multa. Iszonyatosan f�radt volt, de nem tudott aludni. �rezte a szob�ban felgy�lt fesz�lts�get, tudta, hogy k�t bar�tja �bren h�nykol�dik, de nem akarta felh�vni mag�ra a figyelmet. Csak fek�dt mozdulatlanul, �s egyenletesen, m�lyen vette a leveg�t.

Alig tudta visszafogni a megk�nnyebb�lt s�haj�t, mikor Ron �s Harry fel�lltak, �s elhagyt�k a szob�t. M�r �ppen � is felkelt volna, hogy Lun�hoz osonjon, mikor Bellatrix Lestrange �s Amp�k, a kobold sietett el mellette. Dean megv�rta, m�g az idegen testbe transzform�lt Hermione becsukta maga m�g�tt az ajt�t, azt�n felkelt, �s m�r kopogtatott is a kis h�l�szob�ba.

- Gyere be, Dean - sz�lt ki Luna. Az ablakn�l �llt, a kertben besz�lget� n�gyest szeml�lte. Thomas m�g� l�pett, �s �t�lelte.

- Szerinted hov� mennek? – k�rdezte.

- A sz�v�k ut�n. Megmenteni a vil�got.

- �k h�rman mentik meg a vil�got? – faggat�zott hitetlenkedve. Luna szomor�an megr�zta a fej�t.

- Rem�lem, hogy nem lesznek akkor, �s nem f�lnek majd seg�ts�get k�rni t�l�nk. – Ujjai k�z�tt sz�rakozottan forgatta a megb�v�lt galleont. – A tied megvan m�g?

- Persze. A h�bor� v�g�ig felt�tlen�l megtartom… Tal�n azut�n is – eml�knek… A megh�v�sod… �ll majd m�g ut�na is?

- Term�szetesen. L�tnod kell a szob�mat. �s seg�thetn�l is nekem.

- Seg�teni? – Luna Dean fel� fordul, hatalmasra nyitotta a szemeit, mosolygott.

- Azt hiszem, t�ged is felfestelek a plafonra – mondta, �s lassan, bizonytalanul sz�jon puszilta Deant.

A fi� nem tudta, mire legyen b�szk�bb: a „cs�kra” vagy arra, hogy Luna a plafonra akarja festeni �t – b�rmit jelentsen is ez.

 

- Dean! – ugrott fel Luna izgatottan. – Menn�nk kell!

- Hov�?

- A Roxfortba! Harcolni! Harry visszat�rt!

- Mehet�nk, csak… Nekem nincsen m�g p�lc�m, Luna!

- Szerz�nk neked egyet. Addig pedig �n vigy�zok r�d…

Dean felnevetett, cs�kot nyomott Luna sz�j�ra.

- K�sz�n�m. Indulhatunk.

 

Azt gondolta, v�gig egy�tt lesznek. A kocsm�b�l az iskol�ig vezet� alag�tban maga el� engedte Lun�t, de v�gig fogt�k egym�s kez�t. Amint a Sz�ks�g Szob�j�ba l�ptek, k�nyszeredetten arr�bb l�pett. �ssze�lelkezett Seamusszel, �s letelepedett mell�. Csak ott vette �szre, hogy Luna nem k�vette �t.

- Harcolni fogunk, igaz? – k�rdezte hirtelen, mikor kezdte �gy �rezni, hogy Harry „f�l seg�ts�get k�rni” a „vil�g megment�s�hez”.

Szerencs�re nem kellett sok�ig gy�zk�dni a tri�t. Hamarosan azonban a holl�h�tasok ker�ltek a besz�lget�s k�z�ppontj�ba, �s Ginny f�lt�keny kifakad�s�nak h�la teljesen szem el�l t�vesztette Lun�t.

B�r neki – Harryvel �s Lun�val ellent�tben - nem volt p�lc�ja, �gy gondolta, hogy a Lovegood-l�ny csak mellette van biztons�gban.

Felsz�nes besz�lget�sbe kezdtek a t�bbiekkel, boldogan, mosolyogva fogadt�k az �jakat, de Dean csak akkor k�nnyebb�lt meg, mikor Luna �s Harry visszat�rt.

Az sem keser�tette el, hogy Voldemort a kast�lyba tart, �s nekik harcolniuk kell.

V�gighallgatta Harryt, azt�n elindult.

- Gyere, Luna! – Mikor elhaladt a l�ny mellett, megfogt�k egym�s kez�t. Nem sz�m�tott, hogy �szreveszi-e valaki. A nagyterembe �rve v�ltak csak sz�t. Le�ltek a saj�t h�zuk asztal�hoz – hossz� id� �ta el�sz�r �s tal�n utolj�ra.

A sorfalban , amit Harry el�tt �lltak, megint egym�s mell� ker�ltek, azt�n term�szetesen mindketten a teremben maradtak.

A harcok kezdet�n m�g egy�tt voltak. Luna elk�b�tott egy hal�lfal�t, �s a p�lc�j�t �tadta Deannek. A csata hev�ben �jra elvesz�tett�k egym�st. Thomas �tj�t el�llta Dolohov, Luna pedig tov�bb szaladt. Harry�k felt�ntek egyszer, s mikor Dean megpr�b�lta elterelni r�luk a figyelmet, az kis h�j�n az �let�be ker�lt. Csak Parvati k�zbel�p�se mentette meg �t.

Luna ek�zben csatlakozott Seamush�z �s Ernie-hez. Odakint k�nz�nak, borzalmasnak �rezt�k a dementorok jelenl�t�t. L�tt�k a semmibe t�nni a vidr�t �s a terriert.

- M�g �l�nk – s�gta halkan Luna, s a h�rom el�reszegezett p�lc�b�l kirobbant a r�ka, a ny�l, a vadkan.

- Menni fog az. Menni fog, Harry… csak gondolj valami boldog�t�ra…

- Boldog�t�ra? – Luna biccentett. Tudta, hogy mindig vannak boldog�t� dolgok. Dean m�g �l. Dean m�g j�l van… Dean majd elj�n hozz�nk, felfestem a plafonra… Dean feles�g�l vesz majd egy napon, �s egy�tt keress�k a borzalg� baldav�reket… Dean j�l van…

- M�g �l�nk – suttogta v�g�l -, m�g harcolunk. Szedd �ssze magad.

Mi meghalunk �rted, Harry, de akkor neked t�l kell �lned.

Luna visszat�rt a kast�lyba. Deant akarta l�tni. Deant, akit olyan felel�tlen�l ott hagyott Dolohovval �s egy idegen var�zsp�lc�val.

Azon a folyos�n tal�lt r�. A fi� halott volt, arc�n sz�les, m�ly v�g�s h�z�dott, szemei a semmibe meredtek.

Luna nem b�rta visszafogni az el�t�r� zokog�st. Dean mell� t�rdelt, az �l�be h�zta a fej�t, simogatta a v�rt�l ragacsos hajat.

- Annyira sajn�lom… - hangzott fel egy s�pol� hang. Parvati a f�ld�n �lt, a falnak vetette a h�t�t. Az � arc�t szinte teljes eg�sz�ben v�r bor�totta. Hangosan zih�lt, leveg��rt kapkodott, s k�zben s�rt. – Dolohov legy�zte… a s�b�lv�ny�tkot… sz�lnom kellett volna Deannek… Elk�stem…

- Semmi baj, Parvati… k�ld�k �rted egy gy�gy�t�t… - Luna fel�llt, maga el�tt lebegtette Dean test�t. A sarkon �jra t�rdre zuhant, simogatni kezdte a fi� hideg arc�t.

- Szeretlek, Dean… Azt hittem, te velem maradsz… �n pr�b�lom becs�lni ezt a vil�got, aminek te m�r nem lehetsz a r�szese… Pr�b�lok hinni a harc c�lj�ban… Azt akarom hinni, hogy nem hi�ba halt�l meg… Pedig minden hal�l hi�baval�, ami er�szak �ltal t�rt�nik… Szerettelek, Dean, �s el akarom hinni, hogy boldog�t� a gondolat: mi m�g �l�nk… Harcolni fogok, Dean! Az�rt, hogy m�rt�r l�gy, �s ne l�zad� �s s�rv�r� �s eltaposott f�reg… N�zz a Holdra, Dean, �s n�zz r�m! Ott tal�lkozunk egy napon!

Lez�rta az arc�ba mered� f�nytelen szemeket, s let�r�lte a k�nnyeit.

Bossz��rt indult. Nem s�rhatott.

 

Luna egyed�l �lt a padon. Nem s�rt. T�bb� senki el�tt nem akart s�rni. N�zte a holtakat �s az �l�ket, n�zte Deant, akinek az �desanyja m�g nem tudott a hal�l�r�l, �gy senki sem siratta, s n�zte Harryt, akinek az �l� volt�r�l mindenki tudott, s �gy egy percnyi nyugta sem volt. M�r v�rta szinte Pottert, mikor az levet�d�tt mell�.

- A helyedben egy b�k�s, cs�ndes helyre k�v�nkozn�k – mondta a l�ny. Ezek mind a te halottaid. �n csak egyet vesz�tettem el, m�gis �h�tozom a cs�nd �s a b�ke ut�n…

- M�sra sem v�gyom.

- Elterelem a figyelm�ket. Haszn�ld a k�penyt! Jaj, n�zz�tek, ott egy borzalg� baldav�r! – ki�ltotta. �s nevetett. L�tta az emberek arc�n, hogy bolondnak n�zik, de n�melyik az�rt az ablakhoz fordult, amire � mutatott… Igen. Az emberek rem�nykednek �s b�znak. Ez�rt, csak ez�rt �rdemes meghalni…

 

A Hold gyakran les be a temet�be. V�gigfuttatja f�ny�t a feh�r m�rv�nyk�veken, a vir�gokon. A der�kig �r� piszkossz�ke hajon, a h�sz�n arcon, a k�k szemek sark�n megcsillan� gy�ngyh�zf�ny� k�nnyeken.