1.

N�zlek t�ged. Hosszasan, vizslat�n. B�mulom azokat a m�ly, fekete szemeket, de te les�t�d a tekinteted.

M�g mindig �gy szeretlek, Perselus, mint azel�tt…

De te m�r m�s vagy. Most m�r nem sz�m�t, hogy �n megbocs�tottam neked. �j bar�taid vannak, akik el�tt sz�gyelln�d… sz�gyellned kellene, hogy egy s�rv�r� l�nyt szeretsz…

H�tat ford�tasz nekem, an�lk�l, hogy a szemembe n�zn�l vagy mondan�l valamit. V�gig a h�tadat b�mulom, m�g el nem t�nsz a folyos� v�g�n, a sarkon.

 

Hosszasan b�mulsz r�m. �gy n�zel, mintha megpr�b�ln�l a lelkembe l�tni. Les�t�m a szemem.

Sz�gyellem el�tted, hogy azokkal bar�tkozom, akikkel. Azokkal, akik csak egy s�rv�r�nek tartanak t�ged, azokkal, akikt�l jobban f�ltelek ann�l, minthogy bocs�natot k�rjek t�led… Menj a k�zelemb�l, Lily, mert mellettem t�bb� nem vagy biztons�gban.

An�lk�l, hogy �sszekapcsol�dhatna a tekintet�nk, ahogy r�gen annyiszor, sarkon fordulok, �s elsietek.


2.

- Szereted James Pottert? – k�rdezed, �s �n csak les�t�m a szemem. Szeretem �t. Majdnem �gy, ahogy t�ged, akkor, mikor m�g hagytad, hogy szeresselek. Szeretem Jamest, de nem felejtettem el azt, amit ir�ntad �reztem, mert ma is �rzem.

- S te hal�lfal� lett�l? – k�rdezek vissza.

- Nem… m�g nem. De v�laszolj te is! Szereted �t?

- �n csak… James Potter… nagyon kedves…

- Kedves?! Egy felfuvalkodott h�lyag! Mindenkin �tg�zol, aki csak szembej�n vele! N�h�ny h�napja m�g te is �gy gondoltad!

- N�h�ny h�napja �gy is gondoltam, hogy sosem fogok megbocs�tani neked, ami�rt s�rv�r�nek nevezt�l. �s most m�gis… itt vagyok veled.

- Igen… T�nyleg randev�zol Potterrel? – suttogod lehajtott fejjel. Biccentek. Tal�lkozgattam n�h�nyszor Jamesszel. De ez csak…

- Sajn�lom, Perselus…

- Sose sajn�ld! Ha �t szereted, legyetek csak boldogok – mondod h�v�sen, �m mosolyogva. �n pedig hinni akarok neked. Elhinni, hogy m�r nem szeretsz, hogy m�r nem b�nod, ha �ppen Potterrel randizom. Szorosan �t�lellek, hogy egy pillanatig �gy �rezhessem, minden rendben van, gondtalan szerelmesek vagyunk, olyanok, mint r�gen. Se Voldemort, se a Tekerg�k, se a te bar�taid nem �llnak kett�nk k�z�, �s boldogak lesz�nk egy�tt.

De te egy er�ltetett, vontatott mozdulattal kibontakozol az �lel�semb�l.

- Nem akarom, hogy a bar�tod megl�ssa, hogy �lelkez�nk. El�g baja van velem �gy is. J� �jszak�t, Lily.

 

- Szereted James Pottert? – k�rdezem, de nem is igaz�n figyelek a v�laszodra. Tudom, hogy szereted �t, Rosier felvil�gos�tott r�la, hogy tal�lkozgattok ti ketten. Sok�ig nem felelsz, csak n�zel engem, azt�n a f�ldet, majd �jra engem.

- Nem… m�g nem – ny�g�m ki r�d�bbenve, hogy v�laszolnom kellene, azt�n �jra felteszem azt a k�rd�st. Heves vita alakul ki k�z�tt�nk, de megint nem tudok figyelni. Csak n�zlek, �s azon gondolkozom, mennyire szeretlek, mennyire fontos vagy nekem – m�g mindig.

Veszeksz�nk, de nem ez f�j a legjobban, hanem az, hogy minden szavaddal azt bizony�tod, hogy Pottert szereted.

- Sajn�lom, Perselus… - mondod, de nem tudom elhinni, hogy komolyan �gy gondolod.

- Sose sajn�ld! Ha �t szereted, legyetek csak boldogok – felelem. Pr�b�lok �gy tenni, mintha k�z�mb�s lenn�k veled szemben, de amikor �t�lelsz, m�r �n sem hiszek a semlegess�gben. Olyan, mintha azok a kisgyerekek lenn�nk, akik r�gen voltunk, akiknek semmi gondja nem volt, ha egy�tt voltak. Akik mindent h�trahagytak, ha �sszekapcsol�dott a tekintet�k…

Azt�n r�d�bbenek, hogy mindez csak ill�zi�. Egy ill�zi�, amiben olyan j� volna �r�kk� megmaradni. M�gis neh�zkesen, saj�t magammal harcolva fejtettem le magamr�l a karjaidat.

- Nem akarom, hogy a bar�tod megl�ssa, hogy �lelkez�nk. El�g baja van velem �gy is. J� �jszak�t, Lily – mondom az els� kifog�st, ami eszembe jut. J� �jszak�t, Lily…


3.

- Perselus! – ki�ltok ut�nad. A folyos�n m�sz, csak egy pillanatra t�rik meg a l�pteid ritmusa, azt�n tov�bb l�pkedsz. – Perselus!

- Evans. Mit tehetek �rted?

- Avery azt mondta, ma megkapod a S�t�t Jegyet! Igaz ez? Perselus, mondd, hogy nem leszel Tudodki b�bja!

- Nem is tudtam, hogy ilyen j� kapcsolatot �polsz Averyvel. Nekem is csak ma sz�lt r�la.

- Persi, k�rlek, mondd, hogy nem igaz! Nem lehetsz Voldemort szolg�ja! Az �n kedvem�rt tedd meg, hogy nem m�sz oda!

- Potter megtesz mindent a te kedved�rt, Lily. Minek kellek �n?! – csattansz fel, �s tov�bbsietsz a t�lgyfa kapu fel�. �n meg csak �llok a m�rv�nyl�pcs� tetej�n, b�mulok le a s�t�tbe, oda ahol elnyelt t�ged. B�mulok, �s k�zben zokogok.

 

***

- Potter megtesz mindent a te kedved�rt, Lily. Minek kellek �n?! – ki�ltom. Hiszen � kell neked, vele j�rsz. Mi�rt sz�m�tok �n neked?!

Szinte futva hagyom el a Roxfortot. A kapun t�l a bar�taim v�rnak.

- Piton! V�gre! Azt hitt�k, sosem j�ssz m�r! Mire oda�r�nk, bez�r a Sz�rnyas Vadkan is!

- Ha tudtuk volna, hogy annyi id� alatt k�sz�lsz el, mint egy l�ny az esk�v�je el�tt, akkor nem h�vtunk volna meg t�ged a bulira. N�lk�led is t�k�letesen j�l tudunk kocsm�zni.

- Feltartottak – mormogom. – Avery beetette valamivel Evanst.

- T�nyleg? Kir�ly vagy, Avery! – mondja egyik id�sebb t�rsam, aki Luciusszal �rkezett.

- Igen, nagyon kir�ly – s�hajtok. – Szeretn�k val�ban min�l el�bb a S�t�t Nagy�r el� j�rulni…

- Majd, ha kij�rtad sz�pen az utols� �vedet is, kicsi Piton – mosolyodik el Lucius. – Nek�nk is ki kellett v�rnunk. Meg azt�n, milyen lenne, ha �gy fejezn�d be a Roxfortot, hogy nem sz�rakozod v�gig a v�gz�s �vedet. Most m�g ne kelljen k�ldet�sekkel, buk�sokkal �s b�ntet�sekkel foglalkozni. A Nagy�r is �gy akarja. Tal�n b�r�lod a d�nt�s�t?

- Nem. �r�l�k, hogy a Nagy�r ilyen… „gondoskod�” – jelentem ki, �s a g�nyos megjegyz�s el�gedett morg�sokat, nevet�sf�l�ket csal el� a t�rsaimb�l. Elmosolyodom. Ha vel�k vagyok, legal�bb valaki megbecs�l engem…


4.

- Igen, James Potter. A feles�ged leszek.

 

- Igen, nagyuram. �r�kk� szolg�lni foglak.