- Csatlakozhatok? Úgy látom, rémes a hangulatod.

- Bill? Nem is tudom, hogy miből állapítottad meg… - Hermione fel sem nézett, tovább fixírozta a parkettát.

- Segíthetek? Nem vagyok az a tipikus „megértő barátnő”, de azt tudom, hogy anya mindig fagylalttal vidította fel a szomorú barátait. Kérsz?

- Jól esne – biccentett, és hálásan a Weasley-fiúra mosolygott.

- Invito, fagylalt – harsogta Bill, és az édesség néhány gyanús puffanás és csattanás után meg is érkezett. – Csoki. Szereted?

- Persze.

- És most? – Bill kibontotta a dobozt, és a benne lévő két kanál egyikét Hermionénak nyújtotta. – Elmeséled a jó öreg Billnek, hogy mi bánt?

- Azt hiszem… nem vagyok szerelmes Ronba – mondta a lány fülig pirulva.

- Ezzel nem vagy egyedül – hahotázott Weasley. – Fred és George szerint egyetlen nőnemű egyed sem képes rá, hogy beleszeressen. Persze – megköszörülte a torkát, komolyabban folytatta -, nekem ugyanolyan öcsém, ahogy Charlie, Percy vagy az ikrek, szóval… hiszem, hogy nem reménytelen eset.

- De Ron engem akar! Mondtam neki, hogy nem szeretem, de… nem hiszi el, és én nem tudom, hogy mit tegyek!

- Pedig ez a világ legegyszerűbb dolga. Keress mást! Ha mással jársz, az egyértelművé teszi számára, hogy nem őt szereted.

- Nem hiszem, hogy ebben a háborús helyzetben… Még ezen a nyáron… A körülmények nem igazán alkalmasak a párkereséshez.

- Akkor kérd meg egy barátodat, hogy játssza el veled… - A lány szája lefelé görbült.

- Nem állok túl jól fiúbarátokból. Lényegében csak Ront és Harryt kérhetném ilyesmire. – A kanál tompán puffant a doboz alján. Hermione felsóhajtott. – Ron kiesik természetesen, Harryről pedig mindenki tudja, hogy Ginnybe szerelmes… Különben sem szeretnék galibát nekik…

- Te lány! Nem elég, hogy kitalálom, hogy mit tegyél, még a megvalósításában is segítenem kell?!

- Úgy érted…?

- Attól tartok, úgy. Köszöntsd szépen az új barátodat!

 

- Bill, ez ostobaság! Hermione kislány még! – fakadt ki Mrs. Weasley.

- Anya, Hermione már nagykorú!

- Igen, de… nagyon nagy a korkülönbség!

- Mindig te mondtad, anya, hogy a szerelem határtalan! Nem állhat az útjába társadalmi-, vagyoni-, származási- vagy korkülönbség!

Bill érve döntőnek bizonyult.

- Hát… igazán örülök Hermione – mondta az asszony a pironkodó lánynak. – Bill, drágám, az esküvőre feltétlenül vágasd le a hajad… igazán megtarthattad volna a régi kinézetedet… most éppen úgy nézel ki, mint Charlie… Ez az agyar a nyakadban…

- Anya! Még szó sincsen esküvőről! – nevetett Bill megtörve az anyja szóáradatát.

- Nincs? – lépett be a konyhába Fred és George.

- Pedig nem ártana. Ugyanis Ron szerint megrontottad Hermionét.

- Megrontottam? – vigyorgott Bill.

- Vagy elbájoltad – bólogatott George.

- Szóval esküvő, csinnadratta, gyerekek, ha nem akarjátok, hogy megpróbálja kiűzni belőletek a démonokat…

- Én még… nem vagyok kész ilyesmire – mondta Hermione.

- Hát persze! Fiatal vagy még! – utánozta Fred Mrs. Weasley hangját. – Nagyon nagy a korkülönbség…

- De a mi Billie-nk biztosan elviseli melletted a szűzies létet…

Hermione még vörösebbre gyúlt. Sarkon fordult, és felvágtatott a lépcsőn.

 

- Hermione! – Bill elkapta a lány karját, és magához ölelte őt.

- Engedj el!

- Bejössz a szobámba? Leülsz, megnyugszol, és én eleresztelek.

Hermione biccentett. Könnycseppek csillogtak a szeme sarkán. Bill a szobájába vezette őt, és becsukta az ajtót.

- Miért csinálják ezt?

- Be kell látnunk, vicces pár vagyunk. Majdnem tíz évvel idősebb vagyok nálad.

- Csak kilenc – mosolyodott el Hermione. – Két hónap híján kilenc év…

- Jaj! – Bill a lány hajába borzolt. – Nem tudom, hogy fogom elviselni a tudálékosságodat!

- Ez nem tudálékosság! Ez precizitás!

- Ez viszont már tudálékosság.

- Visszamegyek a szobámba. Szabad?

- Anya úgysem engedné, hogy itt aludj…

- Akkor jó éjt, Bill…

- Jó éjt… Hé, Hermione!

- Igen? – A férfi széles mosolyra húzta a száját.

- Szeretlek – mondta gügyögve. Hermione kimenekült a szobából.

 

- Tényleg jártok? – kérdezte Ron.

- Hát… persze – mondta Hermione elpirulva.

- Sosem ölelkeztek, vagy csókolóztok!

- Helyesbítek, öcsi – intette le Bill -, előtted nem csináljuk.

- Előttem sem – közölte George ásítva, és leült Ron mellé.

- Engem érdekel! – makacskodott a legfiatalabb fiú.

- Engem is – csatlakozott hozzájuk Fred. – Csak egy puszikát, hogy Ronci kíváncsisága is kielégüljön…

- Betegek vagytok! – nevetett Bill.

- Csak kíváncsiak… - sóhajtott Hermione.

- Drágám, azért, mert az öccseim ilyen kisfiúk…

- Semmi baj – Hermione Billhez hajolt, és puszit nyomott a szájára.

- Hé, ez nem is volt valódi… - kezdte Ron, de az ikrek hangos ovációja elnyomta őt. Bill és Hermione összeölelkezve álltak a konyha közepén és csókolóztak.

 

- Ne haragudj. Elragadott a hév – mentegetőzött Bill.

- Nincs semmi baj. Nem volt… - Hermione elpirult – olyan rossz.

- Nem árt, ha néha megismételjük. A látszat kedvéért…

- Bill… nem kellene elmondanunk nekik az igazat?

- Akkor minden, amit eddig tettünk, teljesen felesleges volt.

- Mrs. Weasleynek sem mondhatjuk el? Hogy ne aggódjon…

- Nem aggódik. Megígértem neki, hogy az esküvőre levághatja a hajamat.

- Az esküvőre? Bill!

- Nyugi, semmi radikálisra nem készülök. Természetesen „szakítunk” az esküvő előtt.

- Azt hiszem, azon még jobban kiborulna…

- Igen. De majd belenyugszik. Nem élhetünk egy ilyen kapcsolatban.

- Igazad van. Most visszamegyek a szobámba…

- Oké. Hé, Hermione…

- Igen? – A fiú elvigyorodott.

- Szeretlek.

 

- Jövő héten elutazom Egyiptomba – jelentette ki Bill.

- Nem igazán örülök, Bill. Ha nem vagy itthon, sosem eszel rendesen! Mindig olyan sovány vagy, mikor hazajössz végre!

- Majd Hermione főz rám, anya! – nevetett a fiú. Mrs. Weasley szemlátomást elégedett volt a válasszal. A hóna alá fogta a földön pihenő mosott ruhás kosarat, és elindult felfelé a lépcsőn.

- Én? – kérdezte élesen Hermione. – Én főzök majd rád?

- Nem kell komolyan venned. Természetesen nem várok tőled ilyesmit.

- Azt akarod, hogy veled menjek?

- Úgy lenne természetes, nem? Egy pár vagyunk.

- De mit csinálunk mi Egyiptomban?

- Én dolgozom. Te… te akármit is csinálhatsz. Felszedhetsz magadnak egy helyes egyiptomi fiút. Ott senki sem tudja majd úgy, hogy egy pár vagyunk…

Bill szeme elkerekedett. Magához rántotta Hermionét, és megcsókolta. Granger döbbenten, felháborodottan tolta el magától.

- William Arthur Weasley, mi a fenét csinálsz? Én – ekkor ő is észrevette Ront – megmondtam, hogy ne csináld ezt velem nyilvánosan! Tudod, hogy nem szeretem, ha látják…

- Hermione, nincs itt senki – mosolyodott el Bill.

- Én itt vagyok – közölte Ron közönyös hangon, aztán anélkül, hogy bármit is csinált volna a konyhában, visszament a szobájába.

 

- Veletek megyek Egyiptomba! – újságolta Ginny. Harryvel vacsorára voltak hivatalosak aznap. Meglepetésnek szánta a bejelentést. Hermione a torkán akadt gyümölcsdarabtól fuldokolni kezdett, aztán szép lassan el is kékült.

- Bill, mentsd meg, mielőtt úgy jár, mint Hófehérke – vigyorgott George.

- Ki az a Hófehérke? – kérdezte Bill, de azért megütögette Hermione hátát, mielőtt Ginnyhez fordult. – Nem jöhetsz. Dolgozom.

- De Hermione nem. Egész nap unatkozni fog… Ígérem, nem leszek útban nektek, ha… - Ginny elpirult. – Kééérlek!

Bill Hermionéra pillantott, aztán kelletlenül bólintott.

- Jól van, eljöhetsz velünk. De honnan tudod egyáltalán, hogy megyünk?

- Anya mesélte. De igazából Ron adta az ötletet, hogy tartsak veletek. De csak két hónapot maradok. Azt hiszem, annyi idő alatt én is kipihenem magam, és Hermione is bőven találhat új barátokat…

- Persze – mosolyodott el Granger. – Alig várom, hogy indulhassunk…

 

- Most mi lesz, Bill? – Hermione Bill vállán feküdt, átölelte a derekát.

- Ezt hogy érted?

- Itt fekszünk egymás mellett, mert Ginny itt van a szomszéd sátorban, és…

- És?

- Elég kínos, nem? Barátok lettünk az elmúlt időszakban, de…

- Ha nem szívesen alszol egy ágyban velem, varázsolhatok neked egy másikat…

- Nem. Így biztosabb. Nem lenne túl meggyőző, ha Ginny átjönne… Megyek, letussolok.

Bill biccentett, és eleresztette a lányt.

- Hé, Hermione! – kiáltott utána, azonban Granger csak legyintett.

- Igen, tudom… Én is téged.

 

- Bill…

- Hermione?

- Jó itt. Veled.

- Kettesben vagyunk, miért mondod ezt?

- Így van – vonta meg a vállát Hermione. – Jó veled.

- Tréfálsz velem! Ginny holnap hazamegy, és…

- És két hét múlva mi is az Odúban leszünk.

- Akkor majd nem kell ilyen közel lenned hozzám… sőt, nem is lehetsz majd. Anya rajtunk tartja a szemét…

- Ha így van… Miért nem használjuk ki azt a hetet?

- Kihasználni? – pillantott rá Bill döbbenten.

- Arra gondoltam, itt fekszünk egymás mellett, Ginny a szomszéd sátorban van, és… ez elég kínos…

- Mi a kínos?

- Lehet, ostobaság… - Hermione elpirult. – Tudni akarom, milyen veled… Nem akarok semmi komolyat. Csak a kielégíthetetlen tudásszomj, de… Nem kell lekötnöd magadat… De ha már úgyis mellettem kell feküdnöd… Ne haragudj, ez ostobaság.

- Nem. Folytasd!

- Én csak… kísértés vagy nekem. Mert amikor csókolóztunk… Azt hiszem, közel sem lenne annyira jó, mint ahogy képzelem. De muszáj megtudnom… Érted? Hogy elmúljon… hogy kiábrándulhassak…

- Értem. – Bill megcsókolta őt. – Rendben van. Segítek.

 

- Semmit sem segítettél, Bill – jelentette ki Hermione. A fiú mellett feküdt, összefűzték az ujjaikat.

- Azt hiszed, nekem most már könnyebb?

- Neked?

- Fél hónapot töltöttünk kettesben. Úgy láttad, hogy az ágyamba rángattam minden nőt?

- Én kértelek rá…

- Ha három hónapja kérted volna, egyszerűen nevetek egyet, és aludni küldelek.

- Nem lesz olyan könnyű a szakítás, igaz? – mosolyodott el Hermione.

- Mi lenne, ha adnánk ennek a kapcsolatnak még egy esélyt?

- Komolyan beszélsz?

- A család már elfogadta – vonta meg a vállát Bill. Megcsókolta Hermionét, és magához ölelte őt.

 

- Anya? – Bill megállt az ajtóban. Kezében egy régi, hatalmas fémollót lóbált. – Van rám néhány perced?

 

Hermione Bill hajába túrt, megcsókolta őt.

- Hamarosan teljesen visszanő a hajad…

- Bánod? – kérdezte a férfi végigfuttatva a nyelvét a nő kulcscsontján.

- Nem. Úgy szerettem beléd… Jobban tetszel úgy azóta is.

- Ezzel én is így vagyok.

- Ezt az agyart is szeretem a nyakadban… Bár elég veszélyesnek tűnik, ahogy…

- Tudálékos!

- Nem tudálékos, csak… - Hermione megforgatta ujjai közt a medált. – Tulajdonképpen izgató…

- Ezzel egyetértek.

- A láncodról beszélek, nem magamról!

- Az egyetértésem mértéke nem változott.

- Szeretném, ha…

- Csak filozófiát ne… - nyögte Bill, és megcsókolta a lányt. Fél órával később levegőért kapkodva terült el mellette.

- Hé, Hermione… - súgta.

- Igen?

- Csak… szeretlek…