Halk s�hajjal l�ptem be a mosd�ba. Nem tudtam, hogy mit is mondhatn�k.

�vek teltek el az�ta, hogy utolj�ra itt j�rtam, �s akkor sem tudtam mit mondani.

Nem ismertem a helyes szavakat, �s nem tudtam j� sorrendben egym�s m�g� tenni a helyteleneket sem.

�s m�gis visszaj�ttem, mert nem l�ttam m�s utat. Erre rep�lt velem a thesztr�l, erre hoztak a l�pcs�k, vittek a l�baim. Hossz� ideje erre sz�llt minden gondolatom… Ide h�zott a sz�vem… Hozz�.

�s mikor v�gre ide�rtem, nem tudtam mit mondani.

N�ztem �t. Az egyenes sz�l�, hossz�, egykor barna hajat, a kerek lencs�j� szem�veget, a szomor� pillant�st, amivel fogadott.

- R�gen j�rt�l n�lam, Harry. Nagyon-nagyon r�gen nem l�togatt�l meg.

Pont �gy mondta mindezt, mint sok �vvel kor�bban a prefektusi f�rd�ben, �s �n k�sztet�st �reztem r�, hogy menteget�zzek.

- Nem tudtam, hogy mit mondhatn�k…

- R�gen mindig volt hozz�m n�h�ny szavad… Egyszer besz�lgett�nk a f�rd�ben is odafent…

- Eml�kszem, akkor…

- Akkor meg�g�rted, hogy gyakrabban j�ssz majd hozz�m. De az�ta is csak k�tszer l�ttalak.

- Meg kell �rtened, hogy… nem olyan egyszer� minden, mint amilyennek t�nik. Sz�ks�gem van r�d. Eg�sz �letemben sz�ks�gem volt, de… Nem b�nthattam meg �ket…

- Nekem s�rt�l. Tapintatlanul mes�lt�l a neh�z �letedr�l, �s �n meghallhattalak! Azt�n elment�l. Mintha nem is j�rt�l volna itt soha…

A szem�ben �ttetsz� k�nnycsepp csillant meg, �s �n legsz�vesebben �t�leltem volna, lecs�koltam volna az arc�r�l a f�jdalom szembet�n� jel�t.

- Sajn�lom. Bolond voltam. Hib�ztam.

- Majdnem mindent t�nkretett�l, Harry! Mikor elhagyt�l, �n…

- Nem akartam f�jdalmat okozni neked. Tapintatlan voltam, ahogyan mindig. De most itt vagyok…

- Meg�regedt�l az�ta, megv�ltozt�l…

- Kifakultam – s�hajtottam bossz�san.

- De sz�p maradt�l. H�ny �ves vagy most, Harry?

- Harminc�t… Sok id� telt el… Ha m�g szeretn�d… sz�vesen idek�lt�zn�k hozz�d. Ha m�g �gy szeretsz, mint r�gen, sz�vesen veled maradok. Szeretn�d?

- Szeretn�m – felelte, �s szinte sosem el�gedetts�get t�kr�z� arc�n sz�les mosoly ter�lt el.
Gy�ny�r� volt. Mindig gy�ny�r� volt, ha mosolygott.

- Meg�g�red, hogy �r�kre velem maradsz? – k�rdezte gyanakodva.

- Mind�r�kk� – mondtam �nnep�lyesen. Odal�ptem hozz�, �s megcs�koltam. Hidegzuhanyk�nt hatott r�m a k�zels�ge, de �jra �s �jra �t kellett �lelnem, meg kellett cs�kolnom.

- Az�ta is neked tartom fenn azt a f�lk�t! Gyere, Harry, gyere, megmutatom!

Megragadta a kezemet, �s maga ut�n h�zott a kedvenc v�c�j�hez.

- Nah�t, Myrtle, ez igaz�n gy�ny�r� – mosolyodtam el.

- Ugye? – nevetett r�m el�gedetten. Izgatott kisl�nyk�nt f�szkel�dve b�mult engem, az arc�n a v�rakoz�s izgalma ter�lt sz�t. V�g�l sz�ra nyitotta a sz�j�t.

- �lj le, Harry, �s mes�ld el… mes�ld el, hogyan halt�l meg!