Egy „komoly” beszélgetés
-
Korhatár: 12 (Sirius kegyes/kegyeletsértő hazugsága miatt, amiért előre is elnézést kérek, egyszerűen a "cél szentesíti az eszközt"-re tudom fogni.)
Sirius döbbenten veszi észre, hogy barátja száznyolcvan fokos fordulatot véve megváltozott a nyáron, s mikor Potter hazamegy karácsonyozni a szüleihez, Black – jobb megoldást nem találva – mindent Lily Evans elé tár.


Lily felsóhajtott.

- Én akkor sem értem ezt az egészet – motyogta. Sirius fásultan legyintett.

- Pedig egyszerű: James megjavult.

- Valamelyik mardekáros megátkozta őt? – Black nemet intett a fejével. – Ti átkoztátok meg?

- Senki sem átkozta meg!

- Valami bájital?

- Szó sincs róla. Teljesen magától változott meg. Esküszöm! – emelte Sirius két ujját az ég felé.

- Komolynak tűnsz – állapította meg Lily, aztán gyanakvón összehúzta a szemét. – De máskor is tűntél már annak.

- Mondom, hogy esküszöm.

- Tekergő becsületszavadat adod? – kérdezte. Sirius megnyalta a szája szélét, aztán bólintott.

- Igen. Tekergő becsületszavamra mondom.

- Jó. – A lány láthatóan megnyugodott. Szórakozottan megbökdöste ujjával a klubhelyiségben álló fenyő egyik alsó ágán lógó csengettyűt. – Mondd el újra, hogy miről van szó!

- Ágasról! Jamesről…

- Tudom, ki az az Ágas! – csattant fel Lily. Sirius elvigyorodott.

- Jó, jó, jó! Szóval róla. Náluk laktam a nyáron, mert… náluk laktam. És ő az utolsó hetekben elment a nagyszüleihez, mert… elment… Én pedig nem mehettem vele, mert…

- Mert nem mehettél vele! – sóhajtotta Lily. Próbált megnyugodni, de csínyt sejtett a háttérben. Már az gyanús volt neki, mikor Sirius nem vigyorgott, mikor köszönt neki, s aztán azt mondta, beszélniük kell…

- Miből találtad ki? – vigyorodott el Sirius.

- Megérzés volt! – legyintett ezúttal Evans. – Mi a lényeg?

- Egy héttel az Express indulása előtt Ágas hazajött. Először nem vettem észre rajta semmit. De aztán… - Sirius elködösítette a hangját, mintha valami misztikus mesét regélt volna el.

- Aztán? Beszélj már, Black, különben büntetőmunkára küldelek!

- Szóval Ágas sokszor hallgatott. Ücsörgött szótlanul, és… - Lily félbeszakította őt.

- Mármint James? James Potter?

- Az előbb azt mondtad, tudod, kicsoda Ágas.

- Tudom… Csak meglepett, hogy képes csendben lenni. – Sirius arcáról leolvadt a mosoly.

- Igen. Engem is…

Elhallgattak, csak Lily csilingelt tovább a lelógó csengettyűvel. Black idővel egyre feszültebbnek tűnt, aztán lefogta a lány kezét.

- Elég. Nem bírom a csendet. Faggatni kezdtem őt. Valami nagy baja volt. Tudtam, éreztem. – Önelégülten elvigyorodott. – Hogyan is titkolhatta volna előlem?

- Micsodát, Black?

- Halálfalók, Evans! – kiáltotta vérfagyasztóan Sirius, Lily összerezzent a váratlan hangszínváltásra.

- Mi van velük? – kérdezte halkan.

- Nem érted?! Közvetlen fenyegetést jelentenek!

- Eddig is azt jelentettek. De nem róhatom fel nektek, hogy ezt nem tudjátok. Biztosan mással voltatok elfoglalva a nagy tekergéseitek közben.

- Ha érdekel, egyedül Ágas nem fogta fel, hogy baj van… meg talán Féregfark, de ő…

- James nem érti, hogy halálfalók lesnek ránk, ezért hallgatag lett?

- Nem! Megértette, azért némult el.

- Hogyan?

- Jaj, Evans! A halálfalók megölték Ágas nagyszüleit!

- Potteréket? – döbbent meg Lily.

- Őket. De nem is ez a lényeg! Persze… nagyon szomorú, de… Ágas éppen csak megúszta. Ne kérdezd, hogyan, de állítólag „rádöbbent az élet múlandóságára”, az „ember kicsinységére”, és felfedezte az „ember életének létszükségleteit”, továbbá az „elszalaszthatatlan lehetőségeket”.

- Mit hadoválsz?

- Nem én. Ő. Ő maga mondta ezeket! Nekem eszembe se jutott volna soha ilyesmi!

- Ezen most nem lepődtem meg – sóhajtott a lány. – Hogyan jövök a képbe én?

- Ez is Ágas miatt van. Magamtól nem hoznám ezt szóba, sőt, még igyekeznék titkolni is… De Te vagy James „létszükséglete” és „elszalaszthatatlan, egyedülálló lehetősége”.

- Azért komoly, hogy végre randizzak vele? – állt össze a kép Lily fejében.

- Azért akarja, hogy randizz vele, mert komoly! – ellenkezett Sirius.

- Eddig is akarta. És nem volt komoly soha.

- De most máshogy akarja! Virágot hozott neked. Fülbevalót, csak nem merte odaadni! És bonbont! Persze azt meg Remus ette meg, de… A szándék a fontos! Igazán megfontolhatnád, hogy…

- Nehéz elhinni, hogy James Potter komoly ember lett.

- Hidd el, nekem nehezebb volt… - Sirius gondterhelten felsóhajtott. – Nem akarom, hogy kárt tegyen magában, vagy… Adsz neki egy randit?

- Egyet?

- Aztán kitalálod, mit akarsz. Ha Ágas elég elbűvölő, újra találkozhattok. Ha pedig nem viselkedik rendesen, kiadhatod az útját.

- Jó. De meg kell ígérned, hogy… Neki kell megígérnie, hogy nem bántjátok többé Pitont… vagy más mardekárost.

- Ő biztosan nem fog több átkozódni. Se Pipogyuszt, se… nem fogja megtámadni a mardekárosokat.

- Jó. Akkor… beszélek vele, ha visszajött.

- Kösz, Evans.

- Nincs mit… Boldog karácsonyt, Sirius!

- Aha. Neked is, Ev… Lily. – Sirius felvágtatott a hálóterembe, kirángatta a ládáját az ágy alól, s felcsapta a tetejét. Előkotorta az oda-vissza tükröt és belepillantott.

- James Potter! – közölte, mire Ágas feszült arca rögtön fel is tűnt a tükörben.

- Sikerült? – kérdezte izgatottságtól rekedt, visszafojtott hangon.

- Persze! – vigyorodott el Sirius.

- Úgy érted, meggyőzted Lilyt? – faggatózott Potter.

- Megmondtam, hogy sikerülni fog, nem? Csak… az a baj, hogy most már „viselkedned” kell, míg meg nem hódítottad teljesen. Meséltem neki a nagyszüleidről. – James elkomorodott. – Nem fog faggatni, ő megértőbb annál. Az a lényeg, hogy… hát, van egy kis bökkenő.

- Bükkenő?

- Aha. Nem nagyon kéne megátkozni Pipogyuszt Evans előtt. Meg másokat sem igazán. Tudod, hogy nem szereti.

- Jó – sóhajtott fel James beletörődőn. – Maradok az, aki szeptemberben lettem…

- Helyes. Evans randit ígért nekem… azaz neked. Ne szúrd el!

- Dehogy! Kösz, Tapmancs!

- Nincs mit, Ágas. Ez a legkevesebb… Tekergők közt.

- Aha. Azért köszi.

- Mondom, semmiség. Most mennem kell, Remust hamarosan kiengedik a gyengélkedőről. Ne felejtsd el átadni üdvözletem a nagyszüleidnek. És megköszönni a nevemben Potter-nagyi karácsonyi süticsomagját… - vigyorgott Black.

- Boldog karácsonyt, Sirius! – kacsintott rá cinkosan Potter.

- Neked is Ága… James… neked is…