Bill szorosan lehunyta a szem�t, �s tov�bb dobolt ujj�val az asztalon. M�r csak n�h�ny �ra v�lasztotta el att�l, hogy h�zasember legyen.
Persze nem b�nta. Ki a fene b�nta volna, ha Fleur Delacourt veheti feles�g�l? A csod�latosan sz�ke, m�lyk�k szem�, csillog�an feh�r �s szab�lyos fogsor� Fleurt…
Bill �jra fels�hajtott, m�r sokadszorra azon az est�n.
Fleur sz�p volt, gy�ny�r�, �s val�sz�n�leg nem volt ember, aki ne n�zte volna meg �t mag�nak, aki ne csod�lta volna �t…
De csak �, Bill Weasley kaphatta meg… Csak �. �s ezt a lehet�s�get nem szalaszthatta el.
M�s k�rd�s volt persze, hogy ha Fleur nem volt jelen, m�r sokkal kevesebbet gondolt r�… Ha nem vonta el a figyelm�t az ez�stsz�ke haj minden egyes sz�l�n megcsillan� napf�ny, a k�k szemekb�l sug�rz� var�zslat… Ha maga volt, sosem �rezte �gy, hogy szerelmes volna Fleurbe. Nem gondolt r�, s�t, teljesen m�sra gondolt… Eg�szen olyan valakire, akire nem kellett volna…
Annyira k�l�nb�z�ek voltak.
�, Bill, a h�szas �veiben j�r� �tokt�r�, �s az a l�ny… a l�ny, aki m�g csak most lett nagykor�… aki m�g tizen�t �ves sem volt, mikor �, Bill beleszeretett.


Ny�r volt, az a nap pedig k�l�n�sen meleg. Bill apja, �s Percy m�g dolgozott, az anyja az Abszol �ton v�s�rolgatott Ginnyvel, Charlie �s Harry Potter m�g meg sem �rkezett, Bill t�bbi �ccse pedig a falun t�l kviddicsezett.
Kettesben maradtak. Hermione �lt a nappaliban, �s olvasott. Bill sok�ig l�zengett a h�zban, azt�n le�lt mell�.
- Szia! – k�sz�nt�tte, �s feltette az egyetlen �pk�zl�b k�rd�st, ami esz�be jutott. – Mit csin�lsz?
Hermione felpillantott. Bossz�snak t�nt, ami�rt megzavart�k, de amint felismerte Billt, elmosolyodott.
- Olvasok. Egy�bk�nt Hermione Jane Granger vagyok.
Bill elvigyorodott, �s kezet ny�jtott neki.
- William Arthur Weasley. De eg�szen nyugodtan sz�l�ts Billnek.
- Tudom, ki vagy… - biccentett Hermione, �s kiss� elpirult. – Ginny sokat mes�lt r�lad…
R�kv�r�s arccal temetkezett vissza a k�nyv�be.
- Mit olvasol? – faggatta �t tov�bb Bill. Tudni akarta, hogy mi mindent mes�lt r�la a h�ga.
- K�nyvet… oh… az �tokt�r�sr�l sz�l. �tkok �s ellen�tkok, de… Ez biztosan nem �rdekel t�ged.
A k�rmeit f�jk�lva, oda sem pillantva felet, pedig nagyon k�v�ncsi volt a l�ny reakci�j�ra.
- Tulajdonk�ppen csak �vi nyolc h�napot utazgatok a Gringottsnak �tokt�r�k�nt…
- Te… Te… - Hermione ide-oda j�ratta a tekintet�t Bill �s a k�nyve k�z�tt.
- Igen… �n. �tokt�r�st. Munka. Gringotts. Ginny tal�n nem eml�tette?
- Biztosan… nem tartotta fontosnak.
- Igen, az meglehet – vigyorgott tov�bb a fi�. Hermione folytatta az olvas�st. – Mit akarsz megtudni az �tokt�r�sr�l?
- �n igaz�b�l csak az�rt… Tulajdonk�ppen mindent…
- A legt�bb eset �j r�g�szeti felt�r�sokn�l t�rt�nik. Nagyon sok felt�ratlan lel�helyr�l tudunk, ezeket folyamatosan figyelj�k. Emellett sz�mos koll�g�m �llt be a r�g�szek k�z�, �s azonnal �rtes�tenek minket, ha tal�ltak valamit… Apa im�dta volna, ha �n is a muglikkal �som a f�ldet… De amit most csin�lok, az sokkal �rdekesebb.
- Mit csin�lsz pontosan?
- A helysz�nre hoppan�lok, miel�tt a r�g�szek megkezdik a felt�r�st, �s hat�stalan�tom az �tkokat. Persze sok buktat� van az eg�szben.
- Buktat�k?
- Persze. A legt�bb kincs k�r�l �l�lkod� k�s�rtet csak egy-egy elhib�zott k�ldet�s. Sejtheted, a muglik hogyan reag�lnak, ha v�letlen�l el�tt�k hoppn�lsz vagy dehoppan�lsz… Szerencs�re velem ilyesmi m�g nem t�rt�nt.
- �s az �tkok?
- Igaz, abban is van n�mi rizik�. Hat�stalan�t�s el�tt n�ha valami�rt �letre kelnek… valami �letre h�vja �ket. Pedig csak r� kell j�nni, hogy mif�le �tok, ut�na egyszer� megt�rni… Sok munkat�rsam maradt �gy ott… Szerencs�re – amint l�tod – �n m�g ilyen esettel sem tal�lkoztam szem�lyesen.
- Hogyan tal�lod ki, hogy milyen �tok?
- Ezt ink�bb olvasd el a k�nyvedb�l – intett akkor Bill az olvasm�nyra, �s mag�ra hagyta a l�nyt.


Azt�n napok teltek el n�m�n. Hermione olvasott, Bill n�zte. V�g�l megint kettesben maradtak. A k�nyv bez�r�dott.
- Lehet, hogy �tokt�r� leszek. Szerinted megfeleln�k? – Hermione megp�rd�lt a f�rfi el�tt. Bill biccentett.
- Igen. Biztosan. Mi�rt akarod?
- H�t te nem tudod? Ez a munka seg�ti a m�gus-mugli kapcsolatokat, megment rengeteg embert!
A f�rfi mosolyogva r�zta meg a fej�t.
- Ez a munka: kih�v�s, kaland!
- J�t teszel vele!
- Legink�bb magadnak.
Hermione mag�hoz �lelte a k�nyv�t, �s felsietett az emeletre.


Legk�zelebb a k�vetkez� ny�ron tal�lkoztak a Grimmauld t�ren.
Hermione a konyh�ban �lt, olvasott. Bill enni akart valamit, miel�tt �jra �tnak indul.
Hidegen k�sz�nt�tt�k egym�st, folytatt�k, a saj�t dolgukat. Azt�n Bill csak �gy mell�kesen megk�rdezte:
- M�g mindig �tokt�r� akarsz lenni?
- Nem tudom. Ha lesz mellettem valaki, akire sz�m�thatok.
- Okos gondolat…
�jra szavak n�lk�l tev�kenykedtek. Hermione b�multa az oldalsz�mot a lap alj�n, Bill percekig kente a lekv�rt ugyanarra a pir�t�sra.
Azt�n a l�ny fels�hajtott.
- �rtam neked n�h�ny levelet, Bill… - mondta. Nem n�ztek egym�sra.
- V�laszoltam n�h�nyra…
- Csak a legfontosabb k�rd�sre nem felelt�l soha.
- Legfontosabb k�rd�s?
- Lenn�l az a bizonyos valaki mellettem? – V�gre �sszekapcsol�dott a k�t tekintet.
- Tal�n.
Bill beleharapott a pir�t�sba, azt�n f�lretette, �s kis�t�lt a konyh�b�l.


N�h�ny h�ttel k�s�bb a Roxfortban futottak �ssze �jra a k�nyvt�rban.
Bill egy r�gi k�nyvet keresett, Hermione ott m�latta az id�t.
A f�rfi ez�ttal sz�nd�kosan �lt le a l�nnyal szemben.
- Szia – k�sz�nt�tte. – Nem �rt�l nekem…
- Lehet.
- Biztos. Mi�rt nem?
- Mert csak azt felelted, tal�n. Mit �rhattam volna?
- B�rmit, amit akarsz! Vagy m�r nem �rn�l nekem sz�vesen?
- Dehogynem… De nem tudtam mi mondani. Am�g nem felelsz, hogyan �rhatn�k b�rmit is?
- Meg�rhattad volna, hogy mi van veled. K�rdezhett�l volna r�lam.
- Mit mes�lt�l volna magadr�l?
- Elmes�ltem volna, hogy hogyan j�ttem r�, milyen �tok van a Bryviel-kincseken…
- Szerinted ezt akartam volna hallani?
- Ez is t�bb lett volna a semmin�l… �s megk�rdezhetted volna �jra azt, amit kor�bban annyiszor.
- Lett volna val�di v�laszod?
- Lett volna… - Hallgattak, a k�zt�k fekv� k�nyvet b�mult�k.
- Most… most is van v�laszod?
- Most nincs k�rd�s. Vagy t�vedek?
Hermione megint az olvasnival�j�t szeml�lte, sz�tfolytak szeme el�tt a sorok. Felpillantott, �sszekapcsol�dott a tekintet�k.
- Bill, lenn�l az az ember, aki mellettem �ll, akire sz�m�thatok?
A f�rfi fels�hajtott, �sszeszedte a holmij�t, �gy t�nt, ism�t v�lasz n�lk�l megy el. Azt�n �thajolt az asztal felett, �s r�vid cs�kot lehelt a l�ny sz�j�ra…


Az�ta sok id� telt el, rengeteg. Bill eljegyezte Fleur Delacourt, Hermione pedig csendesen n�zte a h�tt�rb�l az esem�nyeket.
Nem sz�lt, nem panaszkodott, de Bill tudta, hogy m�g az este elj�n hozz�. Besz�lni�k kellett, mindketten �rezt�k.
Bill tov�bb dobolt az ujjaival, v�rt. Hossz� id�n �t v�rt.
M�r-m�r hajnalodott, mikor valami megt�rte az ujj �s a falap k�zt kialakul� harm�ni�t: kopogtattak.
- Szabad – s�hajtott fel Bill. A sarokvasak megnyikordultak, a z�r bekattant. – M�r v�rtalak…
- �n is v�rtam, hogy j�hessek. Az alkalmat v�rtam. A megfelel� pillanatot…
- El�rkezett?
- Lehet. De nincs t�bb id�nk v�rni… Hajnalodik. Feles�ghez m�sz… - R�vid mosollyal nyugt�zt�k az �gyefogyott helyzethez �ppen ill� utols� mondatot.
- Igen… Sajn�lom.
- Ne sajn�ld, meg�rtem…
- Mi lesz veled?
- Hozz�megyek Ronhoz, ha megk�r. A k�zeledben leszek. Egy�tt dolgozhatunk majd…
- Hermione…
- Bill, ami szerelm�nk harc, embers�g, meg�rdemelt gy�zelem.
- Kih�v�s? Kaland? – Most Hermione r�zta meg a fej�t.
- Szeretlek. – Elmosolyodott egy pillanatra, Bill viszonozta a gesztust.
- Tudom… Fontos vagy nekem.
- �n ennyi?
- Szeretlek. De illik ilyet mondania egy f�rfinek az esk�v�je el�tt?
- El fogod venni �t, ugye?
- Azt hiszem, � vett el engem. M�r kor�bban. Ig�z�, �s �n…
- Tudom, hogy az. �s nek�nk… �gysem lehetett volna sz�p k�z�s j�v�nk…
- Nem fogadta volna el a k�rnyezet�nk…
- Epekedhett�nk volna a h�zass�g, a gyerekek, a norm�lis csal�di �let ut�n…
- �gy mindketten megkaphatjuk…
- Valaki m�st�l.
- De legal�bb megkaphatjuk.
- Meg – jelentette ki Hermione, �s igyekezett Billhez hasonl�an el�gedetten mosolyogni. A f�rfi f�radt, lemond� legyint�ssel vetett v�get a sz�nj�t�knak.
- Ez mind csak belemagyar�z�s…
- �lltatjuk magunkat! – csattant fel a l�ny.
- Hi�ba. Tudjuk, hogy lehetett volna…
- �s azt is, hogy m�r k�s�.
Hossz� percekig �lltak egym�s el�tt, a k�t barna szemp�r �sszekapcsol�dott. Bill t�rte meg a var�zst.
- M�g nem mindenhez.
- �gy gondolod? Mit tehetn�nk m�g?
- Amit m�r meg kellett volna. Amit, ha akkor megtesz�nk, most tal�n semmihez sem lenne k�s�…
- Azt akarod?
Bill nem felelt. �tkarolta Hermione v�ll�t, megcs�kolta. Egy pillanatra v�ltak csak el, m�g bez�rta az ajt�t. Kisz�m�tott, higgadt mozdulatokkal t�rk�pezt�k fel egym�s test�t, �gy szabadultak meg a ruh�ikt�l is.
Nem a v�gyakoz�s �rlelte szenved�ly �lelkez�se volt ez, hanem a belet�r�d� szerelmesek�.
K�s�bb Hermione riadt fel el�bb. M�r jav�ban �lt�zk�d�tt, mikor Bill k�vetni kezdte a p�ld�j�t. V�g�l �jra csak �lltak egym�ssal szemben.
Egyszerre lend�ltek el�re, v�r serkent a cs�k nyom�n. �jra �s �jra �zlelni akart�k egym�st – m�g egyszer utolj�ra.
A percek meg�ll�thatatlanul kergett�k egym�st, megvirradt. A folyos�r�l behallatszott a kint j�r� l�bdobog�sa.
A szerelmesek sz�trebbentek. �gy is t�l sok� tartott, �gy is t�l kev�s volt.
- Szeretlek – s�gt�k szinte egyszerre.
- Bill, drh�g�m? Rhem�lem, fel�brhedt�l m�rh…
Fleur benyitott. Hermione eligazgatta savany� mosoly�t, �s csak ennyit mondott:
- K�sz�n�m, Bill. Igaz�n sokat megtudtam az �tokt�r�kr�l. – Az ajt� fel� fordult, �gy tett, mintha csak most vette volna �szre a francia l�nyt. – �h, j� reggelt, Fleur! A szertart�son tal�lkozunk!
�gy libbent ki az ajt�n, hogy m�g a negyedr�szt v�la menyasszony is megirigyelhette volna – legal�bbis Bill �gy l�tta.
Azt�n kattant a z�r, �s var�zsoltak a m�lyk�k szemek…