Lassan indultam fel a klubhelyis�gbe, �s fels�hajtottam.
Ott volt a karjaimban, �s �n hagytam, hogy elvegy�k... �jra elvegy�k...
Lassan, m�r-m�r robot mozdulatokkal hagytam magam m�g�tt a l�pcs�fokokat, �s azt k�v�ntam, hogy b�r m�g feljebb lenne, b�r sose �rn�k oda.
- James! - ki�ltott ut�nam valaki. Megfordultam, �s kicsit elmosolyodtam.
- Szia! - n�ztem r� szomor�an. - H�t te? Nincs t�l k�s� ahhoz, hogy itt legy�l?
- Dolgom van – mondta halkan, �s el�h�zott valamit a tal�rja al�l valamit, de nem l�ttam, hogy mit.
- Dolgod? - k�zelebb l�pett hozz�m, �s �t�lelt.
Nem tudtam mit tegyek, hirtelen j�l esett... eg�szen eddig, m�g valami f�jdalom nem nyilallt a hasamba.
D�bbenten l�ptem egyet h�tr�bb, �s n�ztem a v�rt, ahogy a f�ldre cs�ppen. Az �n v�rem...
Feln�ztem r�, r�n�ztem a kez�re, amiben ott volt a k�s, �s cs�p�g�tt r�la a v�r...
- Mi�rt?
- Ez volt a feladatom – mondta halkan, majd nevetve elindult a m�sik fel�.
A kezemet a hasamra szor�tva elindultam fel a klubhelyis�gbe, mivel az volt a legk�zelebb.
- Milicia – suttogtam a D�m�nak, mire az el�re lend�lt. Alig kaptam leveg�t, �s j�r�s is nehezemre esett. Bel�ptem a szob�ba.
- James! - Lily r�m mosolygott. - V�gre itt vagy.
- Lily... - suttogtam, azt�n els�t�tedett minden.

A gyeng�lked�n �bredtem, �s pislogva n�ztem k�r�l. Nem tudtam, mi�rt ker�ltem be, �s azt sem, hogy hogy ker�ltem �n ny�r k�zep�n a Roxfortba. Sirius, Remus �s Peter egy m�sik �gyon �ltek, �s... Lily pedig az �n �gyamon, �s agg�dva... Fogta a kezem!
Fel�ltem, �s k�rbepillantottam.
- Mi t�rt�nt? - k�rdeztem. Lily elmosolyodott.
- Ezt t�led szerett�k volna megtudni – mondta, �s adott egy puszit az arcomra. Csak pislogni tudtam.
- Ki akart meg�lni? - k�rdezte Sirius.
- Meg�lni? K�l�nben is, mit keres�nk itt a Roxfortba? �s Lily... te...
�rtetlen�l n�zett r�m, �s elh�zta a sz�j�t.
- Lily, mi t�rt�nt? - �llt fel Remus, �s odaj�tt hozz�nk.
- James, szerinted... milyen h�napot �runk?
- H�t... j�liust...

Egy percnyi n�ma csenddel ad�ztak az eml�keimnek, mint p�r perccel k�s�bb kider�lt. Lily volt az els�, aki megsz�lalt.
- Okt�ber eleje van, James.
- Okt�ber?
- Nem eml�kszel semmire? May�ra sem? - k�rdezte k�ts�gbeesve.
- Ki az a Maya? - Siriusszal k�s�rtetiesen egyszerre tett�k fel a k�rd�st. �ssze is n�zt�nk egy pillanatra, azt�n megr�ztam a fejem.
- Jaj, istenem! Sirius, menjetek el Dumbledore-�rt – motyogta Lily halkan. Nem �rtettem, hogy mi t�rt�nt, �s mi�rt, �s nem tudtam, mi a baj.
Tapmancs nem mozdult.
- Menj el te! �n maradok! - mondta. Lily fel�llt, majd d�h�sen elindult fel�.
- Mi az, hirtelen fel�ledt bennetek a bar�ti j� �rz�s? Tudod mit, Black, takarodj innen, elegem van a k�tsz�n�s�gedb�l, mi�rt nem akkor �llsz mellette, amikor sz�ks�ge van r�d!
- Most sz�ks�ge van r�m! - �llt fel Sirius.
Lily el�kapta a p�lc�j�t, �s r�szegezte.
- Takarodjatok innen!
Remus r�m n�zett, fel�llt, majd karon fogta Tapmancsot, �s kivezette.
Semmit sem �rtettem.
Sem azt, hogy Lily mi�rt kiab�l Siriusszal, sem azt, hogy mi�rt �ll mellettem.
Vissza�lt mell�m, �s szomor� tekintettel r�m n�zett.
- Istenem... ebb�l baj lesz.
- Mib�l.
- James... - Let�r�lt egy k�nnycseppet az arc�r�l, de nem v�laszolt. Csak �lt, �s szorongatta a kezem.
- Lily...
- Annyira f�ltem, hogy meghalsz – mondta.
- Mi... �sszej�tt�nk?
V�laszolni akart, de v�g�l nem j�tt ki hang a tork�n. Mintha meggondoln� azt, amit mondani akart.
- Igen – v�laszolt v�g�l.
- Ugye nem az�rt mondod, mert sajn�lsz? - k�rdeztem, mire elkezdett nevetni.
- Mi�rt hiszed mindig ezt?
�rtetlen�l n�ztem r�m. Mindig?
- Nem, nem az�rt mondom ezt – suttogta. Elmosolyodtam, �s magamhoz h�ztam, szorosan a karjaimba z�rtam.
- Akkor nem fogsz ellenkezni, ha... - Megcs�koltam, �s nem ellenkezett. S�t, visszacs�kolt.
�des volt, szenved�lyes �s t�k�letes. Amir�l mindig is �lmodtam.
� is �gy gondolhatta, mert mosolygott, �s megsimogatta az arcom.
- Gy�gyulj meg!
�jra megcs�koltam, ha azt szeretn�, hogy gy�gyuljak, akkor kell a gy�gyszer is...
- Miss Evans! A betegnek pihennie kell! - l�pett be Madam Pomfrey.
Lily elmosolyodott, adott m�g egy puszit az ajkaimra, �s fel�lt.
Madam Pomfrey m�g�tt ott �llt Dumbledore is.
- Mr Potter, tudnom kell, ki t�madta meg.
- Nem tudom – mondtam.
- K�rem, ha csak v�deni...
- Dumbledore professzor! - sz�lalt fel Lily. - T�nyleg nem tudja, amn�zi�s. - Szem�ben �jra felcsillant az aggodalom, �s Dumbledore is komorabb lett, mint szokott.
- Mi az utols� eml�ke? - k�rdezte.
- H�t, hogy m�giat�rit olvasok a szob�mban. Azt hittem, elaludtam, de Lily szerint csak elfelejtettem mindent.
- Csak? - h�zta fel a szem�ld�k�t a bar�tn�m. Legyintettem, mi�rt lenne fontos a dolog?
- Madam Pomfey? - n�zett Dumbledore a javasasszonyra.
- Val�sz�n�leg csak �tmeneti. Hamarosan visszat�r az eml�kezete – mondta.
- Remek. Miss Evans, ne agg�djon k�zben tartom a dolgokat – sz�lt az igazgat�, elk�sz�nt �s t�vozott.
- M�g ma itt marad, holnap reggel elmehet, Mr Potter.
B�lintottam, �s visszad�ltem a p�rn�mra.

- Mi�rt vagyok k�l�n szob�ba? - k�rdeztem Lilyt, aki az �gyamon �lt.
- Mert iskolaels� lett�l – nyitott be Sirius �s Remus. - Mondt�k a gyeng�lked�n, hogy kiengedtek.
- Aham. B�r kicsit m�g fura, de... sz�val iskolaels� – v�ltottam t�m�t. Lily d�h�s tekintettel n�zte a bar�taimat, de nem akartam r� megjegyz�st tenni. Am�g nem eml�kezek magamt�l, nem akarom tudni mi t�rt�nt.
- Igen, j�l z�rtad az �vet, �s...
- Te vagy a legjobb, mint mindig – legyintett Sirius. Ez furcsa volt, sose mondana ilyet, enn�l nagyobb az egoja. Lily megforgatta a szemeit, �s r�m mosolygott.
- Tal�n igaza van – mondta, majd Sirius mell� l�pkedett. - Egy k�tsz�n� szem�tl�da vagy, ugye tudod? - suttogta halkan, �s megint nem �rtettem. Mi t�rt�nt itt?

D�lut�n Lilyvel s�t�lni indultunk. El�sz�r �gy akartam, hogy a Tekerg�kkel, de �gy t�nik Lil nem akar egyed�l hagyni.
H�t igen, a Roxfortban mindenki olyan furcs�n viselkedett.
A di�kok t�bbs�ge ker�lt, �s nem sz�lt hozz�m, m�g k�sz�nni sem k�sz�ntek, akik igen, azok pedig... mardek�rosok voltak.
Pl. Regulus, vagyis azt hiszem, hogy �. Vid�man, bar�ts�gosan k�sz�nt nekem, mellette Betty volt, akit�l szipork�z� mosolyt �s egy k�sz�n�m�t is kaptam.
Akit�l majdnem hasra este az Piton volt.
B�r g�nyosan, �s mogorv�n, de � is k�sz�nt. Lev�gott egy „Hell� Pottyit” �s tov�bb ment. Csak pislogni tudtam, �s pr�b�ltam meg�rteni, mi folyik itt.
Mit kell mondjak, nem siker�lt.
- Lily... - �ll�tottam meg.
- Nem, James – mosolygott r�m. Kital�lta, hogy mit akarok. - Magadt�l kell eml�kezned.

Este fek�dtem az �gyamban, �s eml�kezni pr�b�ltam, de semmi, m�g csak egy k�p sem villant be, viszont az alkarom nagyon viszketett, m�r reggel �ta, de nem t�r�dtem vele. A sok furcsas�g mindent elfelejtetett.
Akkor viszont, este az �gyban, �gy gondoltam, megn�zem, hogy mi irrit�lja.
Csak b�multam, �s nem tudtam megsz�lalni...
Mikor megl�ttam...
A s�t�t jegyet az alkaromon...