„...Az 1657-es felkel�s v�g�l elbukott, a var�zsl�k v�gleg leig�zt�k az eg�sz erd�t...”
Mi a francnak kell nekem ezt kijegyzetelni? A tan�r egy szellem, nem ember, �s... Odakintr�l furcsa zajok hangzottak fel. Becsuktam a m�giat�ri k�nyvet, majd fel�lltam, �s kil�ptem a szob�mb�l.
- Ez nem lehet! - hallottam anya hangj�t, �s tudtam, hogy s�r. Lesiettem a l�pcs�n, �s megl�ttam, a szoba k�zep�n t�rdelt, kez�ben egy fekete pecs�tes lev�llel. A fekete pecs�t mindig hal�lt jelent.
- Anya... - suttogtam. - Mi t�rt�nt?
Feln�zett r�m, �s megpr�b�lta let�r�lni a k�nnyeit. Fel�llt, de l�ttam, hogy alig van ereje.
- James... nem tanulsz?
- R��r – mondtam, majd odamentem hozz�. - Anya, mit t�rt�nt?
- Semmi... - �t�leltem, �s le�ltettem a kanap�ra. - Az unokan�v�rem, Talma, meghalt. Meg�lt�k �ket, Voldemort kiirtotta a csal�dj�t.
- Sajn�lom – suttogtam halkan. Elkezdett zokogni, �n meg n�ztem el�re. B�r annyira nem ismertem Talm�t, tudtam, hogy any�nak sokat jelentett, �s a csal�dja is.
- A kisl�nyuk t�l �lte. Most k�t �ves. Ide fogj�k hozni, �n vagyok az egyetlen rokona.
- Anyu, nyugodj meg! - simogattam meg az arc�t. - Ma hozz�k ide.
- Mi sz�vesen v�rjuk. A h�gom lesz, �gyis mindig akartam egy testv�rt – mondtam halkan. Anya elmosolyodott egy picit, �s pr�b�lta let�r�lni a k�nnyeket, de azok csak folytak. Szerencs�re apa bej�tt, �s �tvette t�lem.

Maya kicsi volt, sz�ke, �s nagyon �des. Azonnal a sz�v�nkbe f�rk�z�tt.
�n a sohanemvolt testv�remet l�ttam benne, anya a soha nem sz�letett l�ny�t l�tta benne. Picit m�g f�lt�keny is voltam, de azt�n elm�lt. Anya v�gre �jra „bab�zhat”, �s v�gre l�ttam mosolyogni. Ez j�l esett.
Nagyon j�l...
Maya aranyos kisl�ny volt. �s engem kedvelt meg legjobban. Folyton rajtam l�gott.
Sz� szerint.
�ltal�ban a kezemen, vagy a l�bamon, �s mikor menni akartam valahova nevetve kiab�lta a nevem.
- J�msz! J�msz! - motyogtam.
Lily megfogta a kezem, �s megszor�totta.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte.
- Elvitt�k, egy este. Nem olyan r�gen. Voldemort maga j�tt el hozz�nk.
- Istenem – suttogta a sz�ja el� kapva a kez�t.
- Azt �g�rt�k, hogy nem b�ntj�k, ha... ha �n... - �sszeh�ztam magam, �s a falnak d�ltem.
A k�l�n szob�mban �ltem a f�ld�n, �s Lilyvel besz�lgettem. El�sz�r besz�ltem arr�l, amit t�rt�nt. El�sz�r avattam be valakit, hogy mi�rt tettem... Amit Remus k�rdezett.
Lily j�tt be hozz�m, tudni akarta, hogy vagyok. Nem gondoltam, hogy azok ut�n, ahogy elk�ldtem m�g visszaj�n, de j�l esett, hogy visszaj�tt. Tal�n ez�rt mondtam el neki, amit elmondtam.
- Annyira szerettem �t. � volt a csal�d kis rem�nye. Egy kis f�ny a sz�rke �let�nkbe. �s most ott van a kez�kbe, �rted? Ott van!
- James, nyugodj meg! - megsimogatta az arcom, �s adott egy puszit. - Minden rendben lesz, hidd el!
- Nem, nem lesz minden rendben, semmi sem lesz rendben! �n...
- James, most m�lyponton vagy, de az�rt vagyok itt. Nyugodj meg, �s v�gre n�zd pozit�van a dolgokat. Am�g t�ged maguk mell� akarnak, addig nem fogj�k b�ntani May�t.
- De...
Hozz�m hajolt, �s megcs�kolt.
�n viszont eltoltam magamt�l.
- Nem akarom, hogy sajn�lj! - ki�ltottam r�. Szembe �lt velem, �s engem n�zett. - Ezzel nem vid�tasz fel.
- Akkor mivel? - k�rdezte.
- Nem tudom! - motyogtam. - Elegem van mindenb�l. - Fel�lltam, �s kimentem a szob�b�l.
- James, hova m�sz? - j�tt ut�na. A Tekerg�k odalent voltak. Sirius �s Peter Frankel besz�lgetett, de mikor megl�ttak, akkor elhallgattak. - James, �ll meg!
Lily ragadta meg a karom. Az arc�n k�ts�gbees�s �lt, a szem�ben k�nnyek.
- Ne csin�lj semmi h�lyes�get, k�rlek! - n�zett r�m.
- Lily... hagyj b�k�n!
- K�rlek, ne tedd ezt, ne tasz�ts el magadt�l! Te sem akarod!
- Mib�l gondolod, hogy h�lyes�get akarok tenni? - k�rdeztem.
- L�tod a szemedb�l, l�tom, hogy feladtad, de James... � ezt nem akarn�, k�rlek gondold �t! K�rlek, had menjek veled.
- Nem akarom! - mondtam a f�ldre n�zve, �s elindultam kifel�.
- Ne tedd ezt!
S�r�s hangon sz�lt ut�nam, �s meg�lltam.
- K�ny�rg�m, ne tasz�ts el magadt�l. K�rlek...
Csak n�ztem, �s nem tudtam, hogy mit tegyek. Nem tudtam, mi�rt akar annyira mellettem lenni.
Sz�nalom?
Szerelem?
Vagy valami m�s?
A klubhelyis�gbe mindenki minket n�zett, �ppen v�laszolni akartam, amikor McGalagony bel�pett.
- Potter, az igazgat� h�vatja, azt mondta �letbe v�g�!
Els�padtam, �s sietve az igazgat�hoz siettem.
Bent �lt az asztala m�g�tt, �s el�tte egy lev�l volt.
- Mi t�rt�nt? - k�rdeztem k�sz�n�s n�lk�l.
- El kell mennie p�r napra, Mr Potter – ny�jtotta fel�m a levelet. Gyorsan �tolvastam a levelet, �s egyre jobban les�padtam.
- Nem lehet... ezt nem tehetem – mondtam.
- V�llalta, amit v�llalt – �llt fel Dumbledore. R� n�ztem, �s pr�b�ltam nem �sszeomlani.
- Mit tegyek? - k�rdezte suttogva magamt�l.
- Amit k�rnek mag�t�l. May�t m�r keress�k.
Csod�lkozva tekintettem fel.
- Maga tudja?
- Az apja meg�rta nekem, hogy mi t�rt�nt. A legjobban keresik a h�g�t. Amint megvan, �n szabadul, addig is... pr�b�ljon meg nem tenni semmi olyat, ami...
- �rtem – mondtam halkan, azt�n elmentem.

***

D�lut�n m�r abban a fekete kast�lyban voltam, ahov� rendeltek. T�bb hal�lfal� is volt ott, akik mind engem n�ztek. Felismertem Bellatrix Blacket, Rodophus Lestrange-t, Lucius Malfoyt. De voltak ott t�bben is.
�n meg csak b�multam magam el�, �s nem tudtam, mit lesz ebb�l.
F�ltem, hogy megvalljam. Nem akartam �lni, se semmi olyat tenni, ami egy hal�lfal�hoz m�lt�, de hozz�m nem.
Nyeltem egyet, �s nem n�ztem fel, nem akartam hallani semmit, nem akartam l�tni semmit...
Az ajt� kiny�lt, �s Voldemort l�pett be rajta.
Mindenkin v�gign�zett, majd rajtam �llapodott meg a szeme.
- Hogyan siker�lt elj�nn�d? - k�rdezte r�m tekintve. Feln�ztem r�, �s okklumenci�t haszn�ltam.
- Apa �rt Dumbledore-nak, hogy sz�ks�ge van r�m otthon.
- Remek. Feltal�lj�k magukat.
- Mi�rt vagyok itt? - k�rdeztem.
- Mert a h�god hi�nyolt, �s sokat nyafogott... - mondta, �s intett. Az ajt� kiny�lt, �s egy hal�lfal� j�tt be, mellette Maya. A kish�gom azonnal otthagyta, �s hozz�m rohant. �n is fel�lltam, majd magamhoz �leltem �t.
- Ne f�lj, itt vagyok – suttogtam a f�l�be.
Kis kezeit k�rbefonta a nyakam k�r�l.
- J�msz, �gy f�lek! F�lek!
S�rt, �s kicsi arc�t belef�rta a v�llg�dr�mbe. Aranysz�ke haja most is olyan selymes volt, mint r�gen, kis test�t r�zta a zokog�s �s a f�lelem.
- Vigy�l el innen – suttogta, �s feln�zett r�m. Z�ld szemei ragyogtak, mint a gy�m�nt, �s olyan f�lelmet �rasztottak, hogy beleborzongtam.
- Nem vihetlek el, de vigy�zok r�d, nem lesz semmi bajod, hidd el nekem. Elhiszed? - k�rdeztem. B�lintott.
Voldemort intett, �s mind a kett�nket elvezettek. M�sf�l napot voltam vele egy szob�ba, nyugtatgattam, besz�ltem neki, mes�ltem neki, nevettem vele �s j�tszottunk. L�ttam, hogy j�l van, de nagyon f�lt.
Azt�n mennem kellett...
Neh�z volt elszakadni, �s m�g m�lyebbre s�llyedtem...
�s senki nem tudott visszahozni... majdnem senki...