Az �gyam tetej�n fek�dtem, �s olvastam a Kviddics �vsz�zadai leg�jabb kiad�s�t, amikor minden l�mpa elaludt. Fel�ltem, fogtam a p�lc�m, �s intettem vele, mire a v�g�n egy apr�, de er�s f�ny� l�ngocska gyulladt fel.
- Anya! - ki�ltottam ki a szob�mb�l, �s elindultam az ajt� fel�. - Anya, t�rt�net valami?
Semmi nem hallatszott be, csak furcsa suttog�s.
- Anya!
Kicsit aggasztott, hogy nem v�laszol.
- Apa!
Semmi v�lasz.
Kinyitottam az ajt�t, �s kin�ztem a folyos�ra.
Sehol senki. A h�z t�bbi r�sz�ben is �pp olyan s�t�t volt, mint a szob�mban. Elindultam a szomsz�d szoba fel�, mikor meghallottam a sik�t�st.
- Ne! �t hagyja b�k�n, k�rem! - Anya hangja volt.
�tj�rt a r�m�let, s miel�tt lementem volna a hang forr�s�hoz, berontottam a szomsz�d szob�ba.
Minden fel volt d�rva, � pedig sehol.
- K�rem, �t hagyja! - hallottam apa hangj�t is.
Azt�n valaki felnevetett, �s mondott valamit, de nem �rtettem.
- Ezt nem k�rheti! Vigye ink�bb az �letemet!
Elindultam le a nappaliba, s amikor megl�ttam megtorpantam.
Voldemort �llt ott, ap�nak szegezve a p�lc�t, mintha megfontoln� az aj�nlatot. M�g�tte k�t hal�lfal�, �s az egyik karjai k�z�tt ott volt �.
Aludt, m�g mindig aludt... Olyan �des volt, olyan aranyos, �rtatlan...
- � lesz az! - mutatott r�m Voldemort, amint megl�tott. - � velem j�n, �s meghagyom az �let�t – mondta.
- Nem k�rheti ezt!
- A csal�d mely mindig ellenem van, ha kider�l, hogy az egyik tagja hal�lfal� lett, sokan meggondolj�k majd, hogy m�gis mennyire er�s vagyok �n! - Nevetett fel. - � lesz a hal�lfal�!
- Ink�bb �lj�n meg - l�pett el�re apa – de ilyet ne k�rjen t�lem!
- Megteszem – mondtam. - De mindenki �letben marad!
Voldemort a szemebe n�zett, felnevetett, �s intett a m�sik hal�lfal�nak, aki elkapta a karom.
- James! - sik�tott fel anya. - Ne vigye el a fiamat! - rohant oda hozz�m, �s megragadta a karom, de �n lefejtettem r�la kezeit.
- Nem lesz semmi baj... - suttogtam neki.
Azt�n kivittek engem is, �s � is. M�g sok�ig hallottam anya zokog�s�t.

Felriadtam.
Tudtam, hogy �lmomban forgol�dtam, �s besz�ltem is, �s tudtam, hogy a m�sik �gyr�l Sirius engem n�z. Meg�rzem az ilyesmit.
�jra �t�lni azt a napot nem volt j� �lm�ny. Az ellens�geimnek sem aj�nlom.
Felh�ztam a pizsam�m ujj�t, �s n�ztem a S�t�t jegyet, ahogy a kezemen mozog. �letem legrosszabb �lm�nye volt, mikor felker�lt. A jel, ami ellen mindig is harcolni akartam. �s most k�zt�k vagyok �n is.
Vajon Dumbledore tudja, hogy igaz? Vajon, nem csak rem�li, hogy humbug az eg�sz?
Vagy � is b�zik bennem, mint Lily?
Ki kell tartanom... Ha megtal�lj�k �t, akkor kimondhatom az igazs�got, addig nem lehet.
Addig ki kell tartanom. Nem tehetek m�st.
Visszah�ztam a pizsama ujj�t, �s visszad�ltem az �gyra.
Minden olyan zavaros, �s �n azt hittem, hogy mell�m �llnak a bar�taim.
Sirius...
Remus...
Ha Peter el is hiszi, hogy �nk�nt tettem, akkor is... Siriusnak �s Remusnak nem kellene. B�zniuk k�ne bennem. Seg�teni�k, �s nem kitasz�taniuk abb�l a csapatb�l, ahova tartozom... �k volt a csal�dom, az Isten�rt!
�n sem k�telkedtem soha Siriusba, � mi�rt teszi?
Neki kellene a legjobban meg�rtenie engem! Neki kellene...
Kisz�lltam az �gyb�l, �s elkezdtem j�rk�lni a szoba k�zep�n.
M�rges voltam, d�h�s �s csal�dott.
�s persze... ott volt bennem az a j� �rz�s, az az egyetlen f�nysug�r, ami rem�nyt adott nekem: Lily. Pont �, pont az a l�ny �ll ki mellettem, akire nem sz�m�tottam.
Visszaroskadtam az �gyamra, �s az arcomat a tenyerembe temettem.
Nem tudok lesz�llni a dologr�l.
Sirius... Remus...
- Hogy tehett�tek?! - mordultam fel hangosan, majd kikaptam a k�penyem a l�d�mb�l, �s kiviharzottam a szob�b�l.
Megint el�nt�tt a m�reg. A klubhelyis�gben csak j�rtam fel-le, k�rbe-k�rbe, �s nem tudtam meg�llni. Beler�gtam a falba, k�romkodtam egy j�t, azt�n �gy d�nt�ttem r�szegre iszom magam... m�sk�pp nem fogok tudni aludni, �s kialvatlanul nem lehet kitasz�tottnak lenni.
�pp fel akartam menni a dugi ital�rt, mikor �s�tozva, f�radt tekintettel Lily l�pkedett le a klubhelyis�gbe.
- Te mit csin�lsz? - k�rdezte. R� n�ztem, �s megr�ztam a fejem.
- Semmit.
- Mi�rt nem alszol? - �rdekl�d�tt.
- Nem tudok – v�laszoltam halkan. Megvakarta a fej�t, majd odaj�tt hozz�m, megragadta a kezem, �s elindultunk fel a fi�k h�l�ja fel�, de az ajt�t elhagytuk, �s m�g feljebb ment�nk. Egy k�l�n szob�ba.
- Ez mi? - k�rdeztem.
- Ez a fi� iskolaels� szob�ja. Nekem is van – mosolyodott el. - Csak a t�l oldalon. Ha j�l tudom, te lett�l volna a m�sik, ha... - Ha nem lettem volna hal�lfal�. - Sz�val, szerintem, haszn�lhatod, nem hiszem, hogy Sirius szeretn�.
- �gy �rted...
- Igen, Sirius a m�sik iskolaels� id�n – b�lintott. - Seg�tsek idehozni a cuccaidat?
Megr�ztam a fejem, �s visszasiettem a szob�ba. Mindenki �bren volt, �s akkor sem d�ltek vissza, mikor megl�ttak. �sszedobtam a cuccaim, majd kilebegtettem a l�d�m. Sz� n�lk�l.
Azt�n bek�lt�ztem az iskolaels�nek fenntartott szob�ba. Egyed�l... hat �ve nem aludtam a k�l�n, ha a Roxfortban voltam. Mindig ott volt a h�rom legjobb bar�tom... bar�tom? Hmm, �j fogalmakat kell kital�lnom a Tekerg�kre... azt hiszem.
Lily az �gyamon �lve n�zte v�gig, ahogy kipakolok, majd elmosolyodott.
- Az ajt� csak jelsz�ra ny�lik. Rictulus az eheti jelsz� a szob�khoz. Majd odaadom neked mindet, rendben?
- K�szi – motyogtam, mik�zben el�vettem a wiskys �veget.
- Mit csin�lsz? - k�rdezte d�bbenten.
- Csak megteszem, amit elterveztem – n�ztem fel. Megcs�v�lta a fej�t, felugrott, �s elvette t�lem az �veget.
- Ha mindig leinn�m magam, amikor m�lyponton vagyok, akkor m�r alkoholista lenn�k! - horkant fel. Elmosolyodtam.
- �n nem szoktam leinni magam, de most m�ly ponton vagyok – mondtam. Adott egy pofont, pontosabban, meglegyintette az arcom, majd a k�t tenyere k�z� fogta, �s r�m n�zett.
- Nem ny�lhatsz ilyen eszk�z�kh�z! Ezekt�l k�nnyebb lenne, igen... de csak most. �g�rd meg nekem, hogy nem teszed!
- Te ezt nem �rted! - �ltem le az �gyra.
Nem �rtem mi t�rt�nt, nem �rtem mi�rt tettem, amit tettem, �s mondtam, amit mondtam, f�leg neki, de musz�j volt. Valakit okolnom kellett. Valakivel ordib�lnom kellett, valakivel...
- Az lenne, a legjobb, ha te is ker�ln�l, mint mindenki! �s nem t�r�dne velem senki, engem �gyse �rtenek meg, �gyse hisznek nekem, �gyse...
Csendesen �lt a sz�nyegen, �s mosolyogva n�zett.
- Te sem �rtesz meg! - ord�tottam d�h�sen, �s beler�gtam az �gyba.
- De igen. Tudom, hogy d�h�s vagy, mert a bar�taid cserben hagytak, mert mindenki ellened vagy, mert – odaj�tt hozz�m, �s felr�ntotta a ruh�m ujj�t, hogy l�tsszon a jel, �s r� mutatott – ez nem te vagy!
D�bbenten n�ztem r�. Egyszer�en ne hittem el, hogy t�nyleg ennyire meg�rt, hogy t�nyleg ennyire tudja, mi zajlik bennem.
- Zavart vagy, f�j a sz�ved, �s ez �rthet�! - mondta. - De... tess�k, folytasd! - mondta, �s vissza�lt az �gyamra.
- Mit?
- Az ordib�l�st. �lvezem.
Elkezdtem nevetni, �s le�ltem mell�.
- Ne nevettess!
- De komolyan – mondta. - Amikor veszeksz�nk folyton �n ordib�lok, te meg �sszeh�zod magad. T�k j� l�tni, hogy tudsz te is ordib�lni.
Fantasztikus l�ny!
Ha nem lenn�k bel� szerelmes, most tuti belez�gn�k.
Hogy �rthet valaki ennyire ahhoz, hogy felvid�tson, honnan tudja, mit kell nekem mondania? Mikor mire v�gyom...
- Menned k�ne – mondtam halkan, de m�r teljesen nyugodt hangon.
- Ne m�r! - nyafogott kisl�nyosan. - Ordib�lj m�g! Sose ordib�lt m�g r�m hal�lfal�!
Megint elkezdtem nevetni.
- �gy sokkal aranyosabb vagy – mondta, �s fel�llt. - �s jobban szeretem, ha nevetsz, mintha magadba z�rk�zol. - Adott egy puszit az arcomra. - J� �jt, James. Reggel megv�rlak! De ne k�ss el!
- Pr�b�lok – mosolyogtam, �s v�gigd�ltem az �gyon. Lily m�g egyszer r�m mosolygott, azt�n elt�nt az ajt� m�g�tt.