Arra ébredtem, hogy egy hatalmas kutya rám ugrik. Akit ébresztett már Sirius Black, az tudja, mire gondolok. Ugrált rajtam egy kicsit, majd leugrott, és közben visszaalakult emberré.
- Felébredt! - rikkantotta, mire James is bejött, és elvigyorodott.
- Már azt hittem még egy napot alszol. Apa jól kiütött! - mondta. - Hogy vagy?
- Fáj a fejem – nyöszörögtem.
- Hát, mint mondottam, apa jól kiütött. De muszáj volt, nem tudta, hogy más vagy ezen az este. - Nem válaszoltam. Hirtelen eszembe jutottak az események, Nessy, Grayback, és...
- Véres volt a pofája... kit harapott meg? - ugrottam fel. - Kit harapott meg Grayback?!
- Nyugodj meg! - nyomott vissza Ágas az ágyba. - Nyugi, pihenned kell!
- Mi történt? - kérdeztem újra. - Mondjátok már!
- Hát... Peter kiszökött, és visszajött ide, szólt apáéknak, akik megkerestek minket. De akkor már nagyon késő volt. Grayback...
- Kit?
- Nolyt – válaszolt halkan. - Átalakulva próbáltuk a lányokat megvédeni, de sokan voltak. Grayback orvul támadt.
- Meg... halt? - kérdeztem.
- Nem, csak megmarta a lábát. Kicsit ki volt akadva, de Nessy végig mellette volt. Most már egészen beletörődött, már nevetett is reggel.
- Nessy jól van, Lilyék?
- Mind jól vagyunk, csak Nolyt harapták meg – szólt Tapmancs, majd visszaalakult kutyává, és az ágyamra feküdt.
- Most aludj – szólt Ága. - A jó kutya őrzi az álmod.
Tapi felvakkantott, és a fejét a kezemre hajtotta. Elmosolyodtam, és becsuktam a szemem. Azonnal elnyomott az álom.

Délután ébredtem fel legközelebb. Sirius még bent volt, de emberként, és éppen a szendvicsemből próbált lopni, amit valószínűleg Mrs Potter hozott be.
- Hé! - szóltam rá, mire eldugta a háta mögött a kezeit (amiben volt egy szendvics), és rám vigyorgott.
- Szia, Holdsáp!
- Kérem a szendvicsemet vissza! - ültem fel. Elfanyalodott, majd gyerekesen durcás arccal visszaadta nekem. Én pedig beleharaptam, és jóízűen meguzsonnáztam. Ezalatt Tapmancs kiment, és szólt a többieknek. Legalábbis abból gondolom, hogy mikor visszajött, már mindenki itt volt. Nessy leült az ágyam mellé. Noly kissé sántikálva jött be, Mayára támaszkodott, Lily pedig zavart volt, felváltva egymásra néztek Jamesszel, s mikor a tekintetük találkozott, a lány elpirult, Ágas pedig szomorúan elfordította a fejét.
- Na élsz már?
- Élek – mondtam, és Nolyra néztem. - Hogy vagy?
- Megvagyok! - mondta, ne félj. Leült az ágy másik oldalára. - Én leszek ezentúl a legjobb barátod! - vigyorgott. - Együtt ugrabugrálhatunk az erdőben teliholdkor, és...
- Nananana! - szólt Sirius. - Remusnak már van legjobb barátja, én!
- Én és Peter talán az ellenségei vagyunk? - kérdezte Ágas.
- Ne akarjátok már kiközösíteni! - nevetett fel Noly. - Aki megteheti, az kizárólag csak Nessy.
Ness elvörösödött, én pedig zavartan kinéztem az ablakon. Lily rám nézett, majd elmosolyodott.
- Skacok! Beszélhetnék Remusszal négyszemközt? - kérdezte. Mind csodálkozva néztek rá, mire elmosolyodott. - Na mi lesz, kifelé!
Mindenki kikullogott, mi pedig egymásra néztük. Amint becsukódott az ajtó, Lily leült az ágyamra.
- Menekülsz? - kérdezte. - Remus, erről beszéltünk, és ne mondd, hogy nem szereted Nessyt, mert igen. Noly mesélte, és látom rajtad. Ez nem olyan, mint Nolyval, te is tudod, hogy ez más...
- Tudom – bólintottam. - Ez egészen új... szeretem, féltem, és...
- Akkor ne menekülj! - szólt rám. - Mond meg neki, kapd a karjaidba, aztán...
- Te beszélsz? Aki úgy menekül James elől, hogy neki beleszakad a szíve.
Elhallgatott, és kinézett az ablakon.
- Igazad van – suttogta. - De félek – mondta.
- James jó fej, és szeret téged, én már csak tudom, nekem kell végighallgatnom az elkeseredését. Te vagy a mindene, add be a derekad, cserébe én se menekülök. Megmondom Nessynek, hogy szeretem, és összejövünk, ha...
- Ha mi is? - nevetett fel. - Legyen. De irány kifele az ágyból, már nem is vagy beteg, valld be!
Elmosolyodtam.
- A kertben találkozunk, rendben, vidd magaddal Nessyt.
Bólintott, és kisietett, én pedig felöltöztem.