- Nessy! Leszállnál a pasimról?
A kanapén ültem, és olvasni próbáltam, de Nessy az ölembe ült, és mindenáron meg akart csókolni.
- NESSY! - Noly elkapta a karját, és kirántotta az ölemből. Először azt hittem, nekiugrik, de végül leült az ölembe. - Ez az én helyem.
Tapmancs felugrott a kanapéra, megcsóválta a farkát, elkezdett lihegni, majd rámorgott Nolyra, aki kiugrott az ölembe, ahova a ő költözött bele. Ágas elkezdett nevetni, én pedig Siriusra néztem, aki felvillantotta kiskutya szemeit. Kár hogy nagy volt, és dög nehéz.
Lily a kanapén unatkozott, Maya és Peter nemkülönben. James is unatkozott eddig.
- Ez rémes! - szólt Lily. - Nem úgy volt, hogy szórakozunk? Esküszöm, nem akarom rosszul érezni magam, mégis rosszul érzem magam.
- Miért ültök itt bent? - lépett be Mrs Potter. - Menjetek ki, csodás az idő, és sokkal jobb, mint idebent!
- Anya, zseni vagy! - ugrott fel James, és egy cuppanos puszit nyomott Mrs Potter arcára.
- Köszönöm – mosolygott a nő kicsit zavartan, és megsimogatta az arcát. Jól esett neki Ágas hirtelen jött kedvessége. Lily elmosolyodott.
- Menjünk sátorozni!
- Ez jó ötlet! - nevetett fel Maya. - Sirius?
Tapmancs felvakkantott, majd kinyújtózkodott az ölemben, és leugrott. Ugrás után a térdére ért földet... mint ember.
- Jó ötlet! Holdsáp, Lily, Noly? - nézett ránk.
- Induljunk! - ugrott fel Nessy, majd megragadta a karom. - Gyerünk! Ugye jössz, Remy? - kérdezte. De Noly kitépte a karomat a kezei közül.
- Egy, őt csak én rángathatom, kettő, ne hívd Remynek!
- Nekem tetszik – vakarta meg a fejét Sirius, és gonoszul rám mosolygott. - Remy...
- Tapmancs, kérlek! - álltam fel. - Mehetünk, ha nem zártok össze, velük! - mutattam Nolyékra.
- Ha, ha, ha... - nézett rám Noly, Nessy viszont mosolygott.
- Nem kergetlek az őrületbe, ha...
Otthagytam őket. Nem érdekelt a ha...

Az erdő sűrű volt, és félelmetes... legalábbis a lányok szerint. Noly és Nessy csüngtek a karjaimon, és minden kis neszre összerándultak, Maya Sirius mellett ment, Lily pedig... mivel én le voltam foglalva, Sirius szintén, így James és Peter közül Ágast választotta, így mellette ment, és, ha furcsa neszt hallott, hozzá bújt oda. Ezt persze Ágas nagyon élvezte, és néha rájátszott, egy két...
- Hallottad ezt? - Felszólítással.
Mi nem féltünk, maximum Peter rezzent össze néha, de hát... mi bejártuk már a Tiltott rengeteget nem is egyszer, pedig az sokkal, de sokkal rosszabb, mint ez az ártatlan erdő. Legalábbis remélem, hogy ártatlan.
- Itt fogunk letáborozni! - jelentette be James, és megállt egy tisztáson, majd ledobta a táskáját. - Mit szóltok?
Sirius átalakult, és kutyaként körbeszaglászott, majd vakkantott egyet. Aztán... megint elkezdte kergetni a farkát. Odamentem Mayához – miután legyalultam magamról a rajongóimat – és néztem Siriust.
- Tudod, ha Sirius egyszer elvesz feleségül, boldog lehetsz majd.
Maya rám nézett, és elmosolyodott.
- Miért?
- Mert egy személyben szerető, gyerek és kutya. Minden nő álma.
- Kac-kac-kac, Remus – mondta, és Siriusra nézett. Tudtam, hogy azon gondolkozik, amit mondtam.
Sirius visszaalakult, majd a földön ülve nézett ránk.
- Mi van? - kérdezte, mire elkezdtünk nevetni.
- Na jó, van négy sátrunk, ki hogy alszik? - kérdezte Ágas.
- Én Remusszal! - jelentkezett Nessy, és elkezdett a magasban integetni. - Stipistopi!
- Felejtsd el, Nessy! - sziszegett Noly. - Remus velem lesz.
- Hát, négy sátorra vagyunk nyolcan.
- Akkor, én Peterrel, Ágas Tapmanccsal, a lányok meg gondolom, ahogy... - kezdtem, de Sirius nemet intett, majd rákacsintott Mayára.
- Én Mayával leszek egy sátorba – mondta, és lehúzta a lányt az ölébe. - És kicsit arrébb verünk sátrat, mert hangoskodni fogunk, igaz, édes? - kérdezte, majd hosszan megcsókolta a szerelmét.
- Ez sok mindent megkavar – mondtam.
- Én Remusszal leszek – mondta Noly, és megragadta a kezem. - Talán mi is hangoskodunk.
- Akkor Nessy és Lily kaptok egy sátrat, én pedig Féregfarkkal.
- Oké – bólintottak a lányok.
Ez érdekes estének bizonyul. Miért kell nekem együtt lennem Nolyval? Tudom, hogy egy tündér, és szeret, sőt... rajong értem, de...
Bűn, de az utóbbi időben kicsit terhemre van ez a kapcsolat. Már csak azért is, amit tesznek Nessyvel. Elegem van, hogy egyikük mindig rajtam csüng, és elegem van abból, hogy barátnőm van, nem akarok barátnőt!
- Én inkább Jamesszékkel lennék – mondtam, majd elindultam feléjük.
- De miért? - kérdezte Noly.
Nessy szintén elkomolyodott, és rám nézett.
- Ugye nem akarsz Nolyval szakítani? - kérdezte komoly aggodalommal a hangjába. Először nemet akartam mondani, de végül nem szólaltam meg. Vajon elromlik mindenki hangulata, ha azt mondom...
- De, igen...
Mindenki elhallgatott, én pedig otthagytam őket. Bementem az erdő sötétjébe, és leültem az egyik fa alá.
Megkönnyebbültem, hogy kimondtam. Karácsony óta nem éreztem ennyire jól magam. Nem azért, mert nem szerettem Nolyt, vagy nem tetszett... sőt. Nem jöttünk volna össze, nem mondtam volna el neki a titkomat, ha nem tudnám, hogy megérti, ha nem szeretném... ellenkezőleg. Kevés csodálatosabb lány van a világon, de olyan... nem tudom, miért viselkedik így, régebben egészen másmilyen volt, sokkal kedvesebb, és angyalibb, mint most...