Tavaszi dallam

Esik. Elmosolyodom a gondolatra. Ilyenkor, amikor minden �jj�sz�letik sirat az �g. S�rnak az angyalok. S�rnak a m�lt�rt, a jelen�rt, m�g a j�v��rt is.
M�r teljesen �zottan m�szk�lok az eml�keimbe oly r�gen bev�s�d�tt �sv�nyen. A l�baim szinte magukt�l mennek a c�lom fel�.
N�h�ny m�ter ut�n a park el�tt �csorgok. A r�gen cseresznyevir�gokkal teli f�k siv�r �gait verdesi az es�. Az utakon pocsoly�k �ktelenednek, �m �n a hazafel� menet helyett nesztelen�l le�l�k a padra. Mindig is szerettem az es�t. M�sok ilyenkor nem l�tj�k a k�nnyeimet…
- Meg fogsz f�zni.
A hirtelen hangra megrezzentem, pedig r�gt�n felismertem tulajdonos�t.
- Tudom – felelem. Tiszt�ban vagyok szesz�lyem k�vetkezm�ny�vel, de nem zavar. Ilyenkor olyan nyugodt minden.
- Te l�ny… Mi�rt nem figyelsz r�m?
Karjaival �tfogta v�llaimat, �n meg belesimulok az �lel�sbe. Hogy nem figyelek r�? Mosolygok. Amikor a k�zelemben van, barna �riszeimmel �lland�an az � mozdulatait lesem.
- Ugye milyen csod�latos? – teszem fel a k�rd�st megt�rve a csendet.
- Tavasz van. Ilyenkor minden sz�p – suttogod. Igazad van. Ez az �vszak az �jj��led�s�, amikor minden �letre kel. – B�r az es� ellen van n�mi kifog�som.
Felkacagok. Megfordulva l�tom, amint sz�ke tincseidr�l csepegnek a v�zcseppek. Te is el�zt�l. Lassan fel�llok, mik�zben kezedbe cs�sztatom az eny�met.
- Menj�nk haza? – k�rdezem, mik�zben elindulunk. Egym�s mellett s�t�lva k�mlelem a vizes t�jat �s v�rom a v�laszod.
- Nem ellenkezn�k…
Megcs�kolsz, �n meg boldogan viszonzom.
Im�dom a tavaszt. Mindig valami �jnak a kezdete. B�r… Minket n�zve lehet, hogy a folytat�sa.