Fehr szobban, az gyon fekve,
lmatag ifj a plafonra meredve.
Elmje kds, ezst szeme fak,
Halk szuszogsa alig hallhat.
Az gytl egy-kt tabletta a fldn elhagyatva,
Mellettk egy doboz van a fldre dobva.
Az mr szinte res, tartalma semmi,
Ezen a dolgon nem lehet nevetni.
Elbdult tudattal motyog a src,
Nem lt tisztn semmit sem mr.
„Szerettem, akartam” ezeket mondja,
De, hogy mi volt az ok, azt nem tudjuk soha.
Izzadni kezd, a feje is zg,
Homlyos minden, mr semmit sem tud.
Prbl felllni, visszahanyatlik,
Aki egyszer elmegy, az rkk alszik.
Szeme mg nyitva, most akar kzdeni,
Elbbi tettt a fldbe dnglni.
Egy valamit akar: nem most aludni,
Hisz, aki most alszik, az nem fog bredni.
A kegyetlen hajsza gyztese az lom,
Kaszsknt a fi utols lehelett vrom.
Lassan csukdik le mind a kt ezst szeme,
Msoknak taln int plda lesz a tette.
AJÁNLOM AZ OLDALT
