Ksi jszakn nzel egy kpet,
Lassan elntenek a rgi emlkek.
Bevillan egy park, egy kzeli iskola,
Egy zld szem src kajn vigyora.
A kprl rnzel az alv frfira,
Knny lepi el a szemed, ahogy visszaemlkszel a fira.
Elnti szvedet a keser sznalom,
Minden amit most rzel az kn s fjdalom.
Tizenves fejjel szerelmet remltl,
get vgyat, perszel rzst krtl.
Meg is kaptad hamar, csak azzal nem szmoltl,
Hogy a hirtelen jtt kd, bizony nagy bajjal jr!
A finak tetszettl, neked is bejtt a src,
De nem figyeltl a szavakra: „Lassan. Gondold t!”.
Az szbl bizony nyr lett, azt kvette a tl,
rtatlan szemekkel szerelmet reztl.
De egy sms minden jt tnkretett,
Ebbl megtudtad, hogy milyenek az emberek.
Hazugok, csalfk, gonoszok, balgk,
Szntelen szemmel gr marhk.
Szvszerelmed ajkt msra is hasznlta,
Nem csak neked sgott, s jtt cskra vrva.
Vrs knnyek folytak az arcodon,
Szved kgyk martk, s csonktva hagytk ott.
Akkor jttl r, hogy a valsg nem mese,
Gyermekszemmel egy felntt se ltezett sohase!
Ezt vallva csak lehajtod a kpet,
S megprblsz bcst mondani a knz emlknek.