Gyermekszemmel

�

K�s� d�lut�n f�radtan n�zel k�rbe,

Csattan�s jelzi, hogy valami leesett a f�ldre.

L�tsz egy poros k�nyvet sz�tny�lva a padl�n,

Meg egy kisl�nyt a z�r�d� ajt�n.

�

Halkan s�hajtasz, a pajkoss�got l�tva,

Nem is haragszol a sz�ke kisl�nyra.

Csup�n lehajolsz a leesett k�nyv�rt,

Megdermedve n�zed, olvasod a c�m�t.

�

„Eml�kk�nyv” hirdeti tartalm�t a t�rgy,

Tekinteted elhom�lyosul, m�r nem is nagyon l�tsz.

De kecses mozdulattal sz�tnyitod a k�nyvet,

A r�gi v�setekre csepegnek a k�nnyek.

�

Gyermeteg �r�sm�d, �sr�gi d�tumok,

N�h�ny rajz, b�tor�t� mondatok.

Felr�mlett arcok, hozz�juk nevek,

M�g szemed k�nnyes, sz�ved bel�l nevet.

�

Sokszori cs�nyek a tan�rnak j�rva,

A jegyek meg ker�lnek a napl� lapj�ra.

A sok felelet, h�zi meg dolgozat,

Akkor mutatt�k meg a gyerekek igazi arcukat.

�

De r�g is volt m�r, tal�n �gy 20 �ve,

„Mama mit olvasol? T�n a mese v�ge?

Van benne t�nd�r, vagy ez�stszem� herceg?

Mi a v�ge anyu? A gy�ztes a j� lesz?”

�

A k�rd�sre felnevetsz, ez a gyermeki csoda,

A kisl�nyod csak k�rdez, csendben pereg az �ra.

Gyermekszemmel mese minden apr� n�ta,

Te csak n�zed a kisl�nyt, a k�nyvr�l d�dolva.

�

�