Csendes szobban az rasztal fltt,
Egy lny l grcssen, szembe knny szktt.
Tudata folyamatosan lejtszik egy kpet,
Mint egy moziban, ahol a film mg nem rt vget.
Ajt mgtt lptek, zajos kiltsok,
„Hidd el, csak fltelek tged kislnyom.”
A meggytrt hang lesen hast a gyenge tudatba,
A kislny llegzse mr most szapora.
Nhny dbrgs csattan a faajtn,
Azt jelezve, hogy nyissk ki az ajtt.
De a zr nem nylik, minden a helyn marad,
gy feladta remnyt az ajt eltt ll alak.
A lnyka hangosan zokogni kezdett,
Istent becsmrelte, s hogy mrt szletett meg?
Utlta a vilgot s a gyllt letet,
A szeme a srstl mr teljesen vrs lett.
Sznalmas ltvny volt a gyermeteg lnyka,
Ajkait flelmben mr vresre harapdlta.
Szeme mr vrs volt, maszatos az arca,
Lthattk, hogy mg nem rett a harcra.
Magban siktott, mindenkit gyalzott,
Elvette mobiljt s egy szmot trcszott.
A mobil tls vgn egy fiatal src hangja,
rte lpett a lny mindenkivel harcba.
A lny vlttt, s ahogy letelt az egy ra,
A src motorral lpett ki az tra.
A lnyhoz indult, dbrg szavakkal,
Villmokat fakaszt mly hangsllyal.
Teljes sebessggel csak az tra figyelve,
Egyetlen gondolattal: a lnyt megszktesse.
Nem telt el sok id kirntja az ajtt,
Nem veszi figyelembe a sikoltoz asszonyt.
Csak egyenesen szerelme szobjba rohan,
Arra gondolva, hogy a lnykt elvigye onnan.
Beront a szobba, kivezetve a lnyt,
Nem rdekli a szlk vlemnye sem mr.
Az apa rntan vissza a lnyt,
De a fi jtssza az ers vdbstyt.
Nem engedi bntani a kislnyt,
kapja a pofont, s a hangot, hogy: „Megllj!”
A lny kirohan, fell a motorra,
Remnykedve nz a mgtte lv fira.
Az csak sz nlkl gzt ad a motornak,
Csak suhannak a kislnyt maghoz vonva.
A fi elmegy egy tvoli rokonhoz,
Arra krve, adjon nekik otthont.
Az ismers csak rnz a maszatos lnyra,
S betereli a fiatalokat az otthonba.
Telnek a napok, nem keresik ket,
Nagykorak, gy azt nem tehetik meg.
S lassan valahogy az vek is eltelnek,
Nem krtek, s nem is krnek kegyelmet.
Egyiket sem izgatta a mlt gonosz perce,
Csupn a szerelem rk jelenje.
AJÁNLOM AZ OLDALT
