Egy elreglt trtnetet osztok meg veletek,
Taln tl sablonos, de valahogy gy lehetet.
Sz van egy kislnyrl szinte szemekkel,
Meg egy srcrl ezst tekintettel.
A kislnybl nagy lett gynyr mosollyal,
A src is megrett kajn vigyorral.
Krlvettk ket szlk s bartok.
Magnyosak nem voltak. Lthatjtok…
Nyzsgtt az let, unszoltk a lnyt,
Buli lesz htvgn. Jjjn mr!
A lny engedett csillog szemekkel,
A fi is elmegy a barti krrel.
Eljtt az este, a brpultnl a lny
Koktlt iszogat, s unalmban vr.
A fi pp betoppan, bartai mr vrtk,
De kiszradt torokkal a pult fel veszi az irnyt.
Az ifjnak feltnt az iszogat szpsg,
Krl nz „Egyedl van? …Semmi ktsg.”
Majd felkri egy tncra igent remlve,
Hisz, ennek a lnynak az vnek kell lennie.
A lny elmlylten nzi a fit,
Az ezsts szemprbl mr nem volt kit.
„Nzd milyen szpek” hangzott a dicsret,
Sokszor hallottk, s csak gy peregtek az vek.
A leny felntt gyermeteg llekkel,
A fibl frfi lett szeret szemekkel.
Nhny fnykp hever a lny kezben,
Egy szerelmesprt brzoltak pldakppen.
Egy rtatlan kislnyt bszke mosollyal,
S egy ezstszem fit szemtelen vigyorral.
A n erre mosolyog a fekv frfira nzve,
A tbbi az titkuk, itt a mese vge.
AJÁNLOM AZ OLDALT
