Kk knnytenger lepi el a tjat,
Egy tndr virraszt jjel, vigaszt nem tallva.
Segteni akar az elrvult lnyon,
Hogy tl tudjon lpni a nyomorsgon.
Igket mormol, vigasztal szkat,
De a leny csak maga el roskad.
Nem trdik a segt szndkkal,
Szerelmt siratja, boldogsgval.
Az egyetlen fit, kit annyira szeretett,
Imdta t, amennyire lehetett.
Ott volt mellette, hallgatta a szavt,
A src szlt, ugrott, leste kvnsgt.
A tndr megunta az elfecsrelt idt,
Kiterjeszti szrnyt, a fi utn j.
Meg is tallja egy virgos dombon,
Kezben egy rzsa, szeme elidzik a holdon.
A tndr kezt fogja, vezetn a lnyhoz,
De a fi hrt, esze neki mst mond.
A tndr kezbe teszi a vrvrs rzst,
„Bcszz el tle, n elfeledtem mr”.
A tndr bsan szrnyal a csillagos egen,
Fl megmondani a lnynak, hogy egyedl kell legyen.
Ennyi rossz hr egy fiatal lnynak,
Mg mindig nem rti a fi, mirt most fordt htat.
A kislny elaludt, szeme knnytl piszkos,
Leteszi mell a rzst, majd egy bcsz szt mond.
Eltrtt a rzsa, mely a fi emlkt rzi,
De a lny taln knnyen felejt, idvel jra megtanul szeretni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
