Elt�r�tt r�zsasz�l

K�k k�nnytenger lepi el a t�jat,

Egy t�nd�r virraszt �jjel, vigaszt nem tal�lva.

Seg�teni akar az el�rvult l�nyon,

Hogy t�l tudjon l�pni a nyomor�s�gon.

�

Ig�ket mormol, vigasztal� sz�kat,

De a le�ny csak maga el� roskad.

Nem t�r�dik a seg�t� sz�nd�kkal,

Szerelm�t siratja, boldogs�g�val.

�

Az egyetlen fi�t, kit annyira szeretett,

Im�dta �t, amennyire lehetett.

Ott volt mellette, hallgatta a szav�t,

A sr�c sz�lt, � ugrott, leste k�v�ns�g�t.

�

A t�nd�r megunta az elfecs�relt id�t,

Kiterjeszti sz�rny�t, a fi� ut�n j�.

Meg is tal�lja egy vir�gos dombon,

Kez�ben egy r�zsa, szeme elid�zik a holdon.

�

A t�nd�r kez�t fogja, vezetn� a l�nyhoz,

De a fi� h�r�t, esze neki m�st mond.

A t�nd�r kez�be teszi a v�rv�r�s r�zs�t,

„B�cs�zz el t�le, �n elfeledtem m�r”.

�

A t�nd�r b�san sz�rnyal a csillagos egen,

F�l megmondani a l�nynak, hogy egyed�l kell legyen.

�Ennyi rossz h�r egy fiatal l�nynak,

M�g mindig nem �rti a fi�, mi�rt most ford�t h�tat.

�

A kisl�ny elaludt, szeme k�nnyt�l piszkos,

Leteszi mell� a r�zs�t, majd egy b�cs�z� sz�t mond.

Elt�r�tt a r�zsa, mely a fi� eml�k�t �rzi,

De a l�ny tal�n k�nnyen felejt, id�vel �jra megtanul szeretni.

�

�