�

Lehetetlent k�rsz

�

Forr� ny�r, f�lledt a leveg�,

Nem l�tezik itten meg�lmodott j�v�.

A sors k�nyve itten a k�d k�zep�n �ll,

Nincs, ki megkeresse, r�g feladt�k m�r.

�

Egyvalaki m�gis megpr�b�lja,

Botladozva j�r a hal�l oltalm�ban.

K�rd�sei vannak, v�laszt v�r r�juk,

Seg�ts�get akar, hogy tov�bb �ljen �lmuk.

�

Fiatal a le�ny, naiv �s ostoba,

Egy k�tsz�n� szerelem�rt minden�t f�l�ldozza.

V�r�t veszi, hogy a k�nyvet megkeresse,

Mindenki tudja m�r mi lesz a veszte.

�

Koszos a ruh�ja, k�nnyes mindk�t szeme,

�Keresi a k�nyvet, j�v�t akar vele.

Egy szebb, jobb �letet vil�gban,

Hogy ne mondhass�k senkinek: „Hi�ba”.

�

Sokszor elesett, sok bizonytalan l�p�s,

Halad el�re, rem�li a v�g�t.

De nem leli a k�nyvet, az nincs is hely�n,

Tal�n m�r elvitt�k, vagy legenda az eg�sz?

�

Leroskad a f�ldre, nem b�r fel�llni,

Kimer�lt, �s nincs rem�nye v�rni.

Szebb j�v�t akart, hogy szeress�k egym�st,

Csak azzal nem sz�molt, hogy az eg�sz hazugs�g.

�

Visszagondol a le�ny, a k�k szemp�rra,

Meg�g�rte neki, hogy visszamegy ut�na.

De most csak mag�ban elsuttog egy ig�t,

„Ne haragudj kedves, de lehetetlent k�rsz”.

�