Az évek teltek, lassan mindenki elvégezte a Roxfortot, és három évvel azután, hogy Cissy eljegyeztette magát, Lily, James és Sirius beültek egy csendes kávézóba, Londonban, január elején. A vörös hajú nő szomorú tekintettel nézett Jamesre, majd a vele szemben ülő férfira.
- Jól vagy? - kérdezte végül. Sirius felnézett, az ajtó felé lesett, aztán az asztal lapját kezdte el fixírozni.
- Nem hiszem el, hogy nem látom többet belépni az ajtón – suttogta. - Elment...
- Sajnálom - suttogta Lily.
- Hát igen, most is elszalasztottad a lehetőséget – szólt egy hang, mire mindenki felnézett.
- Lydia! - mosolyodott el James. Sirius felugrott, és a lányt nézte csodálkozva.
- Azt mondtad, reggel megy a vonatod – szólt halkan, persze közben magához húzta a lányt.
- Majd megyek zsupszkulccsal, holnap. És, ne légy ilyen pesszimista, drágám! Tanulni megyek ki, és nem örök életemre. Csak két félév...
- De az olyan sok! - nyafogott a férfi, mire James elmosolyodott. Lydia adott egy csókot szerelmének, és beült melléjük. Sirius is visszaült a helyére, és láthatólag sokkal jobb kedve lett.
Eközben az ajtó újra feltárul, aztán Ave és Remus léptek be rajta beszélgetve. Mikor észrevették a négyest elvigyorodtak, és sietve ültek le melléjük.
- Nem is gondoltuk, hogy idejöttök! - szólt Remus.
- Mi sem gondoltuk, hogy így összejön a társaság – csóválta meg a fejét Lily.
- Akkor talán mi is ideférünk.
- De Cissy drágám! - háborodott fel egy hang. Narcissa elmosolyodott, leült unokafivére mellé, míg Lucius Malfoy felhúzta az orrát, de végül leült a feleségéhez.
- Összejött a csapat – szólt Ave, de végül nem szólalt meg senki, míg ki nem hozták az italokat. Aztán – Lucius kivételével – koccintottak egyet.
- Az elmúlt három évre! - szólt James, és rég nem látott barátaihoz fordult. - És most meséljetek! Kik kezdi? - kérdezte izgatottan. Remus elmosolyodott.
- Kezdjétek ti. Úgy tűnik, ti négyen nem szakadtatok el nagyon. Bár... - még szélesebbre húzódott a mosolya – gondoltam, hogy nagyon nem fogtok tudni Siriusszal elszakadni, Lilyvel pedig...
- Hamarosan összeházasodunk – szólt a lány mosolyogva.
- És jön a baba! - fecsegte el Sirius. Egy pillanatra csend maradt az asztal közül, és mindenki arcán bujkáló mosoly látszott.
- Komoly? - kérdezte Ave vidáman csodálkozva.
- Igen - mosolyodott el a lány. - Jaj, Ave, annyira sajnálom, hogy alig találkoztunk az elmúlt évek alatt. Annyi mesélni valóm van.
- Elhiszem – bólintott a lány mosolyogva.
- Fiú lesz vagy lány? - kérdezte Cissy mosolyogva, és alig láthatóan megsimogatta a hasát, viszont mindenkinek feltűnt.
- Te is? - kérdezte Lily döbbenten. Erre mindenki csodálkozva fordult Cissy felé, aki elmosolyodott.
- Igen, és fiú lesz. Draco lesz a neve... - Sirius álla leesni látszott, viszont Lydia gyengéden becsukta. - És a tied?
- Még csak egy vagy két hónapos, nem tudhatom... - válaszolt döbbenten. - De, akkor... mesélj!
- Sikerült meghódítani a hölgyet, Malfoy? - kérdezte James hátradőlve. Lucius végre rájuk emelte a tekintetét, és bólintott, viszont még mindig nem szólalt meg.
- Megegyezésre jutottunk – mosolyodott el Cissy.
- Szülsz neki egy gyereket, cserébe elválik tőled? - kérdezte Sirius, majd Lucius gyilkos pillantására, csak ártatlanul pislogott. Narcissa ellenben elnevette magát.
- Nem. Te hülye! Amikor azt mondtam, hogy megegyezésre jutottunk, úgy értettem, hogy szeretem. - A férfi arca megenyhült, és most először – amióta itt vannak – mosolygott rá a feleségére.
- Az én verzióm jobban tetszett – húzta el a száját Sirius.
- Szóval jól meg vagytok – jegyezte meg James halkan. A lány bólintott, és átterelte a szót Siriusra.
- Veletek mi van? Még tűröd az unokafivérem, Lydia?
- Tűröm – nevette el magát a lány.
- Dehogy tűr, itt akar hagyni! - duzzogott Tapmancs, és összekulcsolta a kezeit. - Szívtelen!
- Csak tanulni megyek ki, és csak egy év lesz... - válaszolt mosolyogva Lydia.
- De, hát már január van!
- Igen, mivel az oktatás két féléves. Januártól júniusig, és jövőre ugyanígy. Viszont nyáron itthon leszek, de ez Siriust nem érdekli, csak nyavalyog és nyavalyog...
- És nyavalyog... de szörnyű, hogy életed szerelme veled akar lenni – duzzogott tovább a fiú, mire mindenki elkezdett nevetni – kivéve persze őt és Luciust.
- Életem szerelme... miért merre van? - incselkedett Lydia, de ezzel csak azt érte el, hogy Sirius végleg megsértődött, és nem szólalt meg.
- Ave, veled mi van?
- Semmi, álmodozom a Férfi után, aki sosem jön el. De megvagyok, most éppen Remusszal közös lakásban.
- Összeköltöztetek? - ámult el James, a barátjára tekintve. - Holdsáp!
- Csak barátilag – mosolyodott el a fiú. - Sajnálom, hogy nem válaszoltam a levelekre, de a suli nagyon kemény volt, és... nem lehetett levelezni, csak ritkán, egy valakinek, és olyankor a szüleimet örvendeztettem meg.
- Milyen suli már ez? - ámult el Lily.
- Nehéz – válaszolt mosolyogva a fiú. - Nektek biztos könnyebb volt.
- A miénk se volt egy sétagalopp, igaz, fiúk? – kacsintott Lily. - Gondolj bele, velük jártam egy osztályba – bökte meg James karját, és elnevette magát.
- Nem lehetett rosszabb, mint a Roxfortban – kacsintott Cissy.
- Sokkal rosszabb volt – forgatta meg a szemeit a lány, ami újabb nevetésnek volt az okozója. James csatlakozott duzzogó barátjához, és összekulcsolta a kezeit.
- Pedig élvezte – morogta, majd elmosolyodott. - Úgy tűnik, akkor mindenkinek jól ment. Senkinek sem volt fennakadás...
- Hát nem. Mikor is lesz az esküvő? - kérdezte Ave. - Mikorra tegyem a szabadságot?
- Majd valamikor májusban – mosolyodott el James, és elgondolkozott. - Amikor nyílnak már a virágok.
- De romantikus – szólt Cissy. - Azért, én még mindig azt mondom, Lily, hogy te vagy a legszerencsésebb köztünk. A legjobb pasit, te fogtad ki!
- Hé! - Sirius és Lucius egyszerre mordultak fel, minek hatására ismét csak kitört a nevetés. Aztán pár percig csend lett, és Malfoy felállt.
- Nekünk mennünk kell, gyere Cissy! - A lány bólintott, és elmosolyodott.
- Örülök, hogy találkoztunk, és ha meghívtok, találkozunk az esküvőn! - mondta, adott egy puszit Siriusnak, és Lydiának, elköszönt és távozott.
Pár perccel később, az utóbbi is felállt.
- Hát, azt hiszem, nekem is mennem kell – mondta, és adott egy csókot Siriusnak. - Nem kísérsz el? Együtt tölthetnénk az estét.
- Jó ötlet – állt fel a fiú. Kezet rázott Jamesszel, Remusszal, aztán elköszöntek, és távoztak.

Sirius és Lydia távozása után, már csak négyen maradtak az asztalnál. Ave az asztal lapját bámulta, Remus hátradőlt, Lily és James összemosolyogtak.
- Emlékeztek, amikor még Ave utált minket? - kérdezte végül az utóbbi. Az említett lány felkapta a fejét, és elmosolyodott.
- Végül, Sirius elcsábított. Sose gondoltam, hogy egyszer vele fogok járni, és mégis megtörtént.
- Minő meglepetés – sóhajtott fel Remus, és vidáman megjegyezte. - Sirius mindenkit megkapott, akit akart.
- És rátalált a szerelemre – tette hozzá gyorsan Lily. - Nagyon szereti Lydiát.
- Az a jó – bólintott Ave. - Azt hiszem, nekünk is mennünk kell, vagy, maradnál még, Remus?
- Nem... Ne haragudjatok, még annyi dolog van az új ház körül – álltak fel. Majd hosszas búcsúzkodás után, ők is távoztak. Lily hozzádőlt Jameshez, aki átkarolta.
- Újabb szép éveknek nézünk elébe – szólt, mire a férfi megcsókolta.
- Úgy legyen...