Narcissa elmélázva ült az ágya tetején, és Lydia üres ágyát nézte. Azt kívánta, a lány bár visszajött volna már. Valakivel beszélnie kell, valakivel meg kell osztania a bánatát. Aznap, amikor Meda eljött a Malfoy kúriához, ő nem ment vissza, hanem inkább Tonksékhoz ment. Egy napot még ott volt, és vasárnap este tért vissza a Roxfortba. Alig pár perce. Tanulni sem volt ideje, se kedve, így nem tudta, mit fognak szólni a tanárok. Felsóhajtva állt fel, amikor kinyílt az ajtó, és Lydia lépett be rajta, egy másik barátnőjük mellett.
- És képzeld... Cissy! - kiáltott fel, amikor meglátta a lányt, majd a nyakába vetette magát. - Annyira örülök, hogy látlak, és köszönöm!
- Mit? - nyögte döbbenten a lány.
- Siriusnak nem kellet eljegyeznie magát. Apa időben szólt, hogy... és képzeld... nem kellett. Együtt maradtunk. - Narcissa értetlenül nézett a lányra, hiszen, Meda azt monda... - Tegnap óta itthon is vagyunk.
- De, hát mi történt? - kérdezte. Lydia leültette az ágyra, és mindent elmondott, a legelejétől.

Sirius a visszaérkezte óta nagyon boldog volt, és jól érezte magát. Ezt James és Remus is észrevették, de hiába kérdezősködtek, a fiú nem mondott semmit.
- Megkukultál? Sirius, mi van veled?
- Az is baj, ha jó kedvem van, meg az is, ha nincs! James, ne legyetek ilyen pesszimisták, jól vagyok! Tök jól érzem magam!
- De mi történt? Hol voltál? - kérdezte James, és tekintetében türelmetlenség ült. - Azt hittem, nekem mindent elmondasz. - Sirius felnézett a barátjára, majd lehuppant az ágyára.
- Csak nem akartam, hogy még jobban aggódjatok.
- Erre most még jobban aggódunk – húzta el a száját James, és letelepedett mellé. - Szóval?
- Az a helyzet, hogy a drágalátos szüleim, akik asszem már kitagadtak, azt akarták, hogy vegyem el feleségül Ave-t. De Lydia és Cissy nem hagyták. Cissy... hozzámegy Malfoyhoz, hogy nekem ne kelljen kényszerházasságban élnem, bár... így is kitagadtak. - James feszülten figyelte a barátja minden mozdulatát. - Lydiával együtt maradunk. Cissy pedig... de valahogy mégis boldog vagyok, még, ha tudom is, hogy ő tönkretette az életét, hogy én...
- Csak visszafizetett valamit abból, amit ő kapott. Érthető – veregette meg a barátja vállát James. - De most, hogy szabad vagy, el ne szúrd!
- Mire gondolsz? - pislogott ártatlan szemekkel Sirius, mire a barátja elmosolyodott.
- Lydia kedves lány, de nem fogod megunni? - kérdezte. A másik fiú felnézett rá, elmosolyodott, és nemet intett a fejével. - Szerelmes vagy?
- Épp, mint te – válaszolt, és fel állt. - És most megyek, megkeresem a szívem csücskét!

Narcissa elgondolkodva sétált a Roxfort folyosóin. Végül is mégsem történt tragédia, bár Lucius és a szülei átverték ugyan, de nem történt semmi helyrehozhatatlan. Mégis kicsit lehangolt volt, nem azért, mert ő került rossz helyzetbe, hiszen önként vállalta, hogy hozzámegy Lucius Malfoyhoz, és be is tartja az ígéretét.
- Azt hittem, hogy már tegnap visszajöttél – szólt egy hang. Cissy megpördült a tengelye körül, mire szembe találta magát a vőlegényével. Pár másodpercig némán nézett rá, majd hátat fordított neki, és elindult a klubhelyiség felé.
- Cissy várj! - sietett utána Lucius, és megfogta a kezét. - Kérlek, ne haragudj. Igazad volt, ez... nem volt szép...
- Ez szemétség volt, Lucius – fordult vissza a lány, és kihúzta a kezét a fiúéból. - Amit tettetek, az tömény gonoszság volt. Hozzád megyek, mert megígértem, de tőlem szerelmet vagy tiszteletet sose várj!
- De Narcissa...
- Gyűlöllek – sziszegte a lány, és tovább indult volna, ha a fiú hagyja.
- Ne csináld, kérlek, könyörgöm, hallgass meg! - fordította maga felé a lányt, és a szemébe nézett. - Én szeretlek, értsd meg! Amikor meglátlak a szívem elkezd verni, úgy, hogy nem hallok mást, csak a dobbanásokat. Kérlek ne hagyj itt, ilyen gyűlölködő arccal!
- Mégis mit vársz? Szeressem a helyzetem?
- Szeress belém, és akkor a helyzeted sem lesz olyan szörnyű. Nem kérlek másra, csak légy nyitott, bizonyos érzésekre, légy nyitott a szerelemre. Kérlek!
- De te átvertél, hogyan, mégis, hogyan bocsássak meg?
- Értsd meg, hogy mi miért cselekedtünk. Sirius beléd oltott egy eszmét, és nem érted meg a mi oldalunkat, a mi nézőpontunkat. Cissy, csak egy kicsit próbálj úgy gondolkodni, ahogy mi!
- De nem akarok! Nekem Sirius felfogása tökéletes – replikázott a lány, majd kihúzta a kezét a fiúéból. - Nem, Lucius. A feleséged leszek, és semmi több...
- Várj, kérlek, Cissy! - kiáltott utána, de a lány sietve eltűnt a folyosó végén. Lucius pár percig még állt az üres folyosót bámulva, mikor lépteket hallott.
- Nem is olyan egyszerű, igaz? - A fiú megfordult, és csodálkozva tekintett Jamesre. A fiú a falnak dőlt, és a szemben lévő ablakon bámult ki. A kezében ott volt ugyan a pálcája, de nem használta. Lefele lógott a padló felé.
- Nem, nem az – válaszolt a másik, és ő is a falnak dőlt. - Neked, hogy sikerült Evanst megnyerned?
- Öhm... sosem hazudtam neki – gondolkozott el James. - Amíg Cissy úgy érzi, hogy kényszerítve van, sosem fog megkedvelni. Nektek akarok jót, mivel muszáj összeházasodnotok, így... éreztesd vele, hogy van szabad döntési joga. Érezze, hogy nem a rabod, hanem a feleséged lesz.
- Hogyan?
- Ne bánj vele máris úgy, mintha a tied lenne, mert nem az! Hódítsd meg, csábítsd el, és ne éreztesd vele, hogy a tied.
- Értem... - Lucius megforgatta a szemeit, és ellökte magát a faltól. - Jézusom, mire nem vetemedtem, kitől kérek tanácsot? - morogta, majd elsietett a pincék felé. James halványan elmosolyodott, és visszaindult a Griffendél klubhelyiség felé.
Nem sokkal a portré előtt Lily csatlakozott hozzá.
- Hol voltál? - kérdezte.
- Segítek Malfoynak meghódítani Cissyt.
- Segítesz? - hűlt el Lily, majd gyanúsító tekintettel nézett Jamesre. - Mi történt?
- Cissyt hozzáadják Malfoyhoz. És, hogy az élete jobb legyen, segítek, hogy kicsit beleszeressen Luciusba, különben az élete romokban fog heverni.
- Érthető – bólintott a lány, és elmosolyodott. - Kedves tőled.

Másnap reggel a diákok reggelihez indultak a nagyterembe, ahol Lucius a bejáratnál várta Cissyt. Kezében egy szál rózsa volt, amit átnyújtott a lánynak, mikor az odaért. Aztán picit elmosolyodott, halkan köszönt, és ott hagyta a megdöbbent teremtést. Narcissa nézte a virágot, és észre vette azt is, hogy a szárán egy apró cetli van. Óvatosan letépte róla a papírt, és felolvasta.
- Szeretlek. - Pici mosoly átfutott az arcán, majd a virággal együtt elindult az asztala felé. Leült, és a rózsát a tányérja elé helyezte.
- Kitől kaptad? - tudakolta Lydia vigyorogva. Cissy ránézett, de nem válaszolt, helyette nekikezdett a reggelinek. - Szóval Luciustól.
- És, ha tőle?
- Tetszik? – érdeklődött a lány kaján vigyorral, de Cissy erre sem válaszolt, csak sejtelmesen elmosolyodott. - Szóval, még az is meglehet...
- Túl gyakran használod a szóval szót... - kacsintott rá a másik lány, és elmosolyodott. Befejezte gyorsan a reggelit, és Lydia felé fordult. - Gyere, menjünk órára!
- Még adok egy csókot Siriusnak – ugrott fel a másik, és elviharzott. A lány megcsóválta a fejét, fogta a táskáját, és elindult órára. Észre sem vette, hogy követi valaki. Egy szőke, magas mardekáros fiú, aki csak a teremhez közel kapta el a lány kezét.
- Szia! - Cissy ijedtem fordult meg.
- Lucius, megijesztettél! - kapott a szívéhez, és kifújta a levegőt. - Miért rémisztgetsz?
- Nem akartalak – mosolyodott el Lucius. - Csak szeretnék bocsánatot kérni azért, ami történt. Tudod, beszéltem Potterrel, és ráébresztett pár dologra, meg persze az is, amit te mondtál.
- Mit mondott James?
- Tanácsokat adott, hogyan hódítsalak meg – válaszolt a fiú, mire a lány szemei elkerekedtek.
- James, hogy... hogy tehette ezt velem? - kérdezte, miközben próbálta visszapislogni a könnyeit.
- Neked akart jót – válaszolt a fiú halkan, és elmosolyodott. - Azt akarta, hogy, hacsak egy picivel is, de könnyebb legyen számodra. - A lány csodálkozva nézett fel a fiú szavaira, aki a fal felé fordult, és felsóhajtott. - Nem foglak a tulajdonomként kezelni, mint a feleségem, szabad akaratod lesz, azt teszel, amit szeretnél, csak az várom el, hogy légy hűséges, semmi mást.
- Értem – válaszolt a lány.
- Szeretném, ha éreznéd, hogy szeretlek – fordult vissza felé. Tekintetében szelídség és megértés ült. - Engem nem úgy neveltek, hogy tudjam, mit érzel, de megpróbálom megérteni. Én férfi vagyok, a szüleim által hatalmam van, és úgy lettem nevelve, hogy, ami kell, azt megszerezzem. Sajnálom, veled nem fogok így bánni, most már nem. Sajnálom, hogy, úgy érzed, tönkre teszem az életed, de talán... talán egyszer majd méltatsz arra, hogy kicsit szeress.
- Talán hamarabb is eljön az a perc, mint gondolnád – válaszolt a lány. Lucius reménykedve felnézett. - Nem azt mondom, hogy szerelmes lettem beléd, de hiszem, hogy találunk megoldást, hogy megtaláljuk azt a modort, hangszínt és viselkedést, hogy mind a ketten normálisan tudjunk élni. - Lucius közelebb lépett, és megfogta a kezét.
- Megcsókolhatlak? - kérdezte. A lány nézett rá pár másodpercig, mialatt sok minden átfutott az agyán, és elkönyvelte magában, hogy Jamesnek és Luciusnak igaza van. Attól nem lesz boldogabb az élete, hogy folyton ellenkezik. Ő választotta ezt a sorsot, és, ha más nem is, a tudat, hogy Sirius szabad, majd segít neki.
- Talán... igen – bólintott a lány. Lucius gyengéden a karjaiban vette, és a szemébe nézett, aztán lehajolt. Cissy becsukta a szemét, és várta a csókot, mely talán változtat valamit az érzésein. A fiú ajkai az övéhez értek, és érezte, ahogy a fiú közelebb húzza magához. Aztán egymás szemébe néztek.
- Szeretlek – mondta a fiú, és lassan elengedte. - És nem foglak bántani, sohasem. Meg foglak védeni, ha kell, az életem árán is. - Azzal elmosolyodott, adott egy puszit a lány arcára, és elindult a folyosó vége felé. Cissy szelíd tekintettel nézett utána, és elmosolyodott.
- Tudom...