A Black ház nyugodt napra ébredt. Sirius a szobájában ült, és a könyveket válogatta, hiszen aznap tizenegy órakor indult a Roxfort Expressz a King's Crossról. Regulus még aludt, és a szobájában Sipor tevékenykedett, Walburga Black parancsára, hogy szegény fiának ne kelljen sokat pakolásznia. Az asszonyság maga a nappaliban, a heverőn ült, és két másik házimanónak parancsolgatott, mint szokott, már kora reggel. Elégedett volt magával. Bellatrix férjhez ment, és leszámítva azt a kis incidenst, aminek végül jó vége lett, az esküvő tökéletesen zajlott le, és akárhogy nézte, akármilyen szemszögből gondolta végig, úgy érezte, hogy ez csak az Ő és fivére érdeme.
Orion Blacket egészen más dolgok foglalkoztatták a dolgozó szobában. Ő általában nem lazsált, hanem azon gondolkodott, hogyan tudná az unokatestvére által megrontott Black nevet visszaállítani a régi fényére. Az ő fejében is megfordult, pont, mint unokafivérének, hogy Voldemort egy kapaszkodó lenne, de Orion látta, hogy a világ most még nem a Sötét Nagyúr mellett áll, így muszáj biztosítania magát, arra az esetre is, ha Voldemort netalántán megbukna.
Elővett egy levelet a fiókjából, majd elolvasta. A biztosíték ott volt a kezében. Legalábbis az egyik fele. Már csak egyetlen apró rizikófaktor volt: a család jó hírének biztosítását Siriusra építette. És ő még fiatal; tehát meg kell védenie az idősebb fiát Walburgától, azét, hogy elérje a felnőtt kort, és beválthasson egy megegyezést, ahogy annak idején Orion is tette, apja parancsára: elvette Walburgát feleségül.

Rodolphus Lestrange-nek szintén jó reggele volt. Felesége beváltotta reményeit, mármint, ami az ágybéli teljesítményét illeti. Úgy érezte tökéletes partit csinált Bellatrixszal. Nem elég, hogy a családja jó hírét is megmentette, összekötötte a Black és Lestrange családot, de még a feleségére sem lehet panasza.
Bellatrix mindenáron találkozni akart Voldemorttal, ezért képes volt a férje szintjére lealacsonyodni, és hízelegni neki, míg végül kicsikart belőle egy ígéretet: Rod szeptember elsején éjszaka elviszi a nagyúrhoz, hogy beléphessen halálfalói közé. Bár a találkozó csak este volt, mégis már nagyon korán felkelt, otthagyta a hitvesi ágyat, majd elhagyta a házat is. Szüksége volt arra, hogy friss levegőt szívjon. Nem tudta meddig bírja ki a férje mellett, de tudta, még tűrnie kell! Más út nincs, más lehetőséget még nem látott.
Fekete haját felkapta a reggeli, hideg, szeptemberi szél, és játszott vele. Bella megállt, arcát a szélnek fordította, és hagyta, hogy a csípős fuvallat minden undort és visszakozást kifújjon belőle.
Épp megnyugodott volna, mikor valaki hátulról megérintette a vállát.
Villámgyorsan fordult meg, és dühös tekintettel nézett a mögötte állóra, egészen addig, míg tudatosult benne, hogy ki áll ott.
A férfi, aki megérintette, egy magas, izmos testalkatú, hosszú, sötétbarna hajú fiatal férfi volt. Talán egy-két évvel lehetett idősebb a nőnél, és a mosolya, a tekintete azonnal megragadta Bellatrix fantáziáját.
- Ki maga? - kérdezte. Eredetileg mérgesnek akart tűnni, gonosznak, de valahogy a hangjából nem ez szűrődött le. A férfi végigpillantott rajta, majd megcsóválta a fejét.
- Lady Bellatrix Black? - kérdezte halk, kissé rekedtes hangon. Fekete szemei megvillantak, ahogy újra és újra végigtekintett a Bellán.
- Már Lestrange, de jó helyen jár – válaszolt, és tett egy lépést hátra. - Mi akar tőlem? - kérdezte.
- A Nagyúr küldött, hogy tudjam meg, beváltja e azokat a reményeket, amiről két hónapja Rodolpus beszélt.
- Két hónapja? - húzta fel a szemöldökét a nő, majd apró mosoly futott végig az arcán. - Hát mégsem olyan ostoba, mint gondoltam.
- Parancsol? - kérdezte a férfi.
- Már rég elintézte, de tudta bármit megtennék, hogy halálfaló lehessek... Én meg hozzámentem! - csóválta meg a fejét. A férfi elvigyorodott.
- Azért ment hozzá, hogy halálfaló legyen? - kérdezte hitetlen hangon. Bella felnézett rá, szemében düh villant, majd a pálcájáért nyúlt, és a férfi torkának szegezte.
- Hogy mer kételkedni bennem? - kérdezte. - Egyáltalán ki maga?
- Opal House, szolgálatára – hajolt meg, majd felhúzta a bal kezén a talárja ujját, és feltűnt a sötét jegy az alkarjába vésve. - A Nagyúrnak még nem sok híve van. Szüksége van a hűséges és megbízható emberekre. Meg kell értenie, hogy kicsit bizalmatlanok vagyunk önnel szemben, bár, jó tapasztalataink vannak a Black családdal.
- A Blackek mindig mellette fognak állni – jelentette ki a nő, és eltette a pálcát, azután végigmérte a férfit. - Még mindig nem hiszi?
- Úgy hiszem, maga az egyik leghűségesebb halálfaló lesz, és remélem, még összehoz minket a sors. - Felemelte Bellatrix bal kezét, majd kezet csókolt neki. - Lady Black!
- Lestrange...
- Nem baj – mosolyodott el, aztán halk pukkanás hallatszott, és a férfi eltűnt. Bella egy pillanatig némán nézte a köddé vált idegent, majd visszafordult, és hazasietett.