A sz�rke szoba falai megteltek fesz�lts�ggel. Az eb�dl� nagy, k�r alak�, fekete b�rsonnyal lefedett asztal�t n�gyen �lt�k k�r�l: k�t f�rfi �s k�t n�. Az ajt�nak h�ttal �l� n� haja sz�ke volt, melyet egy ez�st�s, gy�m�ntokkal kirakott csat volt fogva �ssze. S�t�t, m�r-m�r feket�nek l�tsz�, z�ld b�rsonytal�rja a f�ldig �rt, m�g akkor is, ha �llt. Az mindk�t ujja felcs�szott, mivel az asztalon k�ny�k�lt, �s az arc�t a tenyer�be temette. Ha nem lett volna biztos, az ellenkez�je, tal�n azt is hihett�k volna, hogy s�r. A vele szemben �l� f�rfi pont r�n�zett. S�t�tk�k szemei d�h�sen villogtak a n�re, b�r nem �r� volt m�rges. Fekete tal�rj�t eltakarta az asztal �s a kez�ben l�v� pap�r. Fekete haja, k�cosan, de ann�l eleg�nsabban �llt. K�zte �s a n� k�z�tt, a sz�ke asszonyt�l jobbra, egy m�sik n� �lt. Szemeiben az �r�let csillant meg, fekete haja k�cos val�di boszork�ny kin�zet�t ihlette, olyat, amilyet a muglik elk�pzelnek. � szint�n fekete tal�rt viselt, csukl�j�n pedig ez�st �kszerek csillogtak. Vele szemben egy hasonl� kin�zet� f�rfi �lt. Szint�n �r�lt tekintettel meredt a mellette �l� f�rfira. S�t�tz�ld tal�rt hordott, haja eleg�nsan el volt rendezve, s�t id�nk�nt m�g maga is kiigaz�totta eleg�ns fekete tincseit a szem�b�l.
A v�r�s t�lgyfaajt�, mely a folyos�t �s a konyh�t v�lasztotta el, nyitva �llt, �s m�g�le k�t p�r tekintet figyelte, mi folyik odabent. Egy s�t�tk�k szemp�r, amihez egy tizenh�rom �v k�r�li fi� tartozott, �s egy m�sik, fekete tekintet, melyhez pedig egy sz�ke, t�z �v k�r�li l�ny, aki �tkarolta a fi� derek�t, �s, �gy hallgatta a benti besz�lget�st.
- Lestrange azt akarja, hogy a csal�djaink egyes�ljenek. M�r csak azt kell eld�nteni, hogy Narcissa, Bellatrix vagy Androm�da lesz-e a megfelel� – sz�lt a fekete haj� n�, majd felpillantott a vele szembe �l� f�rfire.
- Narcissa t�l fiatal! - sz�lt hevesen a sz�ke n�, majd majdnem felugrott. - Bellatrix t�l becses, Androm�d�t pedig �gyse v�lasztan�k! - folytatta. - Nem tartom j� �tletnek, �sszek�tni ezt a k�t csal�dot, Walburga!
- K�l�nben meg, h�gom – sz�lt a fekete haj� f�rfi, aki a sz�ke n� m�sik oldal�n �lt. - Lestrange-�knek van egy l�nyuk is. Egyid�s Regulusszal, teh�t mi�rt is gondolkodunk a mi l�nyainkban? - k�rdezte.
- M�r megbocs�ss, Cygnus – sz�lt higgadtan a m�sik f�rfi. - K�tlem, hogy a mi fiainkban kellene gondolkodunk, �mb�r egyet�rtek Druell�val, bolonds�gnak tartom �sszek�tni ezt a k�t csal�dot. Lestrange-�k m�r nem egyszer bizony�tott�k, hogy nem norm�lisak, �s nem m�lt�k az aranyv�rre. Az � szem�ben sem jelentenek semmit. Azzal, hogy minket akarnak, csak azt bizony�tj�k, hogy �zl�s szorult m�g bel�j�k, de nem mi lesz�nk azok, akik kih�zz�k �ket a szennyb�l, �s megvet�sb�l, ahov� ker�ltek.
- A Lestrange csal�d igenis megbecs�lt aranyv�r� csal�d, az � szem�ben is! - v�gott vissza Cygnus, majd felh�zta az orr�t, �sszekulcsolta a kezeit, �s k�v�ncsi tekintettel emelete a tekintet�t az unokatestv�r�re, aki egyben a s�gora is volt. - M�gis mi�rt ne gondolkodhatn�nk Siriusban �s Regulusban?
- Regulus nem mondhat� �ppen egy �szl�nynek, csod�lom, hogy egy�ltal�n az els� �v�t be tudta fejezni. Hab�kos �s �r�lt – mint az anyja, tette hozz� mag�ban. - K�ltem, hogy Lestrange engedn�, hogy elvegye Ellador�t.
- �s Sirius? � el�g �rtelmes, nem?
- Gondolod, hogy az a v�r�rul� k�ti majd �ssze a k�t csal�dot, b�ty�m? - n�zett fel Walburga. - A csal�d sz�gyene, annyira, mint Andromeda.
- Ne besz�lj �gy a l�nyomr�l! - ugrott fel Druella, majd neki is esett volna a s�gorn�j�nek, ha Cygnus meg nem ragadta volna a csukl�j�t, �s vissza nem r�ntja a sz�kre.
- K�tlem, hogy Lestrange egy griffend�leshez adn� a l�ny�t – sz�lt Orion, majd fel�llt, �s az ablakhoz s�t�lt. - Teh�t err�l ennyit – mondta. - Ha nagyon �sszeakarod kapcsolni ezt a k�t csal�dot, Cygnus, akkor csak a l�nyaidban gondolkodj. �n m�r mondtam, hogy nem tartom j� �tletnek.
- �rtem, akkor majd hozz�adjuk ahhoz a fi�hoz Bell�t vagy Narciss�t – b�lintott Cygnus. A kisl�ny az ajt�ban szorosabban kulcsolta �ssze a kez�t a fi� derek�n, �s r�m�lten n�zett fel r�. Cygnus fel�llt, majd a sz�ke n�re n�zett. - �s t�bbet nem akarom Andromeda Black nev�t hallani. Kitagadtuk, �rted? - ord�tott r�, majd felemelte a kez�t, �s meg akarta pofozni a n�t, de Orion elkapta a kez�t.
- Hagyd abba, Cygnus!
- V�ded �t? - fordult fel� t�mad�an, majd �k�lbe szor�totta a kez�t. - Persze, te az isten�rt sem tagadn�d ki Siriust sem, pedig mindenki tudja, hogy a csal�d sz�gyene, �s l�m, ma be is vallottad!
- Egy: nem vallottam be semmit. Kett�: k�ltem, hogy egyel�re ki kellene �t tagadnom – v�laszolt higgadtan Orion. - M�g semmi olyat nem tett, amivel �rtana a j� h�r�nknek.
- �gy hallottam, hogy Potter�k k�lyk�vel bar�tkozik – sz�lt Walburga halkan, majd rem�nyteljes pillant�st k�ld�tt a b�tyja fel�.
- �s? Aranyv�r� csal�d, el�gg� gazdagok, a hatalmuk is nagy, �s megbecs�lik �ket.
- Gener�ci�k �ta griffend�lesek, �s most m�g � ellene is vannak!
- Dorea viszont Black, �s, ak�rhogy vessz�k a fi� az unokatestv�retek, rokon.
- Csak nem volt mi�rt kitagadni Dore�t. � sem volt jobb, se Siriust�l, se Andromed�t�l. A szerencs�je csak az volt, hogy egy aranyv�r�be szeretett bele, nem volt mi�rt kitagadni – v�laszol Walburga nyugodtan �s g�nyos hangon, majd fel�llt. - Menj�nk, Orion! Ezt m�g megbesz�lj�k otthon.
- Nem tagadom ki Siriust – jelentette ki a f�rfi, majd ott maradt az ablakn�l. Viszont Cygnus elindult kifel�, a h�ga vele tartott. A k�t gyerek beh�z�dott az ajt� m�g�, �s hangtalanul n�zt�k v�gig, ahogy a k�t feln�tt elmegy mellett�k.
A konyh�ban ketten maradtak. Druella a tenyer�be temette az arc�t, vett egy m�ly leveg�t, majd feln�zett, �s fel�llt.
- K�sz�n�m, hogy ki�llt�l mellettem, Orion. �r�ltek, mind a ketten.
- Tudom, mindkettej�ket gyerekkoruk �ta ismerem – v�laszolt a f�rfi, majd a n� fel� fordult. - Nem lehet �ket le�ll�tani, ha valamit a fej�kbe vesznek. Testv�rek �s �r�ltek. Ilyenkor �rtem, hogy Alphard mi�rt hagyta itt a csal�dot. K�t ilyen testv�rrel �n sem b�rtam volna. Ha ap�m nem k�nyszer�t, sosem veszem el Walburg�t, de, h�t �gy j�tt �ssze.
- �n egy ideig szerettem �t, azt�n r�j�ttem, hogy �r�lt. Most m�r a l�nyaimnak �lek csak, �s nem engedem, hogy b�rmelyik�ket hozz�k�nyszer�tse ahhoz a f�l�r�lt Rodolphushoz!
Csend maradt a szavai nyom�n. A k�t gyerek egym�sra n�zett, a kisl�ny szem�ben rem�ny csillogott, mikor a bej�rati ajt� kiny�lt �s becsap�dott. A k�t gyerek visszah�z�dott az ajt� m�g�, amikor egy fekete �rny�k elsuhant mellett�k.
- Anya, k�pzeld! - A berohan� egy fekete haj�, fiatal csinos n� volt, hossz� fekete tal�rban, kipirult arccal. - Anya!
- Mondjad, Bella! - n�zett r� a sz�ke n�, majd megpr�b�lt nyugodtnak t�nni legid�sebb le�nya el�tt.
- Rod megk�rte a kezem! - �js�golta a h�rt a l�ny, majd vett egy m�ly leveg�t, �s a komolyan az anyj�ra n�zett. Ilyenkor a tekintete nagyon hasonl�tott Cygnus�hoz, ami nagyon zavarta Druell�t. - Igent mondtam – folytatta a fiatal n�, majd, mint, aki lassan mag�hoz t�r, felvette a g�g�s, aranyv�r� viselked�si form�t. Kih�zta mag�t, felemelte a fej�t, �s len�z�en tekintett mindenre, �s mindenkire, akire a szeme sugar�ba �rt.
- �rtem – v�laszolt hideg hangon a n�, majd fels�hajtott. - Ap�d �s a n�nik�d �r�lni fog. Tudasd vel�k is a h�rt, tudod j�l, hogy ap�d� a v�gs� d�nt�s.
- Igen, any�m! - b�lintott Bella, majd meghajolt, �s t�vozott.
- L�tod? Egy percig vid�m volt, �s szertelen! Egy percig, egyetlen pedig lelkes volt, �s nem merev! M�r szinte kezdtem �r�lni – suttogta. A k�t gyerek az ajt� m�g�l kil�pett, majd bementek a konyh�ba.
- Apa, mikor megy�nk haza? - k�rdezte a fi� halkan. A kisl�ny elengedte az unokafiv�re derek�t, �trohant az anyj�hoz, �s megragadta a kez�t.
- Hamarosan, Sirius – v�laszolt Orion, majd kin�zett az ablakon. - El�sz�r megv�rjuk, hogy dr�ga, j� �des any�d belibegjen ide, �s elmondja a j� h�rt...

- Mintha az olyan j� lenne – morgott Sirius, a fekete szob�ban, a fekete �gy�n �lve, egy t�k�rnek, melyben nem az � t�k�rk�pe volt, hanem egy szem�veges fi� arca.
- Sirius Black! Narcissa Black! - hallatszott fel egy rekedt hang, mire a fi� fels�hajtott.
- Ne haragudj, �gas, de mennem kell. J� ny�r v�g�t, �s �dv�zl�m Holds�p�kat. - Letette a t�kr�t, miel�tt megv�rta volna a v�laszt, majd kil�pett a feket�re festett ajt�n, �s lesietett a f�ldszintre. Egy h�rom emeletes k�ri�ban voltak vend�gek a nagy alkalom idej�re. Ny�r elej�n, ugyanis, mikor Rodolphus Lestrange megk�rte Bellatrix kez�t, Cygnus persze azonnal enged�lyt adott, s�t, � �s Walburga kik�t�tt�k, hogy az esk�v�nek m�g a ny�ron meg kell lennie. �gy ker�lt Sirius abba a k�ri�ba, amely ennek az �nneps�gnek helyet adott.
A l�pcs� egy nagy teremszer�s�gbe, amolyan el�csarnokba vetett. Ide ny�lt a bej�rati ajt�, innen indult minden l�pcs�, �s folyos�. Most fekete r�zs�kkal volt kid�sz�tve a terem, �gy nem t�nt olyan egyhang�nak, �s komornak, mint, amikor idej�ttek. A csarnokban egy sz�ke kisl�ny is csatlakozott hozz�. Szok�s�hoz h�ven, mikor megl�tta az unokab�tyj�t, odarohant hozz�, majd f�l�sen megszor�totta a kez�t. A fi� r�mosolygott, majd elindult arra, amelyre az anyj�t sejtette.
- Szerinted engem is beosztanak majd valahova? - k�rdezte hirtelen a kisl�ny, mire a fi� megtorpant, �s �rtetlen�l n�zett r�.
- Hol?
- H�t a Roxfortban! - v�laszolt durc�san Cissy, majd f�l�sen k�rben�zett. - Bella azt mondta, hogy nem biztos, lehet, hogy nem ker�l�k sehova! - Sirius elkezdett nevetni, �s elengedte a kisl�ny kez�t.
- Ne higgy neki, valahova biztos beosztanak!
- Oda, ahova t�ged? - k�rdezte a kisl�ny, mik�zben s�rt�d�tt �s durc�s arcot v�gott, amiatt, mert az unokafiv�re kinevette.
- Ha szerencs�d lesz, akkor... - nem fejezte be a mondatot, hiszen mit mondhatott volna? Igen, mert kiker�l abb�l a viperaf�szekb�l, mely a csal�dj�t jelentette, vagy nem, �gy nem tagadj�k ki, mint Andromed�t, �s nem lesz nincstelen. - Nem tudom. Tal�n jobb lenne, ha nem oda ker�ln�l.
- Oda, ahova Regulus is ker�lt? - k�rdez�sk�d�tt tov�bb a kisl�ny.
- J� lenne, ha oda se ker�ln�l – mondta komolyan a fi�, majd r�n�zett. - De ne mondd el senkinek, hogy ezt mondtam, rendben? - k�rdezte. Kisl�ny b�lintott, �k pedig folytatt�k az �tjukat tov�bb Lady Walburga fel�.
- Sirius, Narcissa, hol vagytok m�r?! - l�pett ki az asszony, az egyik szob�b�l. Most eg�szen m�shogy festett, mint ny�r elej�n. Fekete haja eleg�nsan fel volt t�zve ez�st�s �kszerekkel, amik a haj�t d�sz�tett�k. Fekete est�lyi ruha szer� �lt�zet�t, szint�n ez�st�s csillog�s�, l�ncok �s gy�ngy�k d�sz�tett�k. Szemei ki voltak emelve fekete szemfest�kkel, �gy valahogy vesz�lyesebbnek t�nt, mint �ltal�ban. �sszekulcsolta a kez�t, majd megal�z� tekintetet vetett a k�t gyerekre. Szokny�ja m�g�l egy m�sik fi�cska n�zett ki, aki, b�r hasonl�tott Siriusra, a tekintet�t az anyj�t�l �r�k�lte. Korban Sirius �s Narcissa k�z�tt lehetett. - V�gre! Nyom�s befel�! �dv�z�lj�tek Rodolphust, azt�n vigy�tek a ruh�tokat, �s f�l �r�t kaptok, hogy eleg�nsan n�zzetek ki! - sz�lt szigor�, megdorg�l� hangon.
- Walburga! Ne besz�lj �gy a l�nyomhoz!
- Fogd vissza magad, Druella, �s vigy�zz, hogy besz�lsz velem! Ha hiszed, ha nem, Cygnus engem t�bbre becs�l, mint t�ged. Csak egy szavamba ker�l �s...
- Cissy �s Bella az �n l�nyaim, �gyhogy te fogd vissza magad! Nincs jogod a l�nyommal �gy besz�lni! - sziszegte, majd megragadta Cissy kez�t, �s ber�ngatta a szob�ba. Sirius egy pillanatig habozott, majd az anyja, �s az �ccse el�tt bement a szob�ba.
Rodolphus Lestrange egy magas, barna haj�, izmos alkat� fiatalember volt. Fekete szemei illettek Bella �r�lten csillog� tekintet�hez, legal�bbis, Sirius ezt �llap�totta meg els� l�t�sra. Amikor Cissy, Regulus, Sirius �s Walburga bel�ptek elford�totta a tekintet�t a menyasszony�r�l, majd r�juk n�zett.
- A leend� s�gorn�m! - hajolt meg egy kicsit, az anyja kez�t er�teljesen szor�t�, Cissy el�tt, majd Siriusra ford�totta a tekintet�t.
- � pedig Sirius, igaz? - k�rdezte, felpillantva Bell�ra. A n� b�lintott, majd g�nyos mosoly ter�lt sz�t az arc�n.
- A kis vakarcs v�r�rul� – mondta, mire Walburga felszisszent.
- Jegyezd meg, Bella, csak �n h�vhatom a fiamat v�r�rul�nak – sziszegte -, legal�bbis, am�g ki nincs tagadva a csal�db�l.
- Mi�rt lenne v�r�rul�? - j�tszotta a naivat Rod, majd felegyenesedett. Sirius elk�nyvelte mag�ban, hogy a tekintete nem a gonoszs�gt�l s�t�t, ink�bb a m�g�tte rejl� nagy fekete lyukt�l, mely a fej�ben foglal helyet. Persze ezt hangosan nem merte volna kimondani.
- GRIFFEND�LES vagyok – v�laszolt, �s persze az els� sz�t b�szk�n megnyomta.
- �rtem – mosolygott g�nyos gonoszs�ggal, majd Bell�ra n�zett, �s visszat�rt hozz�. - Akkor l�gy j� griffend�les, �s eszedbe ne jusson t�nkretenni az esk�v�m! - Sirius felmordult, de megtanulta, ilyenkor nem kell v�laszolnia. Meg sem fordult a fej�ben, hogy b�rmit tegyen (eddig), de mindig, amint kider�l, hogy griffend�les, egyb�l megv�dolj�k, hogy mer�nyletet k�sz�l tervezni a Black csal�d ellen. Hacsak lenne hozz� mersze!
- Nyom�s, f�l �r�tok van, hogy rendbe szedj�tek magatokat. Pontban kilenckor lent akarlak titeket l�tni az udvaron. �rtve vagyok?
- Igen – v�laszolt Sirius, Cissy �s Regulus egyszerre, majd sietve t�voztak a szob�b�l.