SVK vizsga... hehe, gyerekjáték! Az írásbelit kisujjból kiráztam, a gyakorlatot, pedig pálcából. Hehe...
- Hát ez nem volt semmi! Azt hittem, valami nehezebbet kapunk! - szólt Sirius, a maga szerény módján. Jó, gondolatban én is nagyképű vagyok, de csak gondolatban.
- Egyszerű volt – sóhajtott Lily, majd leült a kedvenc fánkhoz. Követtük a példáját. Épp én is le akartam ülni, mikor Lily nagy bánatára, meg a többiekére, valaki a nyakamba ugrott.
- Hogy sikerült?! - zengte egy Jaqueline-os hang.
- Remekül – mondtam, miközben próbáltam megszabadulni drága barátnőmtől. - Szállj le rólam!
- Téged mostanában minden ingerel? - kérdezte durcásan. Kezdi tényleg elhinni, hogy szeretem, jaj! Pedig én nem ezt mutatom, esküszöm!
- Csak ha valaki halálra rémít azzal, hogy a nyakamba ugrik... - válaszoltam, majd leültem a többiek közé. Ő is mellénk ült, miközben rátekintett Lilyre, aki Vióval beszélgetett, és úgy tett, mintha észre sem vett volna.
- Szia Lily! - köszönt neki.
- Áh – nézett felénk a szerelmem, majd egy lesújtó pillantást küldött felém. Ha nem tudtam volna, hogy játszik, valószínűleg belehaltam volna. - Szia, Jaqueline. Hogy vagytok mostanában?
- James nem mesélte?
- Nem szoktam vele szót váltani. - Hú, milyen szépen fejezte ki magát. Olyan tartózkodó, hogy az már fájdalmas.
- Tegnapelőtt este kilenckor találkoztunk, és volt egy édes esténk... - mondta édes hangon. Mindenki döbbenten nézett rám... kivéve Lilyt. Ő ugyanis tudta, hol voltam tegnapelőtt este, úgy kilenckor, és mit csináltam... és kivel... hehe....
- És jó volt? - kérdezte kíváncsi hangon, de láttam rajta, hogy legszívesebben nevetne.
- Elképesztő egy éjszaka volt – bólogattam, majd, hogy Line ne fogjon gyanút, átkaroltam a vállát. Lily arcáról lefagyott a nevethetnék. Line viszont csodálkozva nézett rám. Gondolom nem értette, miért hajtom alá a vizet, és miért nem tiltakozom. - Nem, édes?
- De... de... - dadogta, mire mindenki elvigyorodott. Elengedtem, majd felálltam és eltűntem a helyszínről. Eddig öt percnél többet sosem töltöttem drága Line-em társaságában. Nem is hiányzik több.


Este az ágyon hanyatt fekve vártam az éjszakai látogatót. A sötétben. Aztán kinyílt az ajtó, még belesett, és körbenézett, majd becsukta az ajtót, és a pergamennel a kezében belibegett hozzám. Leült az ágyra, majd bezárta a szoba ajtaját.
- Senki nem követett? - kérdeztem a sötétbe burkolózó plafont figyelve.
- A térkép szerint, és a szemem szerint nem – hangzott a selymes válasz. Így a sötétben olyan jó volt hallani a hangját. Ledőlt mellém, hasra, majd nézett. A sötétben is megcsillant a szeme. Amúgy nem volt teljesen sötét. Az egyik éjjeli szekrényen volt egy kicsinyke kis fényforrás, de nem volt nagy vagy erős. - Min töröd a fejed?
- Csak azon, hogy jó lenne, ha végre nem csak este...
- Tudom – suttogta, majd magához húzott és megcsókolt. - De délelőtt és délután úgyis vizsgák, meg amúgy is menekülsz Jaqueline elől.
- De én úgy képzeltem el a vizsgaidőszakot, hogy a két vizsga között az ölemben ülsz, és együtt készülünk a gyakorlatra... Néha adsz egy csókot, és kijavítasz, ha hülyeséget mondok.
- Idilli – nevetett csilingelő hangon, majd elkomolyodott. - Jó lenne...
- Gyűlölöm Jaqueline-t - morogtam. Mint egy kiscica, a karjaim közé bújt, és felsóhajtott.
- Én is. De téged szeretlek!
- Én is téged. Csak... Azt hiszi, hogy most már oda vagyok érte!
- Mert hajtod alá a vizet! Ha ma hazugnak kiáltod ki...
- Akkor az életed kockáztatom, így is megpróbálok a lehető legjobban olyan képet mutatni, hogy rájöjjön, nem szeretem, de így is néha úgy érzem, átlépek egy vonalat nála... amit, ha túl gyakran megteszek, talán...
- Ne folytasd... csináljunk mást!
- Csináljunk!


A következő nap, mi is? Ja! Legendás lények gondozása... Oké, erre csak én meg Sirius megyünk... ugye? Mert Remus és Lily, meg Vio is számmisztikát és rúnaismeretet tanul. Mi meg LLG-t. Csak a jóslástani hülyeségekhez idén nem volt kedvem... Tehát LLG. A többiek meg nyaralnak, vagyis a holnapi számmisztikára tanulnak. Nekünk holnap és péntek lesz Hawaii, mivel pénteken rúnaismeret van, aztán meg hétvége. Ma, és jövő hétfőig vége a vizsgáknak!
Épp Tapival és a kedvenc LLG könyvemmel sétáltunk az erdő mellett, mikor összeakadtunk Hagriddal. Jé, ebben az évben ilyen még nem is történt! Pedig évente egyszer meg szokott esni! Ja, és hogy volt időnk délelőtt tanulni? Hát valami okból a vizsga, az írásbeli kettőkor kezdődik, és a gyakorlat este hatkor van. Biztos éjszakai állat a gyakorlati anyag. Netán csak ekkorra tudják meghozni.
- Szia Hagrid! - köszöntünk Siriusszal kísértetiesen egyszerre.
- Á, a bajkeverők... és tanultok?! - hökkent meg nevetve.
- Jegyezd meg jól, mert többe nem látsz így minket! - mondta Sirius, majd felsóhajtott. - Úgy kell nekem ez a vizsga, mint púp a hátamra.
- Nem is gondoltam Tapi, hogy mugliismeretre is jársz! - mondtam neki.
- Miből vizsgáztok? - kérdezte a fővadőr... azért fő, mert nincs több. Hú, de gonosz voltam!
- Legendás lények gondozása – válaszoltam. - Erről jut eszembe, Hagrid...
- Nem! Még egyszer nem! - mondta, majd elindult.
- Senki nem tudná meg! - vigyorgott Sirius. - Kérlek!
- Na, Hagrid. Most vagyunk itt utoljára! Légy ránk tekintettel! Mennyit segítettünk neked! Nem árultuk el az első thesztrált sem! Utána meg segítettünk, hogy megtarthasd, sőt...! - Hát igen! Mi mire nem vagyunk jók! Nekünk hála, a fiákereket ma már thesztrálok húzzák. Amúgy az eset még elsőből való, és ha akartunk valamit Hagridtól, mindig ezzel jöttünk elő. Gonosz kis zsarolók vagyunk, tudom... de nagy dolgot sose kértünk még tőle. Amúgy nekünk hála van a sulinak thesztrál csapata, vagy mije...
- Jól van... amúgy ők lesznek a vizsgában. Thesztrálok lesznek a gyakorlatin.
- Köszi! - mondtuk egyszerre. - Akkor azzal nem lesz baj. Azt is jól tudom. - tettem hozzá. Sirius bólintott.
- De legalább már nem rettegünk.
- Ti? Rettegni egy vizsgától? - nevetett Hagrid. - Na jó, sok sikert, és ne adjátok tovább a dolgot.
- Köszönjük, és nem adjuk! Szia!



Ezek után a tópartra mentünk, és leültünk ott.
- Vajon miért lesz este a gyakorlat? - kérdezte Sirius. - A thesztrálokat nappal is meg lehet nézni, vagyis nem lehet megnézni...
- Láttad Hagrid kezében a kötelet, meg a többit? Szerintem biztonsági előírások a Minisztérium részéről. Gondolom most bajlódik velük, így eltolták a vizsgákat.
- Aha, valószínű – bólintott Tapi, majd belemélyedt a thesztrálok leírásába. - És mi lesz, ha látom őket?
- Az azt jelenti, találkoztál már a halállal, azaz láttál valakit meghalni...
- Hm... Te fogod őket látni?
- Nem halt még senki az orrom előtt – válaszoltam, majd ránéztem nyugtalan volt. - Annyira nem visszataszítóak... gondolom. Mi baj?
- Hát csak... Félek, hogy fogom látni őket.
- Kit láttál meghalni? - remegett a keze. - Sirius...
- Emlékszel rá, hogy nyáron átmentem hozzátok, és...
- Igen, nálunk laktál, mert a családodból eleged lett...
- Hát előbb Alphard bácsikámnál voltam. Az egyetlennél, aki megért. Megértett. Meghalt... - mondta. Ránéztem. Furcsa, hogy eddig sosem említette. Általában mindent el szokott mondani nekem. - Rám hagyott mindent.
- Értem. Akkor gondolom, közel állt hozzád...
- Szeretett. Úgy, mint a fiát. És nem érdekelte, hogy griffendéles vagyok, vagy hogy kikkel barátkozom, kibe szeretek bele...
- Tehát olyan volt, mintha az apád lett volna.
- Igen – válaszolt. - Most, most, hogy a thesztrálok... Á, hülyeség! Ne is figyelj rám!
- Hé! - szóltam rá. - Senki nem mondta, hogy nem gyászolhatod meg. Sőt jobb is, ha kiadod magadból. Neked lesz könnyebb! - legnagyobb megdöbbenésemre, szavaimra sírni kezdett. És mit tesz ilyenkor egy jó barát? Félredobja a tanulnivalót, és vigasztal. Sose láttam Siriust sírni. Hát ez is eljött végre...

A vizsga tökéletesen sikerült mind a kettőnknek. Este épp arra gondoltam, megnézem, Lily a szobában van-e, mikor Line elkapta a kezem.
- Szia!
- Szia! - köszöntem kicsit meghökkenve.
- Hogy sikerült a vizsga?
- Jól...
- Remek. Mit szólnál, ha ma este... tudod, múltkor hazudtunk, és köszi, hogy hazudtál értem, de... most tényleg.
- Nem akarom – válaszoltam. - És nem érted hazudtam. Más okom volt rá.
- Á, badarság, hiszen szeretsz!
- Ugye nem hiszed el, amit mondasz?
- Nem, de szeretni fogsz! - Megkeményült a pillantása. Tekintete dühtől izzott. Felsóhajtottam, és a falnak dőltem.
- Téged nem zavar? - kérdeztem tőle.
- Mi?
- Hogy mást szeretek? Hogy csak azért vagyok veled, hogy megmentsem előled? Hogy kényszeríthetsz bármire, Őt fogom szeretni? Te egyszerűen nem vagy az esetem, őrülten pedig még kevésbé...
- Nem vagyok őrült!
- De az vagy! - csattantam fel. - Nem látod, mit teszel? Egy kedves lány voltál, mikor megismertelek, a barátom voltál. Trimágus Tusa bajnok vagy! Annyi más fiú van, akit szerethetnél, miért én? És miért így?
- Mindig te voltál legközelebb hozzám. Mindig te voltál, aki törődött velem, lehettem bármilyen ronda, segített. Most szép vagyok, és mindenki szeret. Mert szép lettem. De azok akkor nem szerettek, mikor még csúnya voltam, de te...
- Én is úgy szerettelek csak, mint a barátom, mint Viót! Jaqueline, kérlek, felejtsük el ezt a hülyeséget. Senki nem tudja, meg, hogy megátkoztál, hogy fenyegetőztél, de engedj vissza Lilyhez.
- Nem! - mondta. - Belekezdtem, véghez viszem. Ha nem akarod, hogy a drágalátos Lilydnek valami baja legyen, akkor továbbra is a barátom maradsz! - Azzal elviharzott, én meg úgy döntöttem, hogy a köpeny alatt keresem fel a Szükség szobáját.