29: Vizsgaidőszak I. - Lebukás
RAVASZ! Ma kezdődnek a vizsgák, és semmit nem találtunk arról a rohadt átokról! Nem hiszem el... Most reggel hét óra van, ülünk a nagyteremben a reggelinél. Alig eszik valaki a heted- és ötödévesek közül. Én is csak turkálni tudtam az ételben. Sirius velem szemben szintén alig evett, Remus és Peter könyveket bújtak (átváltoztatástannak kezdünk). Lily és Vio pedig halkan beszélgettek. Eddig minden este találkoztam Lilyvel, és jól éreztük magunkat, de az átokról semmit nem találtunk. Ma este megnézzük a zárolt részben. Sokáig gondolkoztam, hogy Lilyvel vagy Siriusszal menjek, végül az előbbi mellett döntöttem. Lily ugyanis jobban ismeri a könyvtárat. De előtte még egy RAVASZ vizsga... az első vizsga.
- Szió! - Sirius arcán furcsa grimasz futott végig, pedig már hozzászokhatna. Line leült mellém, majd megcsókolt, már amennyire engedtem. Hirtelen ugyanis elkezdett érdekelni, hogy vajon Remus mit olvashat. Ezt ő is észrevette és, hogy segítsen rajtam, úgy fordította a könyvet, hogy lássam is.
- Miből vizsgáztok? - kérdezte, miközben megpróbált megcsókolni.
- Átváltoztatástan – válaszolt Sirius. - Mondd csak, Jaqueline, nem szállnál le ma reggel Jamesről? - Hálás pillantást vetettem felé, de csak egy pillanatra, mivel lekapott! ÁÁÁÁÁÁ. Sirius arcán furcsa fintor futott végig. Szerencsére Dumbledore megmentett.
- A heted- és ötödéveseken kívül mindenki fáradjon ki. Az említettek fáradjanak át a... - mondott valami termet. Nem is fontos, csak, hogy megszabadultam Line-től.
- Visszasírom Lilyt. - mondta Tapmancs, mikor sorban álltunk, mire az említett arcán enyhe mosoly futott végig. Csak én láttam, mivel közvetlenül mellettem állt. Óvatosan megsimogattam a kezét, ezzel kívánva sok szerencsét, majd elfoglaltuk a helyünket egy húszperces procedúra után.
- Hú, ez nem volt semmi! - mondta Sirius. - De kisujjból kiráztam! Jót tett a tanulás! - mondta, majd magához húzta Viót, és adott neki egy csókot. - Igaz, édes? - Összeszorult a szívem és lopva Lilyre néztem, aki ott állt mellettem és Remus mellett, és egy könyv fölött magyarázott neki. Tapi a vállamra csapott.
- Hé, jól vagy?
- Nem. - Épp folytatta volna, mikor az az áldott hang felhangzott valahol.
- James! - Mindenki összerezzent. Még Lily is felnézett.
- Ezt a nőt nem lehet levakarni? - kérdezte Remus. Vio rám nézett, én meg sóhajtottam.
- Attól tartok, nem...
- Gondolj Lilyre... - vigyorgott Sirius, mikor Jaqueline odaért hozzánk, majd egy hangos kiáltással átölelt. - Az én pasim... - Hányingerem van.
- Ne haragudj, Line... de nekem épp mennem kell! - mondtam gyorsan.
- Csak nem menekülsz a barátnőd elől, Potter? - Ez Lily volt?!?! Au! Ez fájt, és bosszúért kiált! Csak mert most megjátssza azt, hogy utál... játssza meg úgy, hogy duzzog, és nem szól hozzám! Gonosz pillantást vetettem rá, mire felhúzta a szemöldökét. Elvigyorodtam, majd végigsimítottam gyengéden Line arcán, és Lilyt figyeltem. Úgy rázkódott össze, mintha egy hideg tárgyat húztam volna végig a gerincén. Azt viszont nem kockáztattam meg, hogy megcsókoljam előtte Line-t.
- Ez elől az áldott lélek elől? - kérdeztem negédesen, majd magamhoz öleltem leendő áldott lelkemet. - Nem, nem... oda megyek, ahová a király is gyalog jár! - azzal elengedtem, és leléptem. Csak minél távolabb onnan!
A vizsga délutáni része, azaz a szóbeli csodálatosan sikerült. Tuti kitűnő leszek átváltoztatástanból, de ez sose volt kétséges. McGalagonynak, bármennyire is rossz magatartásúnak tart, én vagyok a kedvence, meg persze Tapmancs, meg Lily, de ő azért, mert egy angyal. Őt mindenki szereti. Este kilenckor éppen arra vártam a Szükség Szobájában, hogy ez az angyal belibegjen ide. Belibegett. Gyönyörű volt, még így félhomályban is. Mikor belépett, meglepetten nézett körbe, majd nevetve bezárta az ajtót.
- Ez mi? - kérdezte.
- Ez a legújabb álmom – válaszoltam. A szoba vörös volt, széles ággyal, lobogó kandallóval, előtte barna, puha kanapéval. Lily meg egyszer nevetett, majd letelepedett az ölembe.
- Jól megkaptam délután. Már megijedtem, hogy meg is csókolod.
- Addig nem süllyedek le! - nevettem, majd átkaroltam a derekát, és hosszan, nagyon hosszan megcsókoltam. - Bár lenne már vége.
- Nem fogom bírni... max a vizsgák végéig, utána lesz, ami lesz... - Befogtam a száját.
- Ne mondj ilyet, én... - megcsókolt.
- Az életem árán is harcolok érted.
- De nekem az életeddel együtt kellesz – válaszoltam kisfiús, duzzogó arccal, mire elmosolyodott.
- Te képes vagy így élni, csak azért, hogy én...
- Én bármire képes vagyok, hogy semmi bajod ne essék... - megcsókoltam a nyakát. - Épp ezért visszafogom magam, és irány a könyvtár zárolt része. - Elmosolyodott, majd felállt.
- Maximum két óra! - mondta. - Holnap sötét varázslatok kivédése vizsga. - Bólintottam, majd elindultunk.
Természetesen nem találtunk semmit, én meg az álom határán voltam, mikor végre Lily is feladta a keresgélést. A köpeny alatt visszaosontunk a klubhelyiségbe, majd, mivel haláli fáradtak voltunk, véletlen mind a ketten a mi hálónkba mentünk és dőltünk le...
Másnap reggel arra ébredtem, hogy több szem is engem figyel. Pontosan hat... Kettő smaragdzöld, pirulós körítéssel, és négy Siriustól és Remustól. Az utóbbi négy kíváncsisággal kevert örömben úszott.
- Ezt elszúrtuk – sóhajtotta Lily, majd kinyújtózva felült. - Mennyi az idő?
- Fél hat... - Drága egyetlen szerelmem adott egy puszit, majd Remusékra nézett.
- Az életem függ attól, hogy be tudjátok-e fogni a szátokat!
- Tőlünk senki nem tudja meg! - vigyorgott Sirius. - De találtatok valamit? Mert akkor gondolom tegnap este veled ment el James a zárolt részlegbe.
- Semmit – mondtam. - De csak három órát szántunk rá, a mai vizsga miatt.
- Ajaj... - sóhajtott Remus, majd ránk nézett. - Lily, nyomás a helyedre, és meg ne lássanak! Míg vizsgázunk, nem tehetünk semmit, aztán keményebb eszközökhöz folyamodunk. - Csodálkozva néztünk össze mi hárman (Lily, Sirius meg én). Sosem láttam Remust ilyennek, de tetszik ez az oldala!
|