D�bbentem n�ztem Lilyre. El�sz�r fel sem fogtam a dolgot. Azt�n minden leesett. K�t teszt is pozit�v lett?
N�ztem a v�r�sl� szemeit, a patakz� k�nnyeket �s nem tudtam mit mondhattam volna. Semmit. Meg se tudtam sz�lalni. De semmi egy�b. Annyi minden �tfutott az agyamon. �rz�sek, gondolatok eml�kek. De ez megr�z� volt. �n b�multan n�ztem, � meg s�rt. Tudtam, hogy most nekem kell er�snek lennem. Tudtam, ahhoz, hogy megnyugodjon norm�lisan kell reag�lnom r�.
- Istenem! - szipogta patakz� k�nnyekkel. R�n�ztem majd magamhoz h�ztam, �s �t�leltem.
- Nem baj, kicsim. Majd megoldjuk, ketten. – Egy kicsit lenyugodott.
- De most mi lesz? - k�rdezte szipogva �s elengedett.
- Semmi – v�laszoltam nyugodt hangon. - K�t h�nap m�lva RAVASZ. Levizsg�zol, azt�n megl�tjuk. A sz�leid �s az �n sz�leim is seg�teni fognak.
- Biztos? - k�rdezte.
- Igen. Any�m am�gy azt mondta, egy n�nek tizennyolc �vesen kell sz�lnie, hogy t�bb gyermeke is legyen. � is tizennyolc volt, mikor megsz�lett�nk. Csak azt�n m�gsem akart t�bbet. Nem is �rtem mi�rt. - Erre elmosolyodott.
- K�szi – mondta.
- Mit? - k�rdeztem.
- Hogy ilyen higgadtan fogadtad. El tudom k�pzelni milyen �rz�sed lehet. - H�t igen. De majd mag�nyosan a szob�ban mindent �tgondolok. Ott majd kiborulok, most m�g t�r�m...
- Semmis�g – mondtam. Pedig nem volt semmis�g. Olyan vihar kavargott bennem, hogy a atlanti �ce�ni torn�d�k megirigyelhett�k volna. - Ki tudja?
- Csak te, �n meg Madam Pomfrey. De azt mondta, ha a ma esti utols� biztos teszt is pozit�v lesz, sz�lnia kell McGalagonynak �s Dumbeldore-nak.
- �gy �rted lesz m�g egy teszt?
- Az eddigi kett� hormonokon alapult. Madam Pomfrey, miut�n felh�borodtam a terhess�g ellen... - J� kisl�nyhoz ill�en. -... azt mondta, hogy ma csin�l m�g egy tesztet, ami biztosra megmondja terhes vagyok-e.
- �rtem, teh�t nem biztos?
- Nem tudom – szipogta.
- J�l van, semmi baj – �t�leltem. - Mindent megoldunk, ketten, egy�tt.


K�s�bb felmentem a klubhelyis�gbe, majd ledobtam magam az �gyra, �s a plafont kezdtem b�mulni. Minden reped�s�t, mit m�r annyiszor megn�ztem, mikor Lilyr�l �lmodoztam. Most nem r�la �lmodoztam. Most gondolkodtam. Lilyr�l, az �llapot�r�l a helyzetr�l. Micsoda botr�ny lesz ebb�l. Ha egy�ltal�n itt maradhatunk a Roxfortban, akkor is szembe kell n�zn�nk bizonyos dolgokkal. A felel�s�ggel. Egy gyereket nem k�nny� felnevelni, vagy v�llalni. Nem mintha k�s�bb nem akartam volna, de nem most, nem tizennyolc �vesen akarok apa lenni. Fels�hajtottam, mire valaki, vagy valakik hatalmas robajjal bej�ttek a szob�ba.
- �jra itt! - ki�ltott fel Sirius. �n a plafont fix�roztam tov�bb, �s nem t�r�dtem vele. Ha j�l van, ann�l jobb. Peter szuszogott az �gyon, Remus meg olvasott. Am�gy sem hiszem, hogy neki sz�lt a felki�lt�s.
- Hm... micsoda n�pszer�s�ged van! - nevetett Vio. - Hah�, itt vagytok? - k�rdezte. No v�lasz. Csak mintha Peter �bredezett volna.
- James... �lsz? - k�rdezte Sirius.
- Ja – v�laszoltam.
- Megnyugodtam – v�laszolt Tapi g�nyosan. - �r�l�k, hogy �gy �r�lt�k nekem!
- Csak nem veszt�l �ssze Lilyvel? - k�rdezte Vio.
- Nem, mib�l gondolod?
- R�d kell n�zni – v�laszolt. - Meg Lily is s�padt, �s v�r�sek a szemei.
- Nem veszt�nk �ssze – v�laszoltam nyugodt hangon. - De, hogy mi�rt s�rt, csak r�nk tartozik.
- Ok�... ok�. - Fel�ltem az �gyon.
- �r�l�k, hogy t�l�lted, Tapmancs – mondtam. Majd kiny�jt�ztam, pont, mint Peter.
- Biztos a meccs miatt – mondta �s�tva. - Szia Tapmancs.
- Meccs? - k�rdezte Sirius.
- Aha, m�lt h�ten vesztett�nk a Mardek�r ellen – mondta F�regfark. Zseni vagy! Emiatt t�nyleg kiakadhatok. J�, j�! Nem sz�ltam, csak h�mm�gtem.
- Vesztett�l a Mardek�r ellen?! - csattant fel Sirius. �n? Nem csak �n j�tszottam. Felmordultam, de nem v�laszoltam.
- James, elkapta a cikeszt! - mentegetett Peter. - De az nem volt el�g.
- Oh... teh�t te j� volt�l. Megnyugodtam – nevetett Sirius. - Mi lesz a csapattal?
- Ha holnap a Mardek�r veszt, d�nt�s�k vagyunk.
- Ki ellen j�tszik? - k�rdezte a dr�ga bar�tom.
- Kapaszkodj meg, a Hugrabug ellen.
- K�sz, oda az idei nyer�s!
- T�ved�s – mondta Viorica. - Ugyanis a tegnapi kis b�jitaltan akci�tok Lilyvel j�l siker�lt.
- Mi? - k�rdeztem megh�kkenve. Tegnap kicsit t�nyleg megkavartuk az �r�t, de nem hiszem, hogy vesz�lyes lett volna.
- Corps, Hudson �s Piton a gyeng�lked�n vannak. Holnap nem j�tszanak.
- Akkor d�nt�s�k vagyunk! - mondtam. - N�lk�l�k a csapat semmit nem �r. A Hugrabug majd leveri.
- �ljen! Akkor nincs mi�rt szomorkodnod! - mondta Vio. Na igen... H�gocsk�m megcs�kolta Siriust.
- Azt hiszem elmegyek a k�nyvt�rba – sz�lt hirtelen Remus. R�n�ztem. A szem�ben megvillant Holds�p tekintete.
- Ne! - mondtam. M�r mindent �rtettem. - Meg kell oldanunk a dolgot. Mond el Siriusnak, mi�rt t�madtad meg!
- Nem �n t�madtam meg! - mondta nyugodtan. - Hanem Holds�p...
- � is te vagy Remus! �s az�rt t�madta meg Siriust, mert te is megtetted volna!
- Nem igaz! - csattant fel� d�h�sen. - Nem b�ntottam volna soha, a bar�tom!
- Nem igaz, Remus �s ezt mind a ketten tudjuk! – Azt hiszem ekkor j�tt ki bel�lem a fesz�lts�g. Mi�rt nem �rti meg, hogy �gy megszabadulhat Holds�pt�l?! - Mind ketten tudjuk, hogy gy�l�l�d Siriust.
- Mi?! - h�kkent meg Vio �s Tapmancs.
- Nem gy�l�l�m! - kiab�lta, majd hirtelen lenyugodott. - Mi�rt tenn�m? - �n is lehiggadtam.
- Mert elvette t�led Vi�t! - Sirius els�padt �s megsemmis�lten le�lt az �gyra. Szemeiben k�nny csillogott.
- Remus – sz�lt halkan Tapmancs. - Te engem?
- Igen – mondta. - Gy�l�llek! Mindenkit elveszel t�lem, akit szeretek! El�bb Caterine, Helga, majd most Vio. Mi�rt, Sirius, mi�rt?
- Sajn�lom, �n... - Tapmancs elakadt, majd � is megsemmis�lten le�lt az egyik �gyra. Peter n�zte egy ideig �ket, majd visszad�lt. Gondolta �talussza a gondokat. J� �tlet, k�r, hogy �n nem tehetem meg. �n is le�ltem, mikor kopogtak, majd Lily benyitott �s r�m n�zett. A szeme nyugodt volt. Ebb�l rem�nyt mer�tettem. Jaj, rem�lem csak t�ved�s volt!
- Besz�lhet�nk? - k�rdezte. B�lintottam, majd itt hagytam a sr�cokat Vi�ra b�zva. Fel�lltam, majd kimentem vele a parkba.


Ugyanoda �lt�nk le, ahova nem r�gen, de most nem s�rt. M�r a szeme sem volt v�r�s. A hangja nyugodt volt, ebb�l rem�nyt mer�tettem.
- Na? - k�rdeztem.
- Nem vagyok terhes, csak beteg. - �, ez nagyon megnyugtat�.
- Beteg? - k�rdeztem agg�dva. Elmosolyodott.
- Semmi komoly. Egy kis hormonzavar... Madam Pomfrey adott r� fogamz�sg�tl�t. Hormon hat�s�t. Rendbe fogok t�le j�nni, �s ilyen ijedelmek sem lesznek t�bbet.
- Am�g mi nem akarjuk! - nevettem. �t�lelt. Minden j�, ha a v�ge j�....