Gondolkozva mentem vissza a klubhelyiségbe a próba után, a többiekkel.
- Holnap be is dobom a nevem a serlegbe – mondta Sirius.
- Jó, szerintem ti vagytok a legesélyesebbek – mondta egy hugrabugos lány mellettünk. - Vagy te leszel, vagy Potter, ki más?
- Sokan mások! - mondta egy hang. Természetesen Lilyé. - Újabb lehetőség, hogy sikítozós rajongókat szerezzetek? - kérdezte.
- Engem nem érdekelnek a rajongók! - mondtam. Lily megállt. Sirius és a lányok, akik körülvettek minket, már tovább mentek.
- Bizonyítsd be! - mondta.
- Hogyan? - kérdeztem tanácstalanul.
- Ne nevezz be a tusára – válaszolt, majd otthagyott. Megálltam. Na ne, ezzel bizonyíthatnám, hogy nem csak hencegek, nem csak nagyképű vagyok, hanem tudok is. Ha visszalépek mindenki azt hiszi gyáva vagyok, de ha nem lépek vissza... Lily nem hiszi el, hogy érte bármire képes vagyok. Nehéz döntés... Nagyon nehéz. Sóhajtottam, majd elindultam Sirius és rajongótábora után.
- Hajrá James, remélem nevezel! - ment el mellettem Frank. - Én is fogok, de úgyis vagy te, vagy Sirius fog versenyezni, szerintem!
- Kösz – mondtam savanyúan, ő meg tovább rohant. Mentem még pár lépést, majd a falnak dőltem.
- Hát veled mi van? - kérdezte egy hang. Ránéztem. Vio volt az.
- Te mit tennél, ha szeretnél valakit, és ő megkérne, hogy olyanról mondj le, ami neked fontos lenne?
- Lily megkért, hogy ne nevezz a tusára?
- Igen.
- Miért?
- Hogy bebizonyítsam neki, nem érdekel, mennyien rajongnak értem – válaszoltam.
- És miért akarsz nevezni?
- Hogy lássák, nem csak nálam gyengébb diákokat vagyok képes megátkozni, meg legyőzni, hanem ki tudok állni nehezebb próbákat is, hogy ne higgyenek szájhősnek, nagyképűnek...
- Nehéz döntés, de hidd el, mikor eljön az idő, magad is el tudod dönteni, szívednek melyik a fontosabb. - Ránéztem, majd elmosolyodtam.
- Gondolod?
- Tudom – mondta. - Ja, és, ha megnyugtat, ha nem nevezel, akkor se foglak nagyképűnek hinni. Én ismerlek.
- Persze, a húgom vagy.
- A nővéred. - Attól függ honnan nézzük... Egy perc ide, vagy oda? Olykor nővér, olykor húg. Mikor milyen szerepben kell lennie. - Te az öcsém vagy. – Bátyád vagyok! - Remus, mintha a bátyám lenne. Már csak Sirius marad ki, mint testvér, a sorból!
- És őt biztos bátynak akarod?
- Gonosz!
- Én is ismerlek, Vio! - Erre elmosolyodott. Ellöktem magam a faltól, majd felmentünk klubhelyiségbe.

Másnap órák után Sirius elrángatott a serleghez, majd beledobta a nevét. Én még halasztgattam. Azt mondtam neki, hogy a szerencsenapomon akarom. Utolsó szombat délelőtt. Bevette. Lilyvel csak próbákon beszélgettünk, amúgy nemigen szólt hozzám, pedig tartottam magam a kéréséhez. És ezt láthatta is, mert sokan megkérdeztek, hogy miért nem dobom már bele a nevem. Remus, Vio, Kate is bedobta, sőt még Peter is, bár reménykedett benne, hogy nem ő lesz a kiválasztott. Vasárnap az összes vendég bedobta a nevét. Én még mindig nem. A koreográfia a tánchoz jól ment, és bár Remus három órát kihagyott jobban csinálta, mint én Lilyvel. Bár ők, mind a ketten Vióval, profi keringősök, sokat táncoltak régebben. Néha csodáltam is, hogy még nem jöttek össze. De szerintem nem is fognak összejönni.

Telt múlt a hét... és eljött a szombat. A bajnok választás, a táncest, és az, hogy bedobom-e a nevem, vagy nem. Sirius már tűkön ült, Vio pedig csak mindentudóan mosolygott. Felírtam a nevem egy cetlire, majd elindultunk a nagyterembe. Még mindig nem döntöttem. A nevemet néztem a papíron. Odabent egy csomó ember várta az utolsó jelentkezőek, többen elkezdtek tapsolni, mikor beléptem. Lily viszont, aki szintén bent volt, csak kissé csalódottan nézett. Sajnálom Virágszálam. Nekem fontos ez a verseny. Odamentem a serleghez, majd a taps közepette felemeltem a kezem. Még egyszer a lányra néztem, aki a szemével követett. Bólintottam neki, majd leeresztettem a kezem, felsóhajtottam, és összegyűrtem a papírt. Sirius hülyének fog nézni. Lily rám mosolygott, míg a tömeg felhördült. Zsebre tettem a papírt, majd elvigyorodtam, és úgy fordultam meg. Most valami jó szövegre van szükség.
- Úgy döntöttem – mondtam. - Hogy esélyt adok másoknak, én már így is elég híres vagyok a Roxfortban. A legjobb fogó cím elég nekem.
- Meg a leghelyesebb srác!
- Meg a legtehetségesebb diák! - kiáltották be innen-onnan. Hú, micsoda rangok!
- Meg a legnagyobb bajkeverő! - kiáltotta be egy ismerős női hang. Rámosolyogtam a gazdájára, majd büszkén visszavonultam, tapsvihar közepette. Nem vesztettem a népszerűségemből, csak az önbecsülésemből... De legalább Lilynél már léptem előre... egy kicsit.

- Mi a jó cikeszt tettél te?! - kérdezte Sirius. Kérdezte? Ordítozott, tajtékozott. Én nyugisan feküdtem az ágyamon, és a plafont néztem. Húsz perc múlva kezdődik az este.
- Sirius! - próbálta Remus csitítani drága barátomat, kevés sikerrel.
- Nem mondod, hogy egy lány miatt, EGY LÁNY miatt tönkre teszed a...
- A...? Sirius, elegem van, hogy lépten-nyomon én vagyok a központ, te ezt élvezed, jó, de én már nem. Azt hiszem Lilynek igazat mondtam, tényleg nem érdekel, hogy mennyire híres vagyok. Azt akarom, hogy ő szeressen, semmi mást.
- Hülyeség!
- Kezdesz felnőni, Ágas! - vigyorgott Remus, mire csak elmosolyodtam, majd felültem.
- Menjünk. Te meg, Tapmancs, ne aggódj, majd megnyered te a tusát! - Erre elvigyorodott.
- Megegyeztünk!

A táncesttel kezdtünk. A nagytermen elegáns díszítés volt, mikor beléptünk. Lily belém karolt, hiszen nekünk be kellett vonulni. Rám mosolygott. A délelőtti tettem óta, ezt többször megtette. Különben azóta Dumbledore bejelentette, hogy a kviddics meccsek nem maradnak el, abban az esetben, ha nem játékos jut be. Ennek örülök, legalább izgalmasabb lesz az év. A meccseket majd úgy időzítik, hogy a három próbával ne essenek egybe, ami szerintem nem nehéz. Beálltunk a helyünkre. Lily vett még egy mély lélegzetet, majd elkomolyodott, ahogy én is. Csend ülte meg a nagytermet. Körben a nézők, a nem táncolók, ültek. A zene elindult. A megbűvölt hangszerek angol keringők játszottak. Lily először nem mert megmozdulni, de megszorítottam a kezét és vezettem. Ez sokat segített neki, az első pár-csere után, már nem volt olyan merev, és sokkal határozottabban csinálta, míg meg nem botlott. Nem volt látható, csak elvesztette a lépést.
- Egy, két há', egy, két, há' – suttogtam halkan, így szerencsére sikerült idejében visszatérnie. Aztán a zene megállt, mi meg meghajoltunk. Volt egy külön hely nekünk, mivel a hölgyeken fehér abroncsos ruha volt, rajtunk meg dísztalár. Szerencsére nem a hagyományos, hanem az új, divatos, modern, ami hasonlított a muglik mijéhez is? Öltönyéhez, ez az!
- Kedves diákok! Most a bajnokválasztásra kerül a sor, a három bajnok, a három iskolából! Foglaljon mindenki helyet! - szólt Dubledore. Összenéztem Lilyvel, majd nyugodtan leültem. Engem úgyse választhatnak, Lilyt se, mivel nem dobtuk be a nevünket. Nem dobtam be a nevemet! McGalagony a mi csoportunkhoz jött, mivel, hogy nagyjából házak szerint ültünk le.
- Izgulnak? - kérdezte ránk nézve.
- Igen! - mondta Sirius ökölbe szorított kézzel.
- Nem – válaszoltuk mi Lilyvel. - Mi nem jelentkeztünk. - A professzor felhúzott szemmel rám nézett, de csak egy mosollyal megrántottam a vállam, majd felsóhajtottam. Lily rám nézett, szemében bűnbánat csillogott, de ez már nem érdekelt, legalább kitartana a kérése mellett. Ne most mondja azt, hogy bedobhattad volna! Míg mi itt „csevegtünk”, addig behoztak egy kék üveg (?) kupát, amire rá volt írva, hogy Trimágus Tusa, és alá pedig egy névnek kell majd kerülnie... Az enyém sose kerül oda. Soha.
- Örök dicsőség! Ez jár annak, aki megnyeri a tusát. Örök dicség, és eme kupa. - Az említett tárgy felcsillant. - Hát, itt az idő! - mondta. A terem fényei elhalványodtak. Istenem, ha most jóban lennék Lilyvel, legalábbis olyan jóban lennék, mint én szeretném! A Tűz serlege ekkor megvillant, tüze átváltozott, majd kidobott egy nevet. Dumbli elfogta, majd elolvasta.
- A Durmstrang bajnoka Igor Volkov. - A fiatalember felállt. Végignéztem rajta. Egy nagydarab, butának tűnő srác volt, de már megtanultam, Tekergős éveim alatt, hogy a külső semmit nem számít. Szívesen összeismerkednék Volkovval. A fiú kezet fogott Dumbledore-ral, majd távozott valamerre. A tűz színe megint megváltozott, majd újabb nevet dobott ki.
- A Beauxbatons bajnoka: Jaquline Monde. - Kiii? Jaquline? De hisz én őt ismerem, hogy... hogy nem vettem eddig észre?! Elment mellettem, majd intett nekem. Lily döbbenten nézett rám, de én még hápogni is alig tudtam. A Monde szülők a szüleim barátai. Nem egy nyarat töltöttünk náluk Párizsban. Visszaintettem mosolyogva. He, két hete itt vannak, és egyszer sem akadtunk össze, ez érdekes. Ekkor újra felizzott, és újabb papírt dobott ki.
- A Roxfort bajnoka....