M�jus 1-j�n hajnali 5 �rakor Draco Malfoy arra �bredt, hogy a karossz�k�ben �l �s egy bagoly csipkedi a kez�t.
- Lev�l? Nekem? – morogta �lmosan. Belet�rt sz�ke haj�ba �s megd�rg�lte a szem�t. Leszedte a mad�r l�b�r�l a levelet, �s az asztalon l�v� t�ny�r fel� intett. – Csak tegnap este �ta van ott, ha gondolod a ti�d. M�st most nem tudok neked adni. �s nekem m�r �gysem kell. Nem tudok enni m�r egy ideje… Felolvasom neked a levelet, j�? B�rmi is van benne, vagy b�rki is vagy, m�r mindegy. Sz�val… hmm… eg�sz r�vid… „Draco Malfoy! K�zhez kaptam a leveled. Igazad van. �rul� vagy, �s �n m�r az utols� csata �ta csak T�ged kereslek…”
- „Mert b�r sok hal�lfal�t elfogtam, sokan ker�ltek miattam az Azkabanba, a f� pr�d�m m�gis csak Te maradt�l. �gy valahogy, mint Harrynek Bellatrix Lestrange…”
- Hermione? – a boszork�ny csak b�lintott. Azt�n tov�bb „mes�lte” a level�t.
- „Csak �n nem a bossz� miatt k�v�ntalak l�tni, hanem hogy meg�rtselek. Azt�n megkaptam a leveled. Hallom �rul�nak tartod magad. �s r�j�ttem, hogy miattam lett�l �rul�v�. �n k�ldtelek akkor el. Miattam ment�l Voldemorthoz. �n tehetek r�la… Jut eszembe, nem is ez�rt �rtam ezt a levelet. El akartam mondani, hogy �n m�g mindig szeretlek. 1-j�n elmegyek Hozz�d. Addig is kitart�s �s t�relem: Hermione-d.”
-Herm…
- �n vagyok. �gy egyszer�bbnek t�nt, mint le�rva. Sokat v�ltoztam az id� alatt, m�g nem volt�l velem. De egy valami nem v�ltozott. Szeretlek, Draco.
- Nem lehet! Elhagytalak!
- De �n megtal�ltalak! Egym�s�i lehetn�nk �jra!
- Nem lehet! �n…
- Ne csin�ld ezt, Malfoy! Egy aranyv�r� nem viselkedik �gy! Nem megal�z�, m�g egy pimasz kis s�rv�r� is sz�nalmasnak tart!
- Nem vagyok sz�nalmas!
- Napok �ta �lsz a foteledben, nem eszel, fel akarod adni magad! Egy bagoly a legnagyobb t�rsas�god! �s mindez a b�szkes�ged miatt! Persze mit v�rtam most? Nincs mit tenni, �r�kre Malfoy maradsz! – Draco felpattant �s Hermione el� �llt. K�zel hajolt hozz�, �s az arc�ba sziszegte:
- Ne merj s�rtegetni, te kis pimasz…
- Kis? Kis micsoda, Malfoy? Sz�val? Pimasz kis s�rv�… - Draco nem b�rta volna elviselni, ha Hermione kimondja a sz�t, ami egykor mindent t�nkretett. Szorosan a boszork�ny sz�j�ra tapasztotta ajkait. R�vid cs�k volt, de fullaszt�. V�g�l ell�kte mag�t�l Hermionet. – Nem tudom, mit �rzel, Draco. �s azt sem tudom, mi�rt akartad az Azkabanban t�lteni az �leted h�tralev� r�sz�t. 23 �ves vagy, Draco. Sokat �r az �leted. Semmi nem f�jhat annyira, hogy feladd az eg�szet!
- De f�jhat. Nem is tudod, mennyire f�j ma is, hogy �nhib�mb�l vesztettelek el.
- �n reag�ltam t�l. Amit mondt�l, igaz volt. Az vagyok, egy pimasz kis s�rv�r�, aki a var�zsl�k vil�g�ban egyed�l elbukik.
- Most mit v�rsz? Mit is v�rhatn�l? – Draco visszahanyatlott a fotelbe. – Menj innen, Hermione! Menj el innen, �gy lesz a legjobb!
- De h�t mi�rt?! – kiab�lta a l�ny k�ts�gbeesetten.
- Nem kell a sajn�latod! Egy Malfoynak nincs sz�ks�ge egy s�rv�r� sajn�lat�ra! – Hermione elkomorodott.
- �rtem. – mondta halkan, azt�n dehoppon�lt. A mag�ra maradt var�zsl� fels�hajtott. Nem akarta �jra megb�ntani a l�nyt. De tudta, hogy csak �gy kaphatja meg a meg�rdemelt b�ntet�s�t. Hajnalig r�zta a zokog�s. Azt�n ott aludt el. Ott a fotelben.